Bár már többször mondták milyen kicsik a kezeim. Magamhoz viszonyítva mégis arányosak a méretei. És amilyen aprók, olyan ügyesek, például az ékszerkészítésben, rajzolásban vagy a koszorú díszítésben. E tekintetben mindig is büszke voltam a mancsomra. De az idő múlik, és vagy én lettem öregebb, vagy a használati tárgyak váltak egyre bonyolultabbá. Ezidáig azt hittem erős vagyok, de amikor egy szimpla, hétköznapi flakon felbontása kifog rajtam... na akkor gurulnak csak igazán el a gyógyszereim :D
Tehát felvetődik a kérdés: vajon a kor divatja, hogy mindent atombiztosra zárnak, vagy én pusztulok le ilyen rohamosan... pedig még csak most múltam harminc ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése