Élet a cukorkásüvegben :) |
Ám a történetnek azonban még koránt sincsen vége. Ugyanis ezek a halacskák is kiöregedtek... Gondoltam akkor most végre elérkezett az ideje egy kis vérfrissítésnek. Bevetettem magam a legközelebbi kisállat kereskedésbe és két pár csodaszép színű guppival tértem haza. Nagy volt a boldogságom, ami egészen egy hétig tartott... Azok a dögök, amellett, hogy szépen kifejlett példányok voltak, úgy tűnik vén csontok is, és nálam múlt ki a frissen szerzett állomány fele! Ezért az egyik "földi maradványait" bosszúból hagytam, hogy a többiek falják fel. Grrrr.... Ahogy Apukám mondani szokta: a pipától nem láttam!
Azóta ismét eltelt pár hét, és az én kis kedveskéim kettesben maradtak egy növényzet nélküli világban. Már épp rászántam magam, hogy rendbe tegyem őket, amikor az egyik este, lámpa oltáskor észrevettem, hogy élettel telt meg a váza :D Most mondjátok meg... normális ez a természet?! Védelmet nyújtó növényzet nélküli környezetbe, mondhatni sivatagi körülmények közé lehalacskázni?! Nem is tudom melyik az abnormálisabb a fajfenntartás vagy a halaim elmeállapota. Minden esetre eredményes vállakozás volt, mert rögvest lett friss vizük és növényzetük :D
Lehet, hogy ők nem is az én halaim, hanem én vagyok az ő emberük?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése