2. Szerelem, a www.biblia.hu oldal szerint

Nagymama lemondóan legyint: „A mai fiatalok azt nem tudják”. Az éber álmodozás sejtelmes fénye csillan meg a szemében. „A plátói szerelem, az volt a szép” – sóhajt. „Nagyapáddal alig láttuk egymást, de a verseskönyvek közé rejtett fényképét gyakran előhúztam, hogy nézegessem.”

1. Platonista válasz

„Álmodozz és gondolj szépeket!” Ez lehetne a plátói szerelem jelszava. Maga Platón írta majdnem két és fél ezer évvel ezelőtt:

„Csillagokat nézel, szép csillagom, ég ha lehetnék
két szemedet nézném csillagok ezreivel.”
(Szabó Lőrinc fordítása)

Szerinte a valóság az ideák világa. Amit mi érzékelünk, az csak árnykép.

De plátói szerelemről nincs szó a Bibliában! A platonizmus később (a 2-3. században) fertőzte meg a keresztyén gondolkodást.

Ennek nyomán tanítja Aquinói Szt. Tamás a 13. században: A lelki magasabb rendű, mint a testi. A lelki és a testi – a mennyei és a földi – élesen szétválnak egymástól.

Ezt a szemléletet fejezi ki Tiziano jól ismert festménye, az „Égi és földi szerelem”. A mennyei szerelmet ábrázoló nőalak egész testét ruha fedi, áhítatos tekintettel fölfelé néz. Vele szemben a teljesen ruhátlan „földi szerelem” telt idomú nő, horizontálisan szemlélődik.

 

Tiziano: Égi és földi szerelem

 

2. Romantikus (fatalista) válasz

A szerelem rajtunk kívül álló hatalom, amely akaratunk ellenére magával ragad.

„A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem,
Beleestem, benne vagyok...”
(Petőfi Sándor: A szerelem, a szerelem )

„Az volt a veszted, mind a kettőnk veszte,
az a csillagos júliusi este.”
(Nadányi Zoltán: Ezüsthálóval foglak)

„Nem tehetek arról, hogy beleszerettem” – mentegetőzik a fatalista.

A sorsszerűség gondolata igazolhatja a bűnt is. „Ki tehet arról, hogy Ámor kibe lövi a nyilat?”

A jelszó: „Ki vagy szolgáltatva, nem tehetsz semmit.” Természetesen a romantikus szerelem sem bibliai.

3. Materialista válasz

A szélsőséges materialisták „megtalálták” a „szerelem-anyagot”: C6H5- CH (NH2) – CH3 (phenilacetilamin)

Amikor valaki szerelmes, ennek az anyagnak a koncentrációja megnő a vérében. (Ne siesd el ennek az anyagnak a beszerzését! Intravénásan beadva közönséges izgatószer. Ha befecskendezed kiszemelt „áldozatodba”, lehet, hogy dühös lesz, nem szerelmes.)

Ezt a nézetet kevesen veszik komolyan. Annál többen vallják napjainkban a freudista eszmét: A szerelem = egy állati ösztön szublimációja (szellemivé átalakított formája).

Darwin: az ember lényegében állat.

Freud: az embert éppúgy az ösztönei vezetik, mint az állatot. A cél: kielégülés egy ösztön-tárgyon.

Ha ez igaz, mi következik ebből? Gondold végig: akibe most te szerelmes vagy, az a te számodra ösztön-tárgy. De te is ösztöntárgy vagy annak, aki téged szeret.

Ezzel a szerelem – bármilyen furcsa – személytelenné válik.

Ezt szemlélteti az itt látható ábra.

„Olyan vagy nekem, mint egy ízletes sonkás zsömle. Arra kellesz, hogy kielégüljek veled.” „Ha megunom a sonkás zsömlét, jöhet a sajtos omlett.” A hűségnek – ebben a szemléletben – nincs semmi értelme.

Jelszó: „Éld ki, elégítsd ki!”

Magától értetődő, hogy a szerelem materialista szemlélete is távol áll a bibliai gondolkodástól.

A platonizmus fennkölt szerelme és a materializmus „állatias”, „szennyes” szexualitása konfliktusba kerülhet egymással:

„Betörtek a bivalyok
a liliomos kertbe,
a tulipános kertbe!
Jaj, a kertünk, a kertünk!
Szerelem boldog kertje!”
(Nadányi Zoltán: Bivalyok a kertben)

Hogy lehet, hogy egyik sem igaz, teljes, célravezető? A Biblia ezt írja:

„Csalárdabb a szív mindennél.”
(Jer 17,9)

Ezt a tényt húzza alá a szerelem két pszichológiai jellemzője is:

• a) Tudatbeszűkülés („csőlátás”). Megszűnik körülöttem a világ, csak őt látom. Úgy viselkedem, mint béka a kígyó előtt.
• b) Projekció (kivetítés). Olyannak látom a másikat, amilyennek látni szeretném. Belevetítem az álmaimat, vágyaimat, rávetítem a bennem élő, tökéletes lány (vagy fiú) képét.

Mindkét jelenség valóságtorzítás.

 

Mit tanít a Biblia a szerelemről?

a) A Biblia nem plátói, hanem testi szerelemről beszél.

„Domború csípőid ékszerekhez hasonlók...
Tested búzahalom...
Két melled, mint két őzike...
Nyakad elefántcsonttorony...
Szemeid hesbóni tavak...
Orrod, mint a Libánon tornya...”
(Énekek 7,1 -10)

(Vigyázz! Annyira ne légy „fundamentalista”, hogy ezekkel a hasonlatokkal akarj udvarolni! Kedvesed nem biztos, hogy örülne, ha az orrát a Libánon tornyához hasonlítanád.)

b) A Biblia nem romantikus szerelemről beszél.
Amikor Belsazár király delíriumos állapotban (tökrészegen) titokzatos írást lát a szemközti falon, a próféta, aki az írást elolvassa neki, ezt mondja: „... azt az Istent, akinek a kezében van az életed, és minden utad, nem dicsőítetted...” (Dán 5,22-23).

A Biblia szerint sorsunk Isten kezében van,

• nem a csillagokban – ahogyan az asztrológia tanítja;
• nem a génekben – ahogyan Szondi sorsanalízise tanítja,
• nem ismeretlen és rajtunk kívül álló hatalmak, pl. a szerelem szeszélyében, ahogyan a romantikus szerelmesek gondolják.

c) A Biblia nem materialista módon beszél a szerelemről, mert szerinte az ember nem csak anyag (a föld porából formált lény, mint az állatok), hanem Isten képe (1 Móz 1,27). Ezért szerelemben és házasságban Isten lényét kell tükröznünk. Hogy ezt tehessük, szakítanunk kell az önzéssel, mert Isten lényege a szeretet (1 Jn 4,8).

Az isteni szeretet (agapé)

• feltétlen elfogadás (akkor is, ha öreg és beteg lesz);
• feltétlen odaadás (életét adja...);
• független a hangulattól és az érzelmektől – TETT;
• független a másik viselkedésétől és viszontszeretetétől is;
• nem „én”-, hanem „te”-központú, és ezért személyes.

A Biblia a szerelmet a halálhoz és a sírhoz (a kemény, sziklába vájt sírhoz) hasonlítja (Énekek 8,6). Isten irántunk való szeretete (szerelme) is a halálban és a sírban lett nyilvánvalóvá számunkra (Róm 5,8).

A mi szerelmünk egymás iránt akkor tükrözi Isten képét, ha a testi vonzalmat és a baráti érzést az isteni szeretet védőburka veszi körül.

Szemléletesen fejezi ki ezt Getz ábrája.

Ettől lesz erős és tartós, mint a szikla.