3. Szerelem, a www.kamaszpanasz.hu oldal szerint

Tényleg szerelmes vagy?

Nagyon gyakori a kérdés: valóban szerelem, amit érzek? A válasz nem egyszerű. Ami számodra szerelemnek tűnik, lehet, hogy nem több a másik iránt érzett vonzalomnál. Igazából mi a szerelem? Miért akarsz épp azzal a valakivel együtt lenni, miért nem valaki mással? Szíved mi alapján választ társat magának? Miért ér véget a szerelem? Ezeket a kérdéseket korántsem egyszerű megválaszolni.

Míg egyesek igen gyorsan és gyakran képesek beleszeretni valakibe, majd kiszeretni az illetőből, addig mások csak testi vonzalmat éreznek aktuális partnerük iránt. Kamaszkorban, amikor a romantikus szerelem vadonatúj élményként jelenik meg, nehéz pontosan tudni, mit is tartogat az új érzés. Számtalan zűrzavaros érzés kavarog benned, és társadalmi nyomás is nehezedhet rád.

A testi vágy nem szerelem!

A testi vágy a szerelemmel igen könnyen összekeverhető érzés. A másik ember iránt megnyilvánuló rendkívül erős, intenzív vágyakozás szexuális természetű: a vonzalom pillanatnyi kémiai kölcsönhatáson alapul, nem valós kötődésen. Gyakran számunkra teljesen ismeretlen emberek után vágyakozunk, anélkül, hogy a tettek mezejére lépnénk, s jól elvagyunk a magunk fantáziaképeivel.

Sajnos, az emberek hajlamosak összetéveszteni a szexuális vonzalmat a szerelemmel. Vajon miért? Hogyan lehetséges összetéveszteni a szerelmet és a testi vágyat? Ha a testi vonzalom csak a szexről szól, hogyan szólhatna a testiség nélküli kapcsolat a szexualitásról?  A szexuális vágyakozás testi vonzalom, semmi több. A szerelem ennél sokkal mélyebb, tartalmasabb érzés. A fiatalok egy része, és sok felnőtt is a másik ember iránt érzett erős vágyakozását valami isteni szeretettel keveri. A vonzódás új dimenziója és a kamaszokat érő trendi kultúrhatások, amelyek a szexet a szerelemmel egy kalap alá veszik, csak fokozzák a zűrzavart. 

 

A szerelem több mint szexualitás

Egyértelmű, hogy a szerelem nem azonos a testi vággyal. A fizikai vonzalom természetesen a szerelem esetén is jelen van, de sokkal több ennél. A szerelemhez elengedhetetlenül hozzátartozik a szeretet, a barátság érzése, az elkötelezettség és a bizalom.

Mi a szerelem?

• Amikor valóban szerelmes vagy, olyan érzés kerít hatalmába, mintha a legjobb, legmegbízhatóbb barátod lenne melletted, mindamellett, hogy testi vágyak is jelen vannak a kapcsolatotokban.
• A szerelem két, egymás boldogsága iránt elkötelezett ember találkozása.
• A szerelemnek semmi köze a féltékenységhez, a viszálykodáshoz, a próbatételekhez. Ha bizalmatlanság, féltékenykedés, bizonytalanságérzés üti fel a fejét, a szerelem halovány árnyékánál nincs többről szó.
• A szerelem fantasztikus erőt ad, sugároz.
• A szerelemben a szíved fenntartás nélkül kitárhatod szerelmed előtt, s biztos lehetsz benne, hogy mindennél jobban ügyel majd rá.
• A szerelem jó érzés; érzed, hogy általa jobb emberré válhatsz. Önpusztító érzésekre nem motivál.
• A szerelem könnyedén mennyekbe röpíti lelked, s beragyogja életedet.

Bármi, ami ennél kevesebb, nem lehet szerelem: csupán testiség, barátság vagy vonzalom.

Honnan tudhatod, hogy valóban szerelmes vagy?

Nem könnyű dolog bepillantást nyerni az érzéseid és a másik fél érzései mögé, azonban a lángoló szerelem ékköveiként léteznek árulkodó jelek. Ha a következő kilenc állításból hét igaz rád is, nagy valószínűséggel téged is utolért a Szerelem.

1. Tudod, mert a számodra fontos másik fél mondta neked, hogy viszonozza iránta táplált mély érzéseidet.
2. Érzelmeid által jobbnak, különlegesnek érzed magad.
3. A féltékenység zöld szemű szörnyetege csak pillanatokra úszhat be szerelmetek kék egére, hisz tudhatod, hogy a társad szeretőn óv, félt téged, s az érzéseiteket.
4. Semmi más nem okoz számodra akkora örömet, mint amikor együtt vagytok.
5. Ha mégis vitába keveredsz a partnereddel, a vita nem tart tovább néhány óránál, s a végén mindketten egyetértetek abban, hogy semmi sem lehet fontosabb annál, hogy egymás iránt őszintén kifejezhessétek érzéseiteket (még akkor is, ha azok esetleg konfliktus forrásai lehetnek).
6. A szerelmed sosem kér arra, hogy válassz közte és a családod, barátaid között – ha mégis szerelmed mellett döntesz, az csakis a saját, önálló döntésed eredményeként történhet.
7. Egyikőtöknek sem jut eszébe próbára tenni a másik hűségét vagy érzéseit.
8. Önmagadra találsz szerelmed mellett.
9. Ha a szexualitás kapcsolatotok részét képezi, a vágy kettőtök között kölcsönös; a próbálgatás vagy az erőszakosság legapróbb jele sem tapasztalható.
(O.K.T.)

 

 

2. Szerelem, a www.biblia.hu oldal szerint

Nagymama lemondóan legyint: „A mai fiatalok azt nem tudják”. Az éber álmodozás sejtelmes fénye csillan meg a szemében. „A plátói szerelem, az volt a szép” – sóhajt. „Nagyapáddal alig láttuk egymást, de a verseskönyvek közé rejtett fényképét gyakran előhúztam, hogy nézegessem.”

1. Platonista válasz

„Álmodozz és gondolj szépeket!” Ez lehetne a plátói szerelem jelszava. Maga Platón írta majdnem két és fél ezer évvel ezelőtt:

„Csillagokat nézel, szép csillagom, ég ha lehetnék
két szemedet nézném csillagok ezreivel.”
(Szabó Lőrinc fordítása)

Szerinte a valóság az ideák világa. Amit mi érzékelünk, az csak árnykép.

De plátói szerelemről nincs szó a Bibliában! A platonizmus később (a 2-3. században) fertőzte meg a keresztyén gondolkodást.

Ennek nyomán tanítja Aquinói Szt. Tamás a 13. században: A lelki magasabb rendű, mint a testi. A lelki és a testi – a mennyei és a földi – élesen szétválnak egymástól.

Ezt a szemléletet fejezi ki Tiziano jól ismert festménye, az „Égi és földi szerelem”. A mennyei szerelmet ábrázoló nőalak egész testét ruha fedi, áhítatos tekintettel fölfelé néz. Vele szemben a teljesen ruhátlan „földi szerelem” telt idomú nő, horizontálisan szemlélődik.

 

Tiziano: Égi és földi szerelem

 

2. Romantikus (fatalista) válasz

A szerelem rajtunk kívül álló hatalom, amely akaratunk ellenére magával ragad.

„A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem,
Beleestem, benne vagyok...”
(Petőfi Sándor: A szerelem, a szerelem )

„Az volt a veszted, mind a kettőnk veszte,
az a csillagos júliusi este.”
(Nadányi Zoltán: Ezüsthálóval foglak)

„Nem tehetek arról, hogy beleszerettem” – mentegetőzik a fatalista.

A sorsszerűség gondolata igazolhatja a bűnt is. „Ki tehet arról, hogy Ámor kibe lövi a nyilat?”

A jelszó: „Ki vagy szolgáltatva, nem tehetsz semmit.” Természetesen a romantikus szerelem sem bibliai.

3. Materialista válasz

A szélsőséges materialisták „megtalálták” a „szerelem-anyagot”: C6H5- CH (NH2) – CH3 (phenilacetilamin)

Amikor valaki szerelmes, ennek az anyagnak a koncentrációja megnő a vérében. (Ne siesd el ennek az anyagnak a beszerzését! Intravénásan beadva közönséges izgatószer. Ha befecskendezed kiszemelt „áldozatodba”, lehet, hogy dühös lesz, nem szerelmes.)

Ezt a nézetet kevesen veszik komolyan. Annál többen vallják napjainkban a freudista eszmét: A szerelem = egy állati ösztön szublimációja (szellemivé átalakított formája).

Darwin: az ember lényegében állat.

Freud: az embert éppúgy az ösztönei vezetik, mint az állatot. A cél: kielégülés egy ösztön-tárgyon.

Ha ez igaz, mi következik ebből? Gondold végig: akibe most te szerelmes vagy, az a te számodra ösztön-tárgy. De te is ösztöntárgy vagy annak, aki téged szeret.

Ezzel a szerelem – bármilyen furcsa – személytelenné válik.

Ezt szemlélteti az itt látható ábra.

„Olyan vagy nekem, mint egy ízletes sonkás zsömle. Arra kellesz, hogy kielégüljek veled.” „Ha megunom a sonkás zsömlét, jöhet a sajtos omlett.” A hűségnek – ebben a szemléletben – nincs semmi értelme.

Jelszó: „Éld ki, elégítsd ki!”

Magától értetődő, hogy a szerelem materialista szemlélete is távol áll a bibliai gondolkodástól.

A platonizmus fennkölt szerelme és a materializmus „állatias”, „szennyes” szexualitása konfliktusba kerülhet egymással:

„Betörtek a bivalyok
a liliomos kertbe,
a tulipános kertbe!
Jaj, a kertünk, a kertünk!
Szerelem boldog kertje!”
(Nadányi Zoltán: Bivalyok a kertben)

Hogy lehet, hogy egyik sem igaz, teljes, célravezető? A Biblia ezt írja:

„Csalárdabb a szív mindennél.”
(Jer 17,9)

Ezt a tényt húzza alá a szerelem két pszichológiai jellemzője is:

• a) Tudatbeszűkülés („csőlátás”). Megszűnik körülöttem a világ, csak őt látom. Úgy viselkedem, mint béka a kígyó előtt.
• b) Projekció (kivetítés). Olyannak látom a másikat, amilyennek látni szeretném. Belevetítem az álmaimat, vágyaimat, rávetítem a bennem élő, tökéletes lány (vagy fiú) képét.

Mindkét jelenség valóságtorzítás.

 

Mit tanít a Biblia a szerelemről?

a) A Biblia nem plátói, hanem testi szerelemről beszél.

„Domború csípőid ékszerekhez hasonlók...
Tested búzahalom...
Két melled, mint két őzike...
Nyakad elefántcsonttorony...
Szemeid hesbóni tavak...
Orrod, mint a Libánon tornya...”
(Énekek 7,1 -10)

(Vigyázz! Annyira ne légy „fundamentalista”, hogy ezekkel a hasonlatokkal akarj udvarolni! Kedvesed nem biztos, hogy örülne, ha az orrát a Libánon tornyához hasonlítanád.)

b) A Biblia nem romantikus szerelemről beszél.
Amikor Belsazár király delíriumos állapotban (tökrészegen) titokzatos írást lát a szemközti falon, a próféta, aki az írást elolvassa neki, ezt mondja: „... azt az Istent, akinek a kezében van az életed, és minden utad, nem dicsőítetted...” (Dán 5,22-23).

A Biblia szerint sorsunk Isten kezében van,

• nem a csillagokban – ahogyan az asztrológia tanítja;
• nem a génekben – ahogyan Szondi sorsanalízise tanítja,
• nem ismeretlen és rajtunk kívül álló hatalmak, pl. a szerelem szeszélyében, ahogyan a romantikus szerelmesek gondolják.

c) A Biblia nem materialista módon beszél a szerelemről, mert szerinte az ember nem csak anyag (a föld porából formált lény, mint az állatok), hanem Isten képe (1 Móz 1,27). Ezért szerelemben és házasságban Isten lényét kell tükröznünk. Hogy ezt tehessük, szakítanunk kell az önzéssel, mert Isten lényege a szeretet (1 Jn 4,8).

Az isteni szeretet (agapé)

• feltétlen elfogadás (akkor is, ha öreg és beteg lesz);
• feltétlen odaadás (életét adja...);
• független a hangulattól és az érzelmektől – TETT;
• független a másik viselkedésétől és viszontszeretetétől is;
• nem „én”-, hanem „te”-központú, és ezért személyes.

A Biblia a szerelmet a halálhoz és a sírhoz (a kemény, sziklába vájt sírhoz) hasonlítja (Énekek 8,6). Isten irántunk való szeretete (szerelme) is a halálban és a sírban lett nyilvánvalóvá számunkra (Róm 5,8).

A mi szerelmünk egymás iránt akkor tükrözi Isten képét, ha a testi vonzalmat és a baráti érzést az isteni szeretet védőburka veszi körül.

Szemléletesen fejezi ki ezt Getz ábrája.

Ettől lesz erős és tartós, mint a szikla.

1. Szerelem, a Wikipédia szerint

     A szerelem olyan mély és erős érzés, amely által szorosabban kötődünk a másik félhez, mintha csak csupán szeretetet éreznénk iránta. A szerelem fogalmát a különböző kultúrákban és társadalmi közegekben eltérő módokon határozták meg. Tüneteként biztosan állítják a kutatók, hogy az agyban felszabaduló boldogsághormon (dopamin) mennyisége megnő, ha a szeretett személyről látunk egy fényképet. Ez azonban csak egy tünete a szerelemnek.

A szerelem típusai:

• Erosz-Platóni értelemben vett sóvárgás, vágy
• Plátói szerelem.

Eredeti jelentése az, amikor egy idősebb férfi tanítja a fiatalabbat mind kulturális, filozófiai, és szexuális szempontból. A szó jelentése manapság jócskán megváltozott, napjainkban a nem viszonzott szerelmet jelenti. De használják a be nem teljesedett szerelemre is, függetlenül a viszonzás meglététől vagy hiányától két ember között, kölcsönös döntésen alapuló helyzetben.

     A szexuális kapcsolat nem összekeverendő a szerelemmel. A szerelem nincs tekintettel korra, nemre, társadalmi hierarchia rendszerre, bőrszínre, nemzetiségre, vagyoni helyzetre, szociális státuszra sem. Elmúlásának ideje előre pontosan nem mondható meg, olyan emberi érzelem, amely nem a résztvevők saját akaratán múlik, nem hozható akaratlagosan létre. Létezik olyan viselkedésmód, nyitottság, amellyel az ember befogadó kész állapotba jöhet.

     A költészetben a szerelem egyfajta sosem-múló társ, szenvedések okozója. Egy mondás járja: a boldog szerelmeknek nincs történetük.

Szerelmet érezhet az ember több vagy egy ember iránt is, a létezés iránt is (ez a hála legintenzívebb fokozata.) Egyfajta képesség a boldogságra.
 

Ezoterikus megközelítésből, aki szerelmes, az nem szabad és tanulnivalója van az adott személlyel, nem véletlen, hogy pont egymásba szerelmesek. Ezt vallja a pszichológia is. A pszichológia egy közel kétszáz éves tudomány, ami a filozófiából ágazott ki. A filozófia még keresi a választ az emberiség nagy kérdéseire, viszont a pszichológiával embereket kezelnek, gyógyszeresen is.
 

Tudományos nézőpotok:

A tudósok nincsenek egyöntetű állásponton a szerelem mellett. Egyesek szerint csakis biológiai és kémiai okai vannak, és mi ezeknek az áldozataként végeznénk tovább fajfenntartó tevékenységünket. Amit nem tennénk meg, ha belegondolunk, mennyi áldozatot kell hozni. Tehát ezért a természet kegyessége miatt, mi addig is jól érezhetjük magunkat, s erre a megoldás a szerelem.

Más kutatók szerint, a szerelem igen magasra értékelendő dolog, ráadásul egy kulcs a lelki fejlődésben a továbblépéshez.

     A szerelem kialakulása együtt jár a szervezeten belül bizonyos hormonális változásokkal, ezek kutatása azonban még nagyon kezdeti stádiumban tart.

Az oxitocin hormon növeli a bizalom kialakulását az emberekben, így szerepet játszhat a tartós kapcsolatok kiépülésében. Az agyban termelődő oxytocin csökkenti a fájdalomérzetet, elsősorban az agyban hatva. A hormon ragaszkodást, elkötelezettséget vált ki az ember lelkében.

Azonban az oxitocin hormon nem a boldogsághormon, mindkettő egyébként érdekes módon az agyban hatva változtat az emberek állapotán, kötődésein. Az agyi hormonok igen jelentősek, szerotonint, vagy bármi mást vizsgálva általánosságban az emberekre. Ráadásul, az agy igen érzékeny terület, imádkozás közben például jóval kisebb agytevékenységet mutattak ki. Az imádkozók eközben boldogságról számolnak be. Tehát az agyunk lesz boldogabb, hiszen ott hat a hormon.

Isabelle Filliozat az EQ című könyvében azt írja, hogy szívesen határozná meg a szerelmet úgy, mint az intimitás megélésének képességét. De elrejtjük magunkat a hozzánk közelállók elől, s pont emiatt nem jön létre a spontán energia-, gondolat-, érzéscsere. Ez nagyon rossz tényállás, viszont lehet rajta változtatni bármikor.

A pszichológiában viszont megállapították, hogy a párok egy idő után egymáshoz hasonlóak lesznek, vagy már eleve azok voltak.
 

Keleti felfogás a szerelemről:

     Osho, indiai misztikus szerint, a szerelem egy csodás dolog. Addig, amíg kapcsolódásban tart, s nem kapcsolatban. Felfogása szerint a szerelemnek áradnia kellene egy adott személy felé, amíg az életben úgy hozza, de holnap nyugodtan áramolhat egy másik személy felé, kötelezettségek nélkül. Szerinte, mindenkinek ezt kellene csinálnia, és így mindenki boldog lehetne.
A kapcsolatot elítéli, mert az berögzült, a múltra épít: Tegnap szerelmes voltam beléd. De – mondja Osho – az tegnap volt! Ma már lehet hogy elmúlt az érzés, miért folytassák hát a kapcsolatot. Elítéli ezt mint egyfajta rabszolgaságot.
A kapcsolódást preferálja, melyhez azonban bátorságra van szükség.
Vátszjájana indiai filozófus Káma szútra című művében leírja, hogy a szerelemérzés négyféle módon alakul ki az emberek között.

• Megszokásból kialakuló szerelem, ami egy cselekvés állandó és folytonos gyakorlásából eredő ragaszkodás, a nemi közösülés megszokásából keletkező szerelem,
• Képzeletből támadt szerelem, ami kizárólag a gondolatokból ered. Ilyen például a szenvedély, amit némely férfi, nő és a kasztráltak éreznek a szájközösülés iránt.
• Hitből keletkezett szerelem, ami két szerelmes kölcsönös ragaszkodása, mivel mindkét fél a másikban látja kiegészítő felét.
• Külső dolgok érzékeléséből létrejött szerelem, amikor az érzékelés által okozott élvezet felülmúlja azt az élvezetet, amelyet a szenvedély többi fajtája kelt, és csak a külső érzékelésen keresztül jöhet létre

A szerelem jelentőségéről sok-sok műalkotás szól. A szerelem akkor teljes, ha az általunk kiválasztott személy is hasonló érzelmeket táplál irántunk, vagyis a szerelem kölcsönös.

„	Itt és most A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerűen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot.	”
– Pilinszky János: Itt és most

Kutatómunka?

     Érdekes dolog ez az internet. Furcsa egyvelege a lexikális és az egyéni vélemények tudástárának. Bennem még elég élénken élnek a nyolcadikos számítástechnika órá, amikor a DOS-t tanultuk fekeze-zöld képernyős gépeken és az éves tananyagot a floppy-ra másolás mellett a tízujjas gépelés tette ki. Aztán két-három évvel később, a középiskolában már színes monitorok előtt ülve bámultam csak az internetre, melynek leggyakrabban alkalmazott felhasználási lehetőségét számunkra a csetetés jelentette. Hogy lett ilyen rövid idő alatt ez a rendszer egy világot megrengető digitális tudástár? Mégis ki vitte fel ezeket az ismeretanyagokat? Mennyi munkaórába telt egy Pallas lexikon bejegyzéseinek gépre vitele? És ugyan ki vette először a fáradtságot, hogy egy teljes könyvet begépeljen? Most már ezek természetes dolgok, hiszen az írók már nem kézzel írják könyvjegyzetetiket, így könnyebb azokat szerkeszteni és publikálni egyaránt. De hogy volt ezelőtt? Bármit beírhatunk a keresőbe, egy szót, egy kifejezést, egy idézettöredéket és máris megannyi találat érkezik, hogy vajon erre gondoltunk-e, ezt keressük? Az emberi tudás az iskolapadban megszerezhető szakismeretek mellett szerintem az olvasottságból alakul ki. Az emberi vélemény aszerint formálódik, természetesen a főbb személyiség jegyeket alapul véve, hogy érdeklődését milyen könyvekkel, milyen olvasott tartalommal elégíti ki. Kinek a gondolatai, szavai hatnak rá a legjobban, kiét képes a saját világfelfogásába beengedni a legkevesebb kompromisszummal.

Részemről, én csak érintőlegesen tanultam pszichológiát. Voltak számomra nehezen emészthető részei, mert jobb szeretem az olyan tudományokat, amelyeknek látom a gyakorlati hasznát. De tévedtem. A pszichológia pontosan ilyen tudomány, csak néha túlságosan beleveszik a részletekbe, ahonnan már nehéz kibogoncolni a konkrétumokat vagy egy irányt. És a hiba itt is emberi, mert kizárólag attól függ, hogy értünk-e valamit, hogy milyen az, aki magyarázza. És én a pszichológiával voltam így. Több évnyi döcögés után akadtam rá arra a tanár emberre, aki számomra is emészthetővé, sőt alkalmazhatóvá varázsolta ezt a tudást. De vigyázni kell ezekkel az új tudományokkal, főleg azoknak, akik nem szakértői. Ugyanis az évek során szerzett tudás egy idő után összemosódik az ember saját véleményével, ami nem minden esetben azonos az általuk képviselt irányzatokkal. Úgy gondolom ez számos félreértés oka az elmúlt évtizedekben, főleg az internet virágzása óta.

 

     Csak egy egyszerű kutatómunka. Válasszunk ki egy témát. Egy olyan témát, melynek megválaszolása, körülírása már régóta foglalkoztatja az emberiséget, mégis hétköznapi és életünket alapvetően meghatározó legyen. Ne gondoljunk nagyra. A legtöbb dolog bonyolultságát éppen hogy eszerűsége adja. Mint például a szerelem. Amióta világ a világ, legyen az ember költő, író, vagy cask egyszerű földműves biztosan foglalkoztatta már valamilyen szinten ennek a fogalomnak a definiálása. Pontosítok, szerintem nem élt még olyan ember a földön, akit ne foglalkoztatott volna ez a kérdéskör. 

Nosza, írjuk be a keresőbe és lássuk mit találunk!

Megmondom mit fogunk találni. Véleményt, rengeteg sok véleményt, irányzatot, nevet és betűket. Betűket, a minden másról is, ami csak érintőlegesen tartozik a témához. Tehát így előzetesen is azt gondolom, hogy jó dolog ez az internet, mert nem kell minden lakásba egy Pallas lexikon, de a szépirodalmi olvasással szerzett saját élményekből fakadó intelligenciát és nyitottságot a világ dolgai iránt nem képes kialakítani. Pusztán a kutatásban segít, egy kicsit közelebb hozza a világot a nappalinkhoz. De a megértéshez feltétlenül szükséges, az elfeledőben lévő papíralapú könyvek olvasása, amely helyzeten még az érettségihez szükséges kötelező olvasmányok erőltetése sem segít. Ezt magunknak kell akarni.

 

Kezdődjön a móka! Lássuk, hogy a neten fellelhető információ halmazból milyen (saját) véleményt tudunk formálni a szerelemről.

Kihalóban az illem

     Van az utcánkban egy kis ruhajavító üzlet. Kedves kis bolt, aprócska kirakattal. Számos egyéb holmi is kapható, használtruhák, könyvek, játékok, bizsuk, amolyan kincses barlang féle hely. Ma egy idős hölgy vezette a boltot. Napközben nincs sok társasága, ezért beszélgetni kezdtem vele. A mosógép bio, vegyszernemtes tisztításáról értekeztünk, hogy ki, hol, milyen tuti tippeket hallott vagy próbált ki, amikor belépett egy fiatal nő. Köszönt és rögtön az ajtó melletti vállfás felsőket kezdte bögészni. Kis idő múlva elvitt egyet próbálni, majd mikor visszajött zavartataás nélkül elkezdett velem párhuzamosan az eladónak beszélni, mintha ott sem lennék. Pedig ott voltam. De a legmegdöbbentőbb számomra az volt, hogy a néni válaszolt neki. Tehát vagy tényleg nem voltam ottt és nem beszélgettem vele cirka tíz percet, vagy csak felületesen figyelt, úgy mellékesen rám is. Én meg ahelyett, hogy jeleztem volna nekik nem tetszésemet, inkább elköszöntem és otthagytam őket. Azért szerintem másképp is lehet megosztottan figyelni a vásárlókra, mert hogy én is költöttem náluk. De van egy mondás: "Ne vitatkozz hülyékkel, mert lehúznak a saját szintjükre és legyőznek a rutinjukkal". Ez jutott eszembe, amikor nem reagáltam le a dolgot. Tanulság: ne feltételezzük, hogy a jómodor korfüggő.

 

Nem szakítjuk félbe mások beszélgetését, hanem megvárjuk, míg illedelmesen közbeszólhatunk, és legalább egy "Elnézést" is odabiggyesztve szótkérünk.

Én, a magam sorscsapása

     Igazán nem tudom, mi történt velem. Hova lett az a kevéske tehetség, ami a konyhatudományok terén mutatkozott meg ezidáig. De elveszett. Nincs. Nem létezik. Talán nem is létezett, csak mindig szerncsém volt. Bármi is legyen a konyhatündér ellentéte, az mind én vagyok.

Egy hosszadalmas folyamat végeredménye a mai nap katasztrófális konyha helyzete. Szép apránként kristályosodott ki ez a fajta tehetségtelenségem. De az elmúlt hetet összegezve be kell látnom, hogy véglegesnek tűnő állapotról lehet szó. Azért is érthetetlen számomra ez, mert éveken keresztül főztem magamra kollégistaként. Olykor még másokra is, és  nem csak túlélték, de nem is nagyon panaszkodtak. Ehhez képest ma kitűnő érzékkel rontottam el a gyorsfagasztott túrógombócot, melyből grízlevest készítettem, de még a zsemlemorzsát is kétszer odaégettem. Na, ez volt az a pont amikor azt mondtam, hogy feladom, nem főzők többé. Nem hiszem, hogy a türelmemmel lenne baj, egyszerűen csak nem jönnek össze a dolgok. Még a jól bevált, pontosan követett recepteket is elrontom! Nos, nem mondhatnám, hogy épp ez hiányzott az életmből.

De egy valamire rájöttem, hogy nem vagyok sem kísérletezgető, sem küzdő szellemű ember. És ezt végig gondolva be kell látnom, hogy ezen tulajdonságaim az élet más területein is megmutatkoznak. Dühítő dolog ezt felismerni, mert mindig is bosszantottak a könnyebb utak, bár nem tartom magam a kényelmes megoldások emberének, küzdeni mégsem szeretek. Vagy ezfajta lustaság? Hogy van ez akkor? Nem hogy pontos céljaim lennének, de már annyira sem tudom ki vagyok, mint tinédzser koromban. Nem voltam én ilyen! Mi történt? És mikor? Hogyan? Ez nem én vagyok! ... kétségbeejtő, igaz?

Egy új ismerettség

     Szimpatikus fiatalember, hosszú sötétszőke haj, copfba fogva, kék szem, nyitott, érdeklődő tekintet, szerény, kedves mosoly. A lépcsőházi gyűlésen futottunk össze pár hete. Számomra hihetetlen, hogy a házunkat alkotó negyven lakásból csak a közvetlen szomszédeinkat ismerem, de szégyen fejemre, még az Ő nevüket sem tudom! Van két-három idősebb hölgy, akikkel elcsevegek, egy két gyerekes anyuka a nyolcadikról és egy vizslás fiatalember, no meg a gondnoknő. Meg ott az alattunk lakó bácsi, akinek folyton bagó lóg a szájából és mindenhol szívja erőből. Telefüstöli a lépcsőházat, de még a liftet is így használja. Már többször kértem kedvesen, hogy legalább a liftbenbírja ki nélkülee, mert gyerekek és várandósok is használják, de hiába. Mindig fejmosást kapok, hogy ne érdekeljen engem és mégis mit képzelek magamról, hogy kioktatom Őt!? Na, Ő az egyetlen ember, akinek lelkiismeret furdalás nélkül szólok vissza bármit. Erőteljesen gondolkozom mit lehetne kezdeni vele. Mivel kocsival jár, arra gondoltam egyszer összegyűjtök egy jó zacskónyi csikket és a szélvédőjére öntöm. Csak az a baj, hogy nem vagyok a szándékos rongálás híve.

De visszatérve a fiúra, a lépcsőházból, örülök, hogy végre megismertem valakit, egy újabb fiatalt a házban. És Neki már a nevét is tudom :) Szerencsém volt, egyfelé mentünk, úgyhogy elkísértük egymást a metróig meg még pár megállón át. Ő is tanár, nyelv szakos és a világ egyik legboldogabb új apukája. Kisfiúk pont ma három hónapos. A furcsa az, hogy bár évek óta látom a nevüket kiírva a csengőre, velük még sose találkoztam, de még a felegésével sem amíg pocakos volt, pedig mostanában sokat időzöm itthon. Új elhatározásom a következő: minél több szomszéddal megismerkedni. Kíváncsi vagyok mennyivel lesz kellemesebb a környezetem a  mostanihoz képest. 

Közelgő tél

     Olvadt hó illata volt a levegőnek, amikor a minap leszálltam a villamosról. Jóleső érzés fogott el. Már épp itt volt az ideje egy kis tél idézésnek. Csodaszép őszünk volt idén. Igazi mesebeli színkavalkád. Délután még annyi minden kavargott a fejemben, mint színes levelek, ahogy a szél kergeti őket. De most, egy sem jut eszembe.

Érték...rend

     Az van, hogy ülepítek. Nagyon sokat gondolkozom az értékrend fogalmán, a miben létén és egyes értékeken is. Hogy van az, hogy ha kevesebbet tudnak rólam, akkor több vagyok?

A minap bevásárlásból tartottam haza felé és megláttam egy régi ismerőst. Egy idősebb hölgyet a kutyájával. Rájuk köszönem és beszélgetésbe elegyedtem. Kellemesen friss kora este volt és még nem akartam haza érni. Az unokáiról mesélt, miközben megkerültük a tömböt. Út közben szót váltottunk egy ránk köszönő szomszéddal is. Jó dolog, amikor az ember figyelmesen hallgat, de csak velem fordul elő, hogy úgy érzem, hogy a másik felet nem érdekli az amit mondok, pedig csak egy kérdésére válaszolok? Roppant kellemetlen érzés. Tényleg nem érdekli és csak udvariasságból érdeklődött vagy én mesélek ilyen unalmasan? Ami eddig nem volt rám jellemző, de mintha tényleg ez volna a helyzet. Kezd elmenni a kedvem minden nemű kapcsolattartási formától... ezdek elpestiesedni :( Szőrnyű, hogy nem ismerem a szomszédaimat, még a nevüket sem tudom, de azt igen, hogy nekik nem igényük változtatni ezen, én pedig nem akarok tolakodó lenni.

Úgy hogy most nem tudom hoy vagyok magammal etéren. Mennyire kell erőltessek bizonyos emberi kapcsolatokat, ha az a másik felet egyáltalán nem érdekli? Hogy élhetnek így emberek egymás mellett? Ennyi barátjuk lenne? Vagy ennyi szabadidejük sincs, hogy szót váltsanak a szomszédaikkal. Nem a bankszámlaszámuk érdekel, még csak azt sem kell tudnom, hogy hívják a gyerekeit, unokáit, vagy hogy hol és hogyan élnek. Egyszeűen csak, hogy milyen napjuk volt. Hogy hogy sikerült a múltkori almáspite, vagy hogy milyen jó kis akció van éppen a Lidli-ben. Komolyan itt tart a világ, hogy ezt kéne karácsonyra kérnem? Vagy megírom a Mikulásnak és a levelet bedobom a lakásszövetkezet ötletes ládájába... egy próbát talán meg is érne. Hogy elkerekedne a szemük!

Idézet

Ráckeve

Cica a szomszédból

Novemberi ibolyák

Vers Mindekinek

Lelkes Miklós
Hol lenne jó?


Hol lenne jó? Talán olykor a télben,
egy kis házban, kékálmú hóesésben,
ha fenyőágak fehéret emelnek,
s tűnődő kristály ragyog csillagcsendet.

Hol lenne jó? Talán olykor tavaszban,
szabad szabadban hinni a szavakban,
ha piros vágyuk kinyíló csodája
lobban a szívig: tulipánok lángja.

Hol lenne jó? Talán olykor a nyárban,
ha fénytükrében bólintó kalász van,
s fecskeív int fent a felejtő égnek,
s a szívekből múlt-bánatok kiégnek.

Hol lenne jó? Talán olykor az őszben,
a hegy hátán, már könnycsepp-ismerősen,
szín-temetőben nézni lombot, árnyat,
s mosolyogni: a léten túl is várnak?

Hol lenne jó? Mindenütt, ahol béke
néz vissza békét kívánó szemébe
s holt ember helyett, az elképzelt Nincsben,
Ember, múlandó, - s kicsit mégis isten...