Rád gondolok

Rád gondolok

Elveszett vagyok,
ha nem láthatlak,
tiszta szemű
józan eszű
csillagok.

Magányos vagyok,
ha égtengert látva
nem tudom
merre is
vagyok.

Szerelmes vagyok,
ha szemükbe nézve
nagyon messze
Terád
gondolok.

Szomorú vagyok,
hogy lelkem mélyén
féltve titkolt
érzést
bújtatok.

Hajnal

Hajnal

 

Felmenni a tetőre... nekem más nem jutott,

Felmenni a tetőre, másra gondolni sem tudok.

Erre ébredtem már, hogy őrjöng kint a hajnal,

vibrál, tombol, bizsereg és beint egy kalappal.

"Ez a jussod, tétova!", hogyha nem igyekszel,

és az orrod előtt ordítozva ébred fel a reggel.

Ennél szebben nem is hírdethetné mivoltát,

"Én az idő vagyok!", lemaradsz, ha ma is bealudtál.

Lágyan kék az égen szellő, s bárányfelhőt kerget,

apró ezüst fodraival játszik fent a felleg.

Láttam mindezt, láttam, de lemaradtam mégis,

valahogy ólom járta lábam törte szívembe a kést is.

Mire megérett a gondolat, hogy hatalom van nálam,

inamba szállt bátorságom, hogy a tetőre felmásszak.

Kék égboltnak tengerén most rojtos felhők úsznak,

de nélkülem úgy érzem, egyszerre vidámak és búsak.

Vannak ők nélkülem is, egy egész országnak búgnak,

szépséges reggelt köszönni nekem ma mégsem fognak.

 

2014. január 13.

A tökéletes mézeskalács receptje

     Környezetemben egyre több helyen válik szokássá a karácsonyi készülődés időszakában a mézeskalács sütés. Idén én is kipróbáltam. Már majdnem az elején feladtam, amikor több száz, egymástól teljesen eltérő receptet találtam a neten. Nem viccelek. Az alapanyagok természetesen egyeznek, de az arányokat és egyéb ízesítőket vagy csak az elkészítés folyamatát mind-mind másképp írják le. Na, ekkor egy kicsit kétségbe estem. Hogy lesz ebből tökéletes mézeskalács? Olyan, ami ehető, ugyanakkor könnyen elkészíthető. Most komolyan, kezdjem el az elején és próbáljam ki sorra a recepteket? Erre se időm, se kedvem nincs. Arról nem is beszélve, hogy nincs viszonyítási alapom, ugyanis még életemben nem ettem mézeskalácsot. Csak láttam, főleg kis koromban a búcsúkban. Azokat a helyes kis pirosra festett szívecskéket, tükörrel a közepükön. De azok inkább amolyan vásárfia, ajándéknak készült holmik és nem alkalmasak evésre; emlékszem kőkemények voltak. De végül összeszedve minden kitartásomat, nekifutottam egyesével kipróbálni a recepteket... és a legjobban én lepődtem meg, amikor már az első verzióval elégedett lettem. Az elkészítés könnyű, a tészta puha és omlós és kivételesen nem kell visszapuhítani! Azt hiszem erre mondják, hogy bátraké a szerencse :)

Íme tehát a recept; az elkészítéshez jó szórakozást, az elmajszoláshoz pedig jó étvágyat kívánok!

 

Elkészítési idő:

összegyúrás: rutintól függően kb. 30 perc

tészta pihentetése: legalább 3-5 óra, de legjobb egy egész éjszakára

sütési idő: kb. 5-7 perc

 

Hozzávalók:

Az adagok méréséhez ugyanolyan evőkanalat használj!

- 60 dkg finomliszt

- 9 evőkanál kristálycukor

- 2 egész tojás + 2 tojássárgája

- 1 mokkáskanál fahéj (+ mézessütemény fűszerkeverék)

- 7 dkg vaj

- 7 dkg zsír

- 2 evőkanál tejföl

- 9 evőkanál méz

- 1/2 evőkanál szódabikarbóna

 

Elkészítés:

1. Egy nagy tálban keverd össze a cukrot, tojásokat, fahéjat, zsírt, vajat és a tejfölt.

(Lehetőleg ebben a sorrendben. És minden egyes újabb összetevő hozzáadásakor jól keverd össze a masszát.

A zsír és vaj hozzáadásakor kézzel célszerű dolgozni, de utána újra lehet fakanalazni. Még a liszt hozzáadásakor is lehet keverni a tésztát és csak a legvégén kell gyúrással összemaszatolni a kezünket.)

2. A szódabikarbónát a mézzel együtt felforraljuk.

(Figyelem! Kis lángon, sűrű kevergetés mellett végezzük ezt a feladatot. A méz elszíneződik, átlátszó aranysárgából fehér lesz, majd hirtelen habosodni fog. Ha habos, akkor már forr, de kevergessük tovább, amíg újra aranysárga masszát nem keverünk fel a hab alól. Az a karamellizált méz. Ennek az egésznek egy jellegzetes illata van; egyszerre érződik a szódadikarbóna és az édes méz. Gyorsan barnul, úgy hogy csak addig főzzük, amíg szép sárga, nem kell túlzásokba esni, mert hirtelen odakaphat.)

3. Öntsük a mézet a masszánkhoz és jól keverjük össze.

4. Végül kisebb adagokban adjuk hozzá az átszitált lisztet is.

5.Takarjuk le egy tiszta konyharuhával és  hűtőben, vagy hűvös helyen legalább 3-5 órán keresztül pihentessük. Minél többet pihen, annál jobban összeérik a tészta, ezért aki teheti, inkább egy egész éjszakára hagyja magára a tésztát.

Sütés:

A tésztából kisebb gombócokat formáljunk és egyszerre csak eggyel foglalkozzunk. A többit adig tegyük vissza a hűvősre.

Lisztes nyújtódeszkán kb. 5 mm vastagságúra nyújtjuk a tésztát és sütiformázókkal kiszaggatjuk. (Érdemes minden formanyomás után lisztbe mártani a formázót, hogy ne ragadjon nagyon a tésztához, így sokáig könnyű lesz vele dolgozni.)

A figurákat tehetjük kivajazott, kivajazott-lisztezetttepsibe vagy egyszerűen sütőpapírra. Én ez utóbbit használtam.)

Előmelegített sütőben, 160-180 fokon világosra sütjük.

(Mivel a tésztánk színe már eleve világos, ezért azt tanácsolom, amikor látod, hogy a süti alja világosbarnára sült, akkor elkészült.)

A díszítéshez teljesen ki kell hűlnie.

A hozzávalóknál csupán annyit módosítottam, hogy kevesebb, fele annyi fajéjat használtam és a másik fele helyett őrörlt szegfűszeget tettem bele. Meglepő módon sem az illata, sem az íze nem lett karakteresebb vagy erősebb, pedig arra számítottam.

Dekoráció:
     Én ezidáig a porcukrot citromlével elkeverős verziót alkalmaztam. Pepecselős és kell neki idő, amíg megszárad, viszont még azután is ragad és maszatol. Ezért szerettem volna valami tartósabbat, olyat, amivel könnyű dolgozni és meg is szárad. Ezért kipróbáltam a jó sok porcukorral felvert tojásfehérjét. Úgy is maradt kettő elárvulva a sütemény hozzávalóiból.
A hab valóban jó kemény lett, de viszonylag gyorsan kell ezzel is dolgozni, mert a hab idővel megfolyik és akkor már nem lehet és nem is szabad felhasználni. Kb. a sütik felére futotta a megfolyás miatt. Szép lett... ízében nem változtat a sütin, viszont nem is szárast meg teljesen. De mindenképpen jóbb lett, mint eddig bármi más, amit kipróbáltam. Egy nap kellett ahhoz, hogy csak kicsit ragadjon hozzá a bármihez, amihez hozzáér a cukormáz... de szépek.


 

Van, ami örök

     Az ünnepek alatt az ember sorra találkozik régen látott családtagjaival; nagybácsikkal, nagynénikkel, keresztszülőkkel. Ez nálunk sem volt másképp. A nagy eszem-iszom utáni elpilledés pedig kedvez a beszélgetéseknek. Kivel mi történt, hogy oldotta meg, mit tervez, és a többi... De a beiglin is túl kezdődik csak az igazi eszmecsere. Az idősebbek (és itt már a szüleink korosztályára gondolok) szinte meghatódva sztorizgatnak gyerekkoruk eseményeiről, csínytevésekről, melyekre büszkék és amiknek minden esetben van valami megszívlelendő tanulsága. És ekkor elgondolkozik az ember. Amikor azt hallja, amit már maga is érez, pedig még alig múlt harminc, hogy a világ mennyire más volt gyerekkorában. Valóban így lenne? A világ változott? Vagy inkább az emberek hozzáállása, érték ítélete? Vagy maguk az értékek lettek mások? Kevesebbek lettek, vagy mi emberek lettünk felületesebbek? És a mi gyerekeink is így fogják érezni, hogy mekkorát változott a világ a gyerekkorukhoz képest? Csupán fél emberöltő alatt?! Szükségszerű ez? Ez mozdítja előre a fejlődést, a tudományos és intellektuális haldást? És mindig így volt? Minden elmberöltőben? Úgy értem, minden generáció megélte ezt az idők során, vagy voltak változatlan idejű ciklusok is? Vagy ötven év már túl nagy megrekedés a folyamatos fejlődésben? És ha így, valóba így van, vagy csak az emberek fejében létezik ez a fajta változás? Mennyiben lehetett más egy kétszáz éve élt ember gondolkodása, eltekintve most a politikától, vallástól... vagy pont ezek amik annyira meghatározzák az embert, hogy az alapvető emberi viselkedésünket, érték-reakcióinkat is vezérlik? Bár egymás mellé állíthatnánk két különböző korból származó embert és rájöhetnénk, vajon változott-e valamit az emberi mivolta. 

Hála

     Hálát adtam az Égnek. Bár nem vagyok vallások, de hálát adtam Neki, hogy még élek. És ez jól esett. Jól esett hálásnak lenni, hogy van miért köszönetet mondanom. És nem azért mert lekötelezettnek érzem magam, hanem csak úgy. Boldogsággal tölt el az érzés, hogy hálás lehetek. Hálás, amiért másfél évvel ezelőtt csupán két percen múlt az életem és még mindig itt vagyok. Most az egyszer biztos vagyok benne, hogy ami történt, az nem a szerencsén múlt. Az csoda volt.

Jókívánság

"Karácsonyi ajándékötleteim: az ellenségednek megbocsátás, az ellenfelednek türelem, a barátodnak szeretet, a partnerednek szívesség;
mindenkinek jóindulat, minden gyermeknek egy jó példa, és végül magadnak tisztelet."

 

Oren Arnold

Hózápoz jött - rémisztgetett - majd elvonult

Hózápor érkezőben

Ijesztgető hófúvás

Hópelyhek helyett inkább darát szórt az ég

Hófelhő elvonulóban

Csodálatos égbolt, a lemenő
Nap színeivel