Ismét eltelt egy év. A még virágzó és a már levirágzott fák illata napnyugtára megtöltik a forróságtól nehézkes levegőt és engem elöntenek az emlékek. A fesztiválok időszaka ez és az utazások várakozásokkal teli feszültségéé. A levegő szerelemmel lesz tele. Csak pár éve, hogy szeretem a nyarat, kisgyerekkorom óta. A középiskolás évek alatt, amikor már kellően önállóak lettünk, hogy ne táborba menjünk, vagy ne együtt menjen nyaralni a család, valahogy ellaposodtak ezek a forró hónapok. De ez nem panasz :) Fantasztikus gyerekkorom volt, melynek központi eleme szüleim baráti társaságának összetartása. Feledhetetlen nyaraim voltak!
Ugyanakkor azt hiszem szükség volt azokra az unalmas táborok és utazások nélküli nyarakra ahhoz, hogy változtatni tudjak, illetve kialakítsam a saját nyaraimat. Talán mondanom se kell, az egész az egyetem alatt kezdődött és annyira magával ragadott, hogy most alig bírok leállj-t parancsolni. Amikor az év egy időszaka bizonyos szokásokkal rutinos cselekvések sorozatává válik nagyon nehéz a parkolóba félre állni. Hmmm... azoknak a kora hajnali keléseknek a még nyirkos, friss illatú és hűvös hangulata, amikor a legélesebbek és legszebbek a fények a táj felett, mert minden olyan tiszta...amikor az utolsó ellenőrzést végezzük a kocsiban, hogy minden létszükséges holmit elpakoltunk-e... és amikor ismeretlen kalandok elé nézve veszünk egy nagy levegőt és elbúcsúzunk a háztól, hogy egy hét múlva a legtisztább szennyes ruhánkban térjünk haza mesélni valókkal tele, másra sem vágyva, mint hogy vegyünk egy rendes folyóvizes fürdőt...és amikor elindulunk izgatottan, minden elhagyott utcasarok után valami új várhat ránk: tájak, amiket még sosem láttunk, emberek, akiket csak most ismerünk meg, vagy tájak, melyeket régen láttunk és már csak emlékeinkben élnek halványan, emberekkel, akiket egyszer megismertünk és régen láttunk. Mindenképpen új dolgok várnak ránk, még a viszontlátás örömében is, és engem ez az érzés dob fel a nyarakban. Ez a boldogság, a régi-új dolgok megélése. Szerintem fantasztikus érzés, talán ez az, ami varázslatos a nyárban.
Egy kicsit a lelkem mélyén szomorú ez a nyár. Le kell zárnom életem egy fejezetét, mely még csak most kezdett kibontakozni, de nem lehetek olyan önző, hogy ragaszkodjam hozzá. Majd évek múltán talán újra ki tudom alakítani ezt a nyári életstílust :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése