Hoppá!

"Mi, nők annyit tudunk gondolkodni feleslegesen. Már előre aggódunk olyan dolgok miatt, amik meg sem történtek. És persze rágódunk a múlton is, ami már rég elmúlt. Egy olyan álomvilágban élünk, ahol a dolgok már, vagy még nem léteznek, s közben elszalasztjuk az egyetlen lehetőségünket: a jelent."

(Szöllősi Györgyi)

A jelenes dolog kissé keményen megfogalmazott, talán túlzottan leegyszerűsített. Én inkább úgy mondanám, hogy átúszunk a jelenen, a folyton másra gondolás terhével, ahelyett, hogy jobban, igazán áténénk.

Tücsök zene

     Kertes ház ide vagy oda, nálunk sztrájkolnak a tücskök, és a pár sarokkal odébb található, sokkal forgalmasabb út melletti partoldalba vackolták be magukat. Most ott tücsögnek egész nap. Biztosan van rá logikus magyarázat... Talán a madarak számával van összefüggésben. Ebben az évben ugyanis kifejezetten sok madarantyú fészkel nálunk. A cipruson egy feketerigó pár, a tető gerenda alatt pedig egy eddig még nem beazonosított kismadár vert tanyát. Az előbbieknek a macskától van félnivalója, az utóbbitól viszont nekünk kell tartanunk; már ami az égi áldást illet :)

De vissztérve a mező kis muzsikusaira, a Hegyen másképp van. Ott napközben hatalmas csinnadratta van, míg éjszaka mintha ők is egy kicsit elszenderülnének és lágyabban énekelnek. Sok szép gyerekkori emlékem fonódik köréjük, a szalonnasütésektől egészen a magas fűben fekvős ábrándozós, csillagnézős éjszakákig. Megunhatatlanul imádnivalóak :)

Pipacskodás

     Ha a szabadságra kéne jelképet keresnem, nekem nem a galamb jutna eszembe, hanem a mező vad virágai. Ők a legcsodálatosabbak a világon. És közöllük is a  pipacs a kedvencem. Nem csak a színe  miatt, amivel vakítóan élénk foltja a partoldalaknak, tisztásoknak, hanem ő az egyetlen, ami elhervad, ha leszakítják, így nála jobb szimbólummal nem is éreztethetnénk a szabadság eszméjét.

Ez a méreg...

     Szeretek matricás albumokba gyűjtögetni. Olyan jó érzés, amikor hiánytalanul betelik, mint egy könyv lapjai mesés történetekkel. Ezért is örülök annak, hogy újra divatba jött. Sőt, igazából egy csodaszép képeskönyv lesz belőlük. A sajnálatos az, hogy csak vásárló csalogató marketingfogásként használják fel az üzletláncok. A plakátok persze óriási színes betűkkel hírdetik az akciót, csak éppen a határidőről nem tesznek említést. Mi meg bőszen vásárolunk, hogy kapjunk ingyen matricacsomagot, és csak mellékesen tudjuk meg, amikor már két hete vége az akciónak... és a matricáknak még körülbelül a fele hiányzik! Én felnőtt vagyok és rosszul esik a dolog, de akkor milyen lehet egy gyereknek? A pénztárosnő nagy vígan azt tanácsolta, hogy az iskolákban biztosan találunk csere-bere klubbokat. Na ja! Ha azt gondolja, hogy csak úgy belehet menni az utcáról egy iskolába azzal a szöveggel, hogy matricákat cserélni jöttem, akkor egy kicsit el van tévedve szegényke. Talán még a rendőrséget is rám hívnák!
     De a probléma megoldódni látszik, ugyanis sikerült kisgyerekes ismerősökhöz eljutttni a többlet matricákat, és már kaptam is öt hiányzót! Giga boldogság :D

Egy különleges nap

     Igazán különleges a mai nap. Egy front vonul át az egész országon és ennek különleges égi jelenségeiben gyönyörködhetünk a nap folyamán. Milyen jó lehet annak, aki a mai napon született, micsoda ajándék ez őnekik!
Kívánom minden ma szülöttének, hogy legyen csodaszép napjuk, és váljon valóra szívük kívánsága!

Árnyékkal tért haza

     Anyu ma hajnalban bement dolgozni és hazajövet vett árnyékot! Mármint nem árnyékot vetet, hanem hozot egyet. Így sokkal jobban mutatnak a raklapjaink :D Már régóta törte a fejét, hogy mégis milyen árnyékoló technológiát válasszon, már mint, hogy mennyire hosszútávút... persze ez csak átmeneti megoldás, amíg el nem készül a terasz és hozzá a szépségesen szép fából épült pergola.

 

Virágaim, mosoly az arcomra :)

     Akármennyire is szeretem az élővilágot, a növényeknek nincs hosszú élete az én gondozásom alatt. Nálam még a kaktuszok is kipusztultak! Csoda, hogy a halaim még élnek, viszont ők nagyon is jól vannak... bár már egy ideje nem találkoztam velük; idővel költöznek ők is.

De visszatérve, szívderítő számomra, hogy a balkonvirágaim nagyszerűen érzik magukat. Néha eszembe jut és kapnak vizet, de főként az eső öntözi őket. Még a múltkori jégesőt is kibírták! Kezdek gyengéd érzelmeket dédelgetni irántuk :)