A Thököly úton, a Bosnyák tér felé ballagva a 151. házszám előtt, a Forradolom téren azt csipogták a rigók, hogy itt a tavasz. És valóban, a kellemesen enyhe időt a vizes föld illatú lenge szellő fűszerezte és keltett megmondhatatlan bizsergést, az egyre vékonyabb kabátok alatt lapuló változásra áhítozó szívekben. A pillanat varázsát csak emelte, a szinte kéznyújtásnyi magasságban landoláshoz kivilágított sűllyedő utasszállító gép közelsége. Az alkonyati szürkületben fakó sárga napnyugat világította meg a Thökölyi úton sorfalként égfelé törő fák még kopár csúcsát. Nehéz szívvel szállok fel a buszra és indulok haza. Maradtam volna még egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése