Van az utcánkban egy kis ruhajavító üzlet. Kedves kis bolt, aprócska kirakattal. Számos egyéb holmi is kapható, használtruhák, könyvek, játékok, bizsuk, amolyan kincses barlang féle hely. Ma egy idős hölgy vezette a boltot. Napközben nincs sok társasága, ezért beszélgetni kezdtem vele. A mosógép bio, vegyszernemtes tisztításáról értekeztünk, hogy ki, hol, milyen tuti tippeket hallott vagy próbált ki, amikor belépett egy fiatal nő. Köszönt és rögtön az ajtó melletti vállfás felsőket kezdte bögészni. Kis idő múlva elvitt egyet próbálni, majd mikor visszajött zavartataás nélkül elkezdett velem párhuzamosan az eladónak beszélni, mintha ott sem lennék. Pedig ott voltam. De a legmegdöbbentőbb számomra az volt, hogy a néni válaszolt neki. Tehát vagy tényleg nem voltam ottt és nem beszélgettem vele cirka tíz percet, vagy csak felületesen figyelt, úgy mellékesen rám is. Én meg ahelyett, hogy jeleztem volna nekik nem tetszésemet, inkább elköszöntem és otthagytam őket. Azért szerintem másképp is lehet megosztottan figyelni a vásárlókra, mert hogy én is költöttem náluk. De van egy mondás: "Ne vitatkozz hülyékkel, mert lehúznak a saját szintjükre és legyőznek a rutinjukkal". Ez jutott eszembe, amikor nem reagáltam le a dolgot. Tanulság: ne feltételezzük, hogy a jómodor korfüggő.
Nem szakítjuk félbe mások beszélgetését, hanem megvárjuk, míg illedelmesen közbeszólhatunk, és legalább egy "Elnézést" is odabiggyesztve szótkérünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése