Micsoda blődség!
A non-stop készenkét és a folyamatos kialvatkanság okozta kimerültségemben eljutottam arra a pontra, hogy tényleg már magamat sem ismerem...
Egy olyan tök egyszerű kérdesre, mint hogy: mi a kedvenc színed, az emberek többsége képes választ adni. Vagy hogy kutya vagy macska párti-e. De nekem, őszintén bevallom, fogalmam sincs. Mindkettőt másért szeretem.
Azon gondolkozom, egyáltalán mi köze ezeknek a kérdéseknek az önismerethez. Talán jobban megértem magam, ha tudom melyik a kedvenc színem? Vagy ez segít felismerni a határaimat, beismerni a hibáimat vagy könnyebben elfogadnom azt, amin változatni nem tudok?
Ez ugyanolyan kérdés, mint hogy mi a kedvenc ételed. Éppen mi? Mert ugye időnként az ízlés is változik. Uborka, nem uborka. Paprika vagy paradicsom. Vaj vagy margarin...
... Hát jól van, had idézzem fel, amire még emlékszem. A legelső kedvenc szímen a mohazöld volt. Ez elég sokáig, gimi végéig kitartott. Bár akkor már a feketét részesítettem előnyben. Bevallásom szerint azonban a kedvencem akkortájt a lila volt. Édesapám ballagásomra ennek okán egy lila köves gyűrűvel ajándékozott meg. Mindig is imádtam benne, hogy ügyel a részletekre. Ő azon kevés férfiak egyike, aki ismeri a "virág-nyelvet" és alkalmazza is. Úriember módjára nevelt bennünket a húgaimmal. Minden alkalomra kaptunk virágot, amikor csak lehetett, gondosan megválogatva annak fajtáját, színét és számát.
Aztán, hogy folytassam a sort, bejött a képbe a türkiz és felnőttem a fehérhez. Valamint, szerencsére még időben rájöttem, hogy a barna nem is áll jó és hogy a szürke engem kövérít.
Egy időben sokat betegeskedtem és a melegebb, vidámabb színek tetszettek, mint a téglavörös, narancssárga és piros. Ez utóbbiról azt tartják a nőiesség oltalmazó színe.
Minden színt szeretek. De más kérdés, hogy mire szeretem. Például szerintem a legvidámabb szín a sárga. Imádom a napsárgát a nappali falán, szeretem a napraforgóban, de ruhában hordani nekem nem áll jól. Még annak ellenére sem, hogy barna a hajam.
Nem álhatom a kirívó, rikító, feltűnő színeket, mégis szeretem a a pirosat. Szeretem a lakásban, textíliákon, kiegészítőkben és bátran viselem is. Úgy érzem erősít.
Ha el akarok bújni, semleges kenni, akkor kéket, kékes-zöldet viselek, mert megnyugtat.
Azt gondolom ezek mindenki számára egyértelmű, letisztult dolgok, szokások. Miért is kéne egyet közülük előnyben részesítenem? Mindet szeretem. Mind részei az életnek, máskor és máshogyan, éplen ezért nem kiragadhatóak külön jellemzőként.
És Neked, mi a kedvenc színed?
