Kifogások

A minap egy régi iskolatársammal váltottam pár email-t a karácsonyi üdvözletek apropóján. Arról beszélgettünk, hogy mennyire éljük, azt az életet, amit gyerekként elképzeltünk magunknak. És ha igen, ha nem, megtaláltuk-e a hivatásunkat, ami boldoggá tesz. Mi, Istent nem félők sokmindenben hiszünk. Különböző erőkből, próbálunk erőt meríteni a nehéz időkben, ami végül kinek-kinek saját ízlése szerint összevegyített hitvilága lesz. Sarkosítva mondhatnám azt is, hogy templomok nélküli "vallást" teremtünk magunknak. Ebbe a karmától kezdve a cshi energiáin át egészen az önmagunkba vetett hitig minden belefér. Mivel nem kaptuk készen, magunk próbálunk keretet szabni a világmindenség törtéseinek okaiként. És a miértekre kapott válasz gyakran kanyarodik vissza önmagunkhoz, lényünk teljes elfogadásához, mely nélkül nem teljesíthetjük be a nekünk kijelőlt utat/sorsot. Így lezárásul a következő gondolatot kaptam: 

"Az akadályok arra vannak, hogy megmérjem, valóban elköteleződtem-e önmagam mellett, vagy kifogásokat keresek-e, hogy miért ne lépjek bele az erőmbe." 

A képek hatalma

35 évig éltem (bár nem folyamatosan) Budapesten és annak ellenére, hogy rengeteg program kapcsán ismerkedtem a város legkülönbözőbb részeivel, igazán csak akkor szetettem meg ott lakni, amikor egy fotós a képeivel felnagyította annak szépségei. 

Nincs ez másképp Hartlepool-lal se. Valljuk meg őszintén nem több egy átlagos tengerparti településnél, ami ráadásul múltját tekintve még ipari is, így nem épp a legromantikusabb kinézetű vidéki városka. De van történelme és egy hihetetlenül kemény őslakos magja, akiknek imádata cselekedeteiken és képeiken keresztül magával ragad bárkit, aki csak egy kicsit is nyitott rá.

Kép és kép között is van különbség, méghozzá óriási! Mert varázserő rejlik azokban, amit a szíven keresztül fotóznak. Amit olyan ember készít, mégha nem is profi eszközökkel, aki szereti az adott témát. Ezért, így karácsonyt várva, hoztam egy kis kóstolót Tőlük, hogy Ti is lássátok e csodát, egy kis szeretnivaló Hartlepool-t az ittélők szemén, szívén keresztül. Engem beszippantott.

 

 

1914 December

1914 December 16-án 137 férfi, nő és gyermek vesztette életét, amikor német hajók bombázták Hartlepool városát. Kiterjedt dokkjai és ipara miatt sokkal jelentősebb célpontnak számított, mint az üdülőhelyként ismertebb Scarborough.

Bár a szárazföldi egység kora hajnalbban értesítést kapott egy lehetséges támadásról, s emiatt éles lőszerrel készenlétbe helyezték a partvédelmi ágyúkat, a tengeren lévő járőregységeket nem figyelmeztették és a rossz időjárási körülmények miatt csak négy romboló volt kint a tengeren, míg két könnyűcirkáló és egy tengeralattjáró – melyek más körülmények közt szintén kint lettek volna – a kikötőben horgonyoztak. 

Mivel a támadó cirkálók tengeri ütközethez volt felszerelve, megfelelőbb fegyverekkel még ennél is nagyobb pusztítást végezhettek volna. Csak a kis és közepes kaliberű tüzérségével lőtt a célpontjaira, míg a nehéztüzérségét kisebb kivetőtöltetekkel megtöltve az esetlegesen felbukkanó tengeralattjárók ellen tervezték alkalmazni. A nehéztüzérséget pefig csak akkor vethették be, ha a partvédelem ágyúi tüzet nyitnak rájuk. A lövedékek nagyrészénél a kis távolság miatt (4500 m) a gyújtószerkezet nem is aktiválódott, így becsapódáskor nem robbantak fel vagy gellert kapva irányt váltottak és a városban pusztítottak az értékes célpont helyett (kábelgyár, hajógyár, gázüzem...). 

Az akció mindösszesen 16 percig tartott. Ezalatt polgári lakosságból 86 fő életét veszítette és 424-en megsebesültek. A britt fegyveres erők 7 halott katonát és 14 sebesültet veszítettek, míg németeknél 9 tengerész vesztette életét és 12-en megsebesültek.

300 épületet értek kisebb-nagyobb károk.  A kikötőben egy fatelep és egy magtár az értékes nyersanyagaikkal lángba borultak. A hajógyárak különösen megsínylették a támadást, daruk és összeszerelő műhelyek lettek a tűz martalékává, valamint két épülőfélben lévő hajó és a kikötőben horgonyzó négy gőzös is találatot kapott. A városi vasútállomás és a sínek egy része is megrongálódott. 

A meglepetés szerű támadásnak és az értelmetlen emberveszteségnek az oka a brit kormányzat azon téves feltevése volt, miszerint az angol partok immunisak a német támadásokkal szemben és ezért a partvédelmi ütegeket csak sűrűn lakott területekre telepítették. Ez sokkolta a britt közhangulatot. 

Az írás kényszere

Fogalmam sincs mikor írtam utoljára, csak azt, hogy hányszor akartam. Rengetegszer. És igazából nem is vagyok már benne biztos, hogy ez normális. Néha kicsit olyan kényszeresnek érzem, pedig csak arról van szó, hogy szeretném elmondani mi minden történik velem, bennem, körülöttem... ki kell írnom magamból dolgokat. Vajon ez már önmutogatás? Mert azt nem szeretném. Viszont arra képtelen vagyok, hogy abbahagyjam az írást. Időnként eszembe jut, hogy írnom kéne, mármint magasabb szinten, de mostanában annyi ilyen világ megváltó mélyenszántó írás született, hogy nem látom értelmét... De akkor minek kaptam ezt a "képességet", az írás kényszerét, ha nem használom semmire?

Annyi minden történt mostanában. Sokáig húzódott az ősz. A levegő megtelt valami bizsergető, csodaváró varázslattal, ahogy a Nap a háztetők vonala alá bukott és nem világít be a kertekbe napközben. Hosszúak az éjszakák és valahogy minden elcsendesedett kicsit. Elfáradtunk azt hiszem. Belefáradtunk ebbe az évbe is, amitől változást vártunk, de csak újra kezdődik minden előről... Sose lesz vége. A felnőtt élet, amire gyerekként készültünk, szülőnek lenni, amit és ahogy láttunk az már nem létezik. A felhőtlenül boldog gyerekkor fogalma megszűnt létezni. Hiába minden tudományunk, ismeretünk és módszerek sokasága, egy egész generáció nő fel bizonytalan krízis helyzetben. Pont, amikor már úgy éreztem, hogy az emberiség magához tért és képes levedleni egyes évszázados hibáit, a megszokás hatalmát, főleg a gyereknevelés területén... Újra sötét középkor lett. Az egész egy nagy őskáosz, amit a bizalmatlanság táplál. Annyi mindenfélét állítottak biztosan, egy időben egymásnak ellentmondó "tényeket"... persze, hogy nincs már hitünk. Miben legyen?

És miközben a világ megpróbálja túlélni önmagát, nekünk meg kell tudnunk látni a szépet és jót mindenben, akármiben, akármennyire aprócska is. Ez az "Új világ" csodája. Az égbolt színétől egészen egy szemét kupacig most minden felértékelődött, minden békés pillanat.

A Halloween elmúltával itt már gőzerővel szoktak karácsonyra dekorálni, mert imádják és szeretik kiélvezni a hangulatát. De idén mintha fenntartással kezelnék ezt az egészet, minha kiábrándultak volna a csodákból... már nem hisznek benne. Nagyon nehezen vették rá magukat, hogy megnyíljon a szívük erre az érzésre és elkezdjenek készülni a karácsonyra. Továbbra sem hiszek a reményben, egyszerűen nem megy, viszont bízva-bízok lelkem minden rezdülésével, abban hogy helyreáll a világ rendje és nem kell félelemmel megélnünk minden közös eseményt. Ezt kívánom újévre. Ezt kívántam tavaly Karácsonykor is és minden egyes szülinapi gyertya fújáskor.

... Visszaszívom... 

Koccanás

Túl vagyok életem első rácsúszászos koccanásán. Az éjjel (legalább is engem) váratlanul lepett meg a havazás. Hajlanra több, mint 10 cm hullott! És még ígerik a nap folyamán a folytatást! Imádom! De az előbb indulást, hogy aztán ott várjunk akár 20 percet is a bárhol, már nem annyira. De visszatérve. Az én hibám volt, egyértelműen, elnéztem, csak egy pillanatta és ennyi elég volt, hogy a csigaként araszoló sor megálljon. Szerencsére egy karcolás sem esett egyik kocsin sem. De azért ijesztő volt. Felébredtem, annyi szent!

Arwen

Arwen jött, tombolt, majd odébb állt. Akkora húhót csapott... esett, fújt (de azt nagyon)... megdöntötte még az Észak-Angyalát is! Tisztára, mint egy kamasz, akinél a házibuli önálló életre kelt. 

'Angel of the North' - az Észak-Angyala*

Nyomában százéves fák és háztetők hevernek szanaszét. A sarkvidéki hideg is bekúszott a térségbe, minden téli bájával. Hó mindenütt és talajmenti fagyok teszik izgalmassá a szürke hétköznapokat, amire az angol közlekedés a legkevésbé sincs felkészülve. Itt Angliában, de még ennyire északon sincs hókotró, meg útszórás! Nemhogy téligumi, hólánc vagy hólapát! Most komolyan, azért itt annyira nem ritka a hó! Ilyenkor úgy érzem, hogy a világ megérett a pusztulásra.

De íme néhány gyöngyszem; fotóstársaim szemén keresztül hadd mutassam be nektek Arwen-t.

(Scott Shepherd) 

(Tom Collins) 

(Paul Richards) 

(Brian Nunn) 

(Paul Richards) 

* Anthony Gormley 1998-ban felállított szobra, az 'Angel of the North' ma már a világ egyik legnézettebb kűltéri műalkotása. A Gateshead-i Tanács utasítása a versenykiíráson egyszerű volt: egy ambíciózus műalkotás létrehozása, mely a régió karakterének mérföldkövévé válik. Kiváló elhelyezkedésével a panorámás dombtetőn ez a szobor számos elismerést és díjat kapott fennállásának több, mint húsz éve alatt.

Húzós egy kedd volt

Csak most jutottam el odáig, hogy leírjam a keddi, hirtelen felindulásból elkövetett fotózást. Annyira hirtelen volt, hogy előtte nap este lett lebeszélve. Csak egy baráti szivesség, de a haszon kölcsönös. És pont kapóra is jött a kútba fulladt hétvégi próbálkozás miatt. Most egy kicsit megnyugodhatok, hogy lesz mit a karácsonyi képeslapokba tenni a családnak. És fura is volt a kamera másik oldalán állni, legalább is engem feszélyezett; sose szerettem, ha fotóznak. 

A hallgatás csendje

Hosszú másfél hét áll mögöttem. Megdöbbentően szomorú. Komor hírek ülték meg mindennapjaimat. Még a hétvégi karácsonyi fotózást is elnapoltuk. Mert ugyan kinek lenne kedve mosolyogni a családnak szánt lapokhoz, ha nyolc nap alatt három közeli ismerősét veszíti el... Elmentek. Furca lesz nélkülük az élet tovább. Üresebb.

3 év

Így leírva és kimondva olyan hihetetlenül hangzik, hogy már 3 éve élek Angliában. Sokszor nehéz, mert semmi ismerős nincs itt; se helyek, se emberek, se emlékek... de nem bántam meg. Ez az unikornisok országa, ahol harmatcsepp-tenger hajnalban minden és naponta gyönyőrködhetünk a dupla szivárványban! 

Ahol a pénztárosok elbeszélgetnek az emberekkel még ismeretlenül is és emiatt nem háborog a sor. Ahol nem szokás dudálni az utakon, mert mindenki türelmesen kivárja a sorát. Ahol imádnak minden egyes együtt töltöttt időt a családok, a bulikat és a tűzijátékot. Ahol a beszélgetés és az olvasás érték a kutyát pedig annyira családtagnak tekintik, hogyha valaki szakít a párjával, a közös kutyát közös felügyelettel nevelik tovább. Ahol a hóvirág a nárcisz és a margaréta vadonnő, szinte útszéli gaz és nyár közepén mindent elborít a pipacs, vörös "tengerré" változtatva a vidéket. Ahol mindennek semmi íze van vagy keverik a sósat az édessel (láds: sóspereces csokoládé) és a cukormáz meg a karamell alap tartozéka bármilyen édességnek. Ahol az életmód tejlesen természetes része a testmozgás, így a legkevesebb szabadidőt is egy-két kör kocogásra, sétára fordítja az átlag és nem meglepő látvány a 80 éves maratonista vagy bodybuilder.

Ez egy egészen más világ; nem jobb, nem is rosszabb, csak más. 

Bárcsak lenne egy fa

Akkor hát eljött az ideje, hogy újat teremtsünk. Csak a tisztán látás kedvéért: adott egy felnőtt ember, aki csak abban biztos, hogy már nem olyan, mint volt, de nem emlékszik milyen is az. Az élete minden tekintetben megváltozott. Olyan hirtelen történtek a sorsfordító változások, hogy útközben elvesztette önmagát, pedig még csak a felnőtté válás folyamatának közepén állt. Semmi sem olyan, amilyen volt vagy amilyennek tervezte. Minden, amit ismert az most nincs. A dolgok menete a hétköznapokban is tejlesen más, mint amiben nevelkedett. Mindent újra meg kell ismernie, tanulnia, szoknia. Mindezt támogató háttér, a család nélkül, ahova visszavonulhatna, ha elbizonytalanodik, vagy tanácsot kérhetne, ha magára marad. Minden más; a hangok, az illatok, az ízek, az emberek viszonyulása őhozzá. Idegen és úgy is kezelik sokszor, mint akit nem látnak szívesen. Hogy lehetne így értékes és pozitív arculatot felépíteni? Ti hogy fognátok hozzá?

Első lépésben azt gondoltam kellenek új szokások és rendszeresség. És eddig jutottam. A rendszerességen még dolgoznom kell, mert csak egy állandó dolog van és az a változás. Ami már alapjában véve nehezíti meg ezt az amúgy is kényes és hosszadalmas folyamatot.

Ötlet?

Tehát az új élet alap jellemzői:

• állandó változások
• folyamatos bár talán már gyengülő ellenszenv a helybeliektől (értsd: szomszéd, boltos kisasszony/nagyasszony vagy akármilyen eladó, az utca embere...)
• munkahely hiány
• nyelvi hátrányok

Nem tagadom rendesen magamba zuhantam ismét, hogy továbbra sincs pozitív változás és úgy érzem hiába próbálkozom. Csak vergődöm itt. Az állandósághoz szoktam és be kell látnom, nehezen viselem ezt az érzelmi hullámvasutat. 

Fura, mert nem azt érzem, hogy húú most mekkora fába vágtam a fejszém, mert nincsennek fák, csak vagdalózom a fejszével egy hatalmas üres térben és kezdek félni vajon mibe csapok bele végül, ha elszédültem a forgolódásban!? Éreztetek már így?

Az idő mindent megold?

Nem vagyok elég türelmes, ugye? 

Remembrance Day

Kellemesen telt a mai angol kurzus. 11 órakor 2 perces néma csenddel emlékeztünk a Világháború áldozataira (mindenkire). Ezt ünnepélyesen egy kürtös nyitotta és zárta. Bár nem hagyhattuk el a termet, még így is megható volt, ahogy a kürt hangja bejárja az üres folyósókat betöltve az egész épületet. Azt gondolom részvételől függetlenül sokunknak vannak veszteségei, vagy történetei családi örökség gyanánt. A legkevesebb hogy megemlékezünk róluk kicsit talán okulva is, hogy a háború szörnyűséges dolog. 

Óra után sem siettünk. Kihasználva a kellemesen enyhe időt és a napsütést néhányan sétálgattunk még egy kicsit a városban, miközben beszélgettünk. Oh, bár tovább is velük tarthattam volna, annyira élveztem! Többet kell olvasnom (=fordítanom), hogy fejlődjön a szókincsem... Amúgy szuper érzés volt!

Egy "tipikus" angol reggel

Bizony, ma egy "tipikus" angol reggelre ébredtem. Hogy milyen is az? Pasztell. Az ég színe magára vette az angolok által kedvelt színvilág legjavát, persze mindent pasztellben. Ez itt az örökzöld. 80 év alatt sem ment ki a divatból. A semmilyen színek, mint a hamvas rózsaszín, a babakék, a bézs és a homokszín összes árnyalata... ja, meg a szürke! Meglepő, hogy annak ellenére, hogy az év és a nappalok nagy része félhomályban telik, mégis a fakó, illetve sötét színeket részesítik előnyben. Viszont ami a kiegészítőket illeti... na azok parádésan giccsesek. Minden ezüst és csillogós, meg flitteres vagy gyöngy berakásos! Tavaly az óarany meg a bronz volt divat, idén ismét a (fakó!) rózsaszín. Az élénkebb, erős, tiszta színek, mint a piros, a türkiz, a sárga vagy a zöld csak minimálisan szerepelnek termékeken; legyen az lakásberendezési eszköz vagy ruha, esetleg öltözködési kiegészítő. Nem szeretik a túl kirívó dolgokat. Kivéve, ha esőkabát vagy gumicsizma 😆

Szivárványok időszaka

A téli időszámítás óta, valóban beköszöntött egy más világ. Egy hét leforgása alatt drasztikusan csökkent a világos órák száma. A nap már olyan laposan jár, hogy a háztetők vonala fölé is alig emelkedik. Elsötétedtek a kertek. Cserébe viszont (persze felhőzettől és páratartalomtól függően) egy csodálatos égi jelenséggel kápráztat el minket a nap szinte bármely órájában: a teljes, sőt a legtöbbször dupla szivárvánnyal!

Az ember ilyenkor hisz a lehetetlenben is, észreveszi a csodákat.

Álmatlanság

Egyszerűen nem jön álom a szememre. Régebben ilyenkor alkottam. Imádtam ezeket a varázslatos éjszakákat. Ilyenkor voltam a legönkifejezőbb. Nem is tudnám pontosan behatárolni a technikát, mert nem korlátozódott egy konkrétra. Inkább kísérletezésnek mondanám. Már majdnem tökélyre vittem. Én úgy nevezem, hogy 'ceruzával festés'. Ez egy ecset nélküli akvarell technika. Mivel sosem állt jól a kezemben az ecset, viszont szeretem a festéssel megjeleníthető markáns színeket megpróbáltam ezt a hatást ceruzával elérni. Most már nagyon hiányzik. Lassan ráveszem magam, hogy előhalásszam és újra "fessek". A másik kedvencem a tus festés. Mindig lenyűgöztek a keleti festmények. Én ezer éves, lejárt szavatosságú kozmetikumokkal játszadoztam hasonlót. Már nem is tudom honnan voltak, de mivel úgy sem kenném az arcomra, gondoltam ennél jobb felhasználásban nem is részesülhetnének. Csak a fixálás okoz némi gondot, mert különböző alapanyagúak és ami az egyikre jó, az a másikat elkeni. De idővel ezt is áthidaltam spray formátumú lakkal. Igaz, nem a legideálisabb, mert pöttyöket hagy, de gyors fixálásnak jó és kis szerencsével a rá felvitt kenős lakk réteg elfedi ezt az esztétikai hibát.

Holnap tuti mosott sz@r leszek. Juhhééé! Majd minden erőmmel azon kell legyek, hogy ne boruljak ki ismét az angol órán.

... Lehet, hogy izgulok. Feszélyez a megmérettetés és azért nem bírok aludni.

Nesze neked Halloween!

Nem írtam, mert olyan mérgessé és csalódottá és kiábrándultá tett a hétvégén történt incidens.

Halloween volt. És mint minden más átlagos ember, én is készültem rá, hogy a környékbeli gyerekek tudtára adjam, hogy hozzánk lehet jönni kopogni, ami ugye örömet okoz nekik, meg jó buli is. Neg azt gondolom, hogy egy gesztus is a részünkről, hiszen ez nem a mi ünnepünk. Így tehát az ajtó mellett ott sorakoztak a tökök, várva, hogy vasárnap reggel kifaragjam őket... mely pillanat sosem jött el. Az éjszaka folyamán ugyanis valaki(k) összetörték mindet! És ha csak az út közepén a földhöz vágta volna! De nem! A kocsinak kellett dobni, hogy biztos legyen az üzenet: nem látnak minket szívesen. Talán csak gyerek csíny, de ha így lett volna, akkor több dekoráció és más autó is megszenvedi az utcában... Ez nagy sértés volt bárki tette is. És nem ez volt nem az első hasonló eset, ami miatt most már rendőrségi feljelentést kellett tennünk... diszkrimináció miatt. Szomorú igaz? Vegyesek az érzéseim. Sokat hallottam már az itt élő észak-dél ellentétről. De azt is tudom, hogy hülyék mindenhol vannak.

Szeretem az itteni klímát; a friss és tiszta hideg északi levegőt. Azt, hogy az emberek kedvesek és nyugodtak. De azt is látom, hogy itt az egyszerűbb emberek élnek, a többségük nem is túl okos, csak annyira, amennyire szükséges neki a boldogsághoz, vagyis, hogy boldoguljon és többre nincs is rálátása... talán nem is kell... De aki azt gondolja, hogy az angolok nyitott és elfogadó nemzet, akkor hatalmasat téved! Sose mondják ki mit gondolnak és nem is mutatják ki, mert szerintük az udvariatlan. Az 'elfogadnak olyannak amilyen vagy' a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ignorálnak. Bizony. Mosolyogva nem vesznek tudomást az olyan emberekről, akiket megvetnek. Ezt jelenti az angol udvariasság. Sunyi dolog ez és pusztán árnyalatni különbségek vannak, amik egyik vagy másik irányba billentik a mérleget. Ezek nehezen tetten érhetőek és még nehezebben bizonyíthatóak. Hidegvér, mi? Kő kemény tárgyilagosság. Nem mondja, csak érezteti.

Mindegy.

Magukkal toltak ki, akárki is tette. Leszedtem az összes dekorációt ezzel jelezvén, hogy ide barátocskáim hiába is jönnétek, nem nyitunk ajtót.

Persze, el fogunk költözni, de eddig csak a városon belülről volt szó... most pedig a bárhová vagy legalább délebbre van képben. Nem tőlem függ. Sajnálom, mert megszerettem itt. De lehet hogy csak a megszokás. 

Éjszaka a parton

Akár félelmetes is lehetne, ahogy a végtelenül sötét semmibe vesző horizonton eltűnnek a olajszállító tankerhajók fényei. Számomra viszont inkább izgalmas. Új. Ismeretlen.

Szeretem a tenger hangját, ahogy kitartóan ostorozza a partot. Dagálykor hangosabban, de nem ezt élvezem benne a legjobban, hanem az intenzitást, ahogy vadul tör kifelé akadályt nem ismetve! 

Kipanaszkodó

Sikerült elkövettem a legnagyobb hibát, az egyetlen "bűnt", amit itt nem illi, elpityeredtem a kurzus vége felé. Annyira kimerültem és tele lett a búrám a hülyeségekkel is, amiket a tanár mondott az egyes szavak jelentésreiől... Meg akart győzni, hogy a 'lelkiismeretes' és az 'önző' ellentétpárok. De több fogalommal hasonlóképpen nincs tisztában. Nem tudom, hogy ez most csak rá igaz, vagy az angolok általánosságban gondolják így ezeknek a fogalmaknak a jelentését másként... Túl komolyan veszem? De így elég nehéz megfogalmazni őket és a feladat pont az volt, hogy egyezünk ki egy közös definícióban... Már ezen is nehezen tettem túl magam, erre rátromfolt a világ legborzalmasabb feladatával, egy memóriajátékkal, amit ki nem álhatok, mert mindig pocsék voltam benne.. jah, rettenetes a memóriám! 

Aztán a végére elkapott a gépszíj, beszippantott a spirál és egyszerűen nem tudtam uralkodni az érzéseimen! Olyan ciki volt! Senki sem szereti a picsogókat, akik elsírják magukat az első nehézségeknél. De ez így nagyon nincsen jól, ez nem egészséges! Nagy baj van nálam odabent, amit rendbe kéne mostmár tenni. Akkora a kupi, hogy folyton átesek valamin. Eddig is érzékeny voltam, de mostmár ott tart a dolog, hogy a legkisebb ártalmatlan arármi is felzaklat. Le kell számolnom a multammal. Le kell zárnom, a régi sérelmeket, mert kísértenek. Ideje felnőnöm.

Ilyenkor úgy érzem túl merev vagyok, zárkózott az újdonságokra és hogy nem megy nekem ez a nyelvtanulósdi. Annyira mélyen megutáltatták velem a suliban az angolt, elhitették, hogy nem vagyok rá képes. Most pedig nagyon nehéz lebontanom ezeket a falakat.

Motiválhatna a többiek hozzáállása. Ők mind olyan hálásak! Nekem is van miért, mégsem vagyok képes értékelni azt amim van, amit elértem, pedig kéne, megérdemelném... illene.

Ez vajon személyiséghiba, velem van a baj? Ilyen vagyok? Hálátlan. Vagy csak a körülmények tettek ennyire szívtelenné?

Nem mondom, hogy most túl jól érzem magam.

Napsugaras csütörtököt

Nem bírok tovább aludni... Szerintem telihold van. Plusz lelkiekben már készülök a mai angolra. Házi feladat nincs, csak ajánlások, hogy mivel gyakorolhatunk többet. Most a hallás utáni szöveg értést vesszük. Nem egyszerű, főleg úgy, hogy nekem sose volt jó fülem hozzá. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez egy általános képesség hiány nálam, szerintem csak az angolra nem áll rá a fülem. Mert bár régen tanultam nyelvet, de úgy emlékszem az olasznál és görögnél sose volt ilyen gondom.

A legfontosabb a megfelelő forrás. 'Clear and slowly', vagyis 'Tiszta és lassú' legyen a beszélt szöveg. Ez egy nagy ország, rengeteg helyi dialektussal és a világ számos helyéről érkezett betelepülői miatt számos akcentussal. A tanárunk a BBC-t ajánlotta, mert az országos műsor, tehát az egyetemes angolt beszéli, hogy mindenki megértse; a Skót, a Wales-i, az Ír... És témakörökben is változatos az időjárástól kezdve, a nemzetközi híreken át egészen a technológiai újdonságokig. És ami nyevtanulás szempontjából nem utolsó szempont, hogy a neten fellelhető legtöbb video feliratos, vagyis látással korrigálhatóak a rosszul értett szavak, így bővülhet a szókincsünk is a helyes megértés mellett. A legutóbbi alkalmak pozitív élményeitől feltüzelve nagybőszen neki is álltam a gyakorlásnak. Úgy fogtam fel, mint egy diktálást, vagyis ami hallok, leírom... de még milyen szerencse, hogy visszajátszhatóak ezek a videók! Az időjárással kezdtem. Gondoltam ez lesz a legkönnyebb szövegkörnyezet, hiszen ugyan miről is lehet szó: felhők, szél, hőmérséklet... Aztán az első mondatnál nem jutottam tovább! Az a rengeteg kötőszó meg jelző! És még felirat sem volt hozzá... Úgyhogy váltottam és kerestem mást. Könnyed híreket a nagyvilágból... De a hírek sosem könnyedek. Mindegyiknek komoly mondanivalója van, amit nagyon is körültentően fejtenek ki. De próbálkozom és csak ez számít.

Legyen szép napotok!

Útinapló - Harwick Park

Nem messze hozzánk, kicsit kevesebb, mint fél óra kocsiútnyira van egy park. Hatalmas tóval, benne a legkülönbözőbb vízimadarakkal, körben mezők, kisebb-nagyobb fás csoportok, kőhíd, vártorony, szobor és egy domb, melynek tetején még római hódoltságból maradt emlékmű, Minerva Temoloma ékeskedik. Sajnos ez utóbbit jelenleg nem lehet eredeti pompájában élvezni a látványát, mert felújítás miatt körbe kerítették. A park mozgalmas és nyüzsgő madár világa viszont bőven kárpótolja az embert. 

A vándorúttól izgatott vadludak, kacsák és hattyúk zsivajából egy szempillantás alatt a béke szigetére repülhetünk, ha a nádassal körbenőtt erdő felé fordulunk. Építettek a lápos ingoványra egy séta utat. Egy hosszú stéget a csend birodalmába, ahol egy kis rafinériával testközelből élvezhetjük a madarak társaságát. A korlát széles karfáját ugyanis időnként végig szórják magokkal, mi pedig a kerítésbe épített padokról szemlélődhetünk. 

A természet még csak most kezd színbe borulni. Varázslatos, ugye? Végeláthatatlan sétakat vagyok képes rászánni erre a látványra! 

Ez nem csak kikapcsolódás, felüdülés a léleknek, hanem időutazás is... vissza a javíthatatlanul romantikus énemhez.