A tökéletes mézeskalács receptje

     Környezetemben egyre több helyen válik szokássá a karácsonyi készülődés időszakában a mézeskalács sütés. Idén én is kipróbáltam. Már majdnem az elején feladtam, amikor több száz, egymástól teljesen eltérő receptet találtam a neten. Nem viccelek. Az alapanyagok természetesen egyeznek, de az arányokat és egyéb ízesítőket vagy csak az elkészítés folyamatát mind-mind másképp írják le. Na, ekkor egy kicsit kétségbe estem. Hogy lesz ebből tökéletes mézeskalács? Olyan, ami ehető, ugyanakkor könnyen elkészíthető. Most komolyan, kezdjem el az elején és próbáljam ki sorra a recepteket? Erre se időm, se kedvem nincs. Arról nem is beszélve, hogy nincs viszonyítási alapom, ugyanis még életemben nem ettem mézeskalácsot. Csak láttam, főleg kis koromban a búcsúkban. Azokat a helyes kis pirosra festett szívecskéket, tükörrel a közepükön. De azok inkább amolyan vásárfia, ajándéknak készült holmik és nem alkalmasak evésre; emlékszem kőkemények voltak. De végül összeszedve minden kitartásomat, nekifutottam egyesével kipróbálni a recepteket... és a legjobban én lepődtem meg, amikor már az első verzióval elégedett lettem. Az elkészítés könnyű, a tészta puha és omlós és kivételesen nem kell visszapuhítani! Azt hiszem erre mondják, hogy bátraké a szerencse :)

Íme tehát a recept; az elkészítéshez jó szórakozást, az elmajszoláshoz pedig jó étvágyat kívánok!

 

Elkészítési idő:

összegyúrás: rutintól függően kb. 30 perc

tészta pihentetése: legalább 3-5 óra, de legjobb egy egész éjszakára

sütési idő: kb. 5-7 perc

 

Hozzávalók:

Az adagok méréséhez ugyanolyan evőkanalat használj!

- 60 dkg finomliszt

- 9 evőkanál kristálycukor

- 2 egész tojás + 2 tojássárgája

- 1 mokkáskanál fahéj (+ mézessütemény fűszerkeverék)

- 7 dkg vaj

- 7 dkg zsír

- 2 evőkanál tejföl

- 9 evőkanál méz

- 1/2 evőkanál szódabikarbóna

 

Elkészítés:

1. Egy nagy tálban keverd össze a cukrot, tojásokat, fahéjat, zsírt, vajat és a tejfölt.

(Lehetőleg ebben a sorrendben. És minden egyes újabb összetevő hozzáadásakor jól keverd össze a masszát.

A zsír és vaj hozzáadásakor kézzel célszerű dolgozni, de utána újra lehet fakanalazni. Még a liszt hozzáadásakor is lehet keverni a tésztát és csak a legvégén kell gyúrással összemaszatolni a kezünket.)

2. A szódabikarbónát a mézzel együtt felforraljuk.

(Figyelem! Kis lángon, sűrű kevergetés mellett végezzük ezt a feladatot. A méz elszíneződik, átlátszó aranysárgából fehér lesz, majd hirtelen habosodni fog. Ha habos, akkor már forr, de kevergessük tovább, amíg újra aranysárga masszát nem keverünk fel a hab alól. Az a karamellizált méz. Ennek az egésznek egy jellegzetes illata van; egyszerre érződik a szódadikarbóna és az édes méz. Gyorsan barnul, úgy hogy csak addig főzzük, amíg szép sárga, nem kell túlzásokba esni, mert hirtelen odakaphat.)

3. Öntsük a mézet a masszánkhoz és jól keverjük össze.

4. Végül kisebb adagokban adjuk hozzá az átszitált lisztet is.

5.Takarjuk le egy tiszta konyharuhával és  hűtőben, vagy hűvös helyen legalább 3-5 órán keresztül pihentessük. Minél többet pihen, annál jobban összeérik a tészta, ezért aki teheti, inkább egy egész éjszakára hagyja magára a tésztát.

Sütés:

A tésztából kisebb gombócokat formáljunk és egyszerre csak eggyel foglalkozzunk. A többit adig tegyük vissza a hűvősre.

Lisztes nyújtódeszkán kb. 5 mm vastagságúra nyújtjuk a tésztát és sütiformázókkal kiszaggatjuk. (Érdemes minden formanyomás után lisztbe mártani a formázót, hogy ne ragadjon nagyon a tésztához, így sokáig könnyű lesz vele dolgozni.)

A figurákat tehetjük kivajazott, kivajazott-lisztezetttepsibe vagy egyszerűen sütőpapírra. Én ez utóbbit használtam.)

Előmelegített sütőben, 160-180 fokon világosra sütjük.

(Mivel a tésztánk színe már eleve világos, ezért azt tanácsolom, amikor látod, hogy a süti alja világosbarnára sült, akkor elkészült.)

A díszítéshez teljesen ki kell hűlnie.

A hozzávalóknál csupán annyit módosítottam, hogy kevesebb, fele annyi fajéjat használtam és a másik fele helyett őrörlt szegfűszeget tettem bele. Meglepő módon sem az illata, sem az íze nem lett karakteresebb vagy erősebb, pedig arra számítottam.

Dekoráció:
     Én ezidáig a porcukrot citromlével elkeverős verziót alkalmaztam. Pepecselős és kell neki idő, amíg megszárad, viszont még azután is ragad és maszatol. Ezért szerettem volna valami tartósabbat, olyat, amivel könnyű dolgozni és meg is szárad. Ezért kipróbáltam a jó sok porcukorral felvert tojásfehérjét. Úgy is maradt kettő elárvulva a sütemény hozzávalóiból.
A hab valóban jó kemény lett, de viszonylag gyorsan kell ezzel is dolgozni, mert a hab idővel megfolyik és akkor már nem lehet és nem is szabad felhasználni. Kb. a sütik felére futotta a megfolyás miatt. Szép lett... ízében nem változtat a sütin, viszont nem is szárast meg teljesen. De mindenképpen jóbb lett, mint eddig bármi más, amit kipróbáltam. Egy nap kellett ahhoz, hogy csak kicsit ragadjon hozzá a bármihez, amihez hozzáér a cukormáz... de szépek.


 

Van, ami örök

     Az ünnepek alatt az ember sorra találkozik régen látott családtagjaival; nagybácsikkal, nagynénikkel, keresztszülőkkel. Ez nálunk sem volt másképp. A nagy eszem-iszom utáni elpilledés pedig kedvez a beszélgetéseknek. Kivel mi történt, hogy oldotta meg, mit tervez, és a többi... De a beiglin is túl kezdődik csak az igazi eszmecsere. Az idősebbek (és itt már a szüleink korosztályára gondolok) szinte meghatódva sztorizgatnak gyerekkoruk eseményeiről, csínytevésekről, melyekre büszkék és amiknek minden esetben van valami megszívlelendő tanulsága. És ekkor elgondolkozik az ember. Amikor azt hallja, amit már maga is érez, pedig még alig múlt harminc, hogy a világ mennyire más volt gyerekkorában. Valóban így lenne? A világ változott? Vagy inkább az emberek hozzáállása, érték ítélete? Vagy maguk az értékek lettek mások? Kevesebbek lettek, vagy mi emberek lettünk felületesebbek? És a mi gyerekeink is így fogják érezni, hogy mekkorát változott a világ a gyerekkorukhoz képest? Csupán fél emberöltő alatt?! Szükségszerű ez? Ez mozdítja előre a fejlődést, a tudományos és intellektuális haldást? És mindig így volt? Minden elmberöltőben? Úgy értem, minden generáció megélte ezt az idők során, vagy voltak változatlan idejű ciklusok is? Vagy ötven év már túl nagy megrekedés a folyamatos fejlődésben? És ha így, valóba így van, vagy csak az emberek fejében létezik ez a fajta változás? Mennyiben lehetett más egy kétszáz éve élt ember gondolkodása, eltekintve most a politikától, vallástól... vagy pont ezek amik annyira meghatározzák az embert, hogy az alapvető emberi viselkedésünket, érték-reakcióinkat is vezérlik? Bár egymás mellé állíthatnánk két különböző korból származó embert és rájöhetnénk, vajon változott-e valamit az emberi mivolta. 

Hála

     Hálát adtam az Égnek. Bár nem vagyok vallások, de hálát adtam Neki, hogy még élek. És ez jól esett. Jól esett hálásnak lenni, hogy van miért köszönetet mondanom. És nem azért mert lekötelezettnek érzem magam, hanem csak úgy. Boldogsággal tölt el az érzés, hogy hálás lehetek. Hálás, amiért másfél évvel ezelőtt csupán két percen múlt az életem és még mindig itt vagyok. Most az egyszer biztos vagyok benne, hogy ami történt, az nem a szerencsén múlt. Az csoda volt.

Jókívánság

"Karácsonyi ajándékötleteim: az ellenségednek megbocsátás, az ellenfelednek türelem, a barátodnak szeretet, a partnerednek szívesség;
mindenkinek jóindulat, minden gyermeknek egy jó példa, és végül magadnak tisztelet."

 

Oren Arnold

Hózápoz jött - rémisztgetett - majd elvonult

Hózápor érkezőben

Ijesztgető hófúvás

Hópelyhek helyett inkább darát szórt az ég

Hófelhő elvonulóban

Csodálatos égbolt, a lemenő
Nap színeivel

Mikulás várás :)

Mi így vártuk a Mikulást :)

Téli madáretetés... kisebb problémákkal

Hosszú idő óta, ma újra ecsetet ragadtam.

A történet a következő: Pár hete erkélyről kilógattam egy rudat, melyet a létra fokaihoz erősítettem és kiakasztottam rá két gömb madár eleséget. Gondoltam jófej leszek és etetem szegény párákat a nagy téli hidegben, közben még gyönyőrködöm is bennük. Csakhogy a madárkák ezidáig még nem találtak rá a gömböcskéimre :( Kisebb probléma: madáreleség van, madár nincs. Talán túl magasan lakunk. Bár egy emelettel lejjebb egészen nagy madár élet van. De az előtt az erkély előtt fa áll és talán ezért tudnak arról az etető helyről a madarak. Arra gondoltam felhívom a figyelmüket a mi erkélyünkre is. Ezért egy kis házikót festek, valami fadoboz szétesett hátlapjára. És ha nem is válik be, még akkor is mutatós dekoráció lesz. 

5. Szerelem, következtetések

     Tegnap este jöttem rá, hogy kutatási témánk művészetekben való bemutatása már magasabb szintű elemzés, mint a definíciók keresése. Ennek oka az, hogy mivel a művészet az emberi gondolatok és érzések különböző alkotómunkákon keresztüli megnyílvánulása, nem más, mint szubjektív véleményalkotás. Tehát minden egyes mű, legyen akár festmény, szobor, vers, mind egy-egy ember viszonyulása vagy elképzelése a témáról. Az alkotó tehát képviselője az egyes irányzatoknak, melyeket a biológia, filozófia, pszichológia vagy teremtéselméletek megfogalmaznak. Vagyis szubjektív elképzelések. Termékek. Ebből kifolyólag a különböző alkotások bemutatása nem lehet köztes megállója kutatási témánknak, hanem végállomása kell legyen.

     Ez azt a következtetés azt is maga után vonja, hogy témánknak nincs "helyes" megfejtése. A szerelem mindenkinek más. Mindenki másként éli meg, mást gondol róla, másképp jön rá, hogy mit érez. Érzéseink is, mivel mind emberek vagyunk, csak nagyjából azonosak. Az elsöprő, mindent feláldozó katartikus élménytől egészen a fájón sóvárgó titkolt vágyakozásig. Nincs pontos leírása, receptje a szerelem felismerésének, mert mindenki (élettapasztalatától, körülményeitől, kultúrájától, neveltetésétől, vallásától... függően) másképp értelmezi a felé irányuló szeretetet, vonzalmat.

A kutatást mégis eredményesnek találom. Egyfelől mert kellemes időtöltés volt számomra, és amikor nincs mit írni érdemes felvetni egy kédést, aminek megválaszolása érdekel minket, hátha az út végén újra magunkra találunk, vagy legalább további kérdéseink lesznek. Másfelől, mert megerősítette elképzelésemet a témával kapcsolatban, miszerint a szerelem ajándék. Akármilyen körülmények között is talál ránk, hálásnak kell lennünk érte, mégha nem is viszonozhatjuk az érzést. Olyan ajándék ez, melyet okkal kapunk vagy azért mert megérdemeljük, vagy azért mert ösztönöznie kell minket erőt adnia a változáshoz... hogy jobb emberek lehessünk, hogy felnőjjünk ahhoz, akitől kaptuk, hogy megérdemeljük ezt a végtelen bizalmat és viszonozni tudjuk.

4. Szerelem, a művészetekben 2.

2. A művészet felosztása

A művészet különböző formái

     Különböző funkciójú művészeteknek különböző formái vannak, amelyeknek fő gyűjtőformái lehetnek a építőművészet, a képzőművészet és előadóművészet vagy a szépművészet és alkalmazott művészet.

A hagyományos művészeti formák közé tartozik a zeneművészet, az irodalom és a színművészet, az építőművészet, a képzőművészeten belül a festészet, grafika, mozaikművészet, szobrászat, az éremművészet, korábban a textilművészet.

     Az ipari forradalom, a modernizmus új - és egyes régebbi - művészeti formák (ágak) befogadását, esetleg átsorolását igényelte, melyeket átfogóan az iparművészet kifejezéssel illetünk (például a Bauhaus műhelyeihez hasonlóan). Többek közt a kerámiaművészet, a textilművészet, a miniatúrából kifejlődő ékszerművészet, a bútorművészet, az üvegművészet, vagy a plakátművészet, a fényképezés (fotóművészet), az (ipari)formatervezés, a képregény, a film, az installáció, stb.

     Az információs társadalom kialakulása további újabb művészeti ágak megjelenéséhez vezet, melyek a korábbi művészeti fogalmak analógiája szerint, vagy összetettségük, újdonságuk miatt újabb elnevezésekkel illethetők. Ma általában a digitális művészet gyűjtőfogalommal nevezhetők (számítógépes zene, számítógépes grafika, számítógépes animáció stb).

Az egyes formákon belül különböző műfajok határozhatók meg.

Maga a műalkotás lehet valami kézzelfogható konkrétumot kifejező (pl. figuratív vagy elvont (nonfiguratív, absztrakt). Mint a művészettörténet minden idejében, napjainkban is születnek a szigorú műfaji kötöttséget áttörő, több műfajt egyesítő, vagy befogadó alkotások is. Nagyvonalúan tekintve, ilyen maga az építőművészet is.

A művészetek csoportosítása

 

A művészet meghatározásának nehézségei éreztetik hatásukat a művészettel kapcsolatos kategóriák, a művészeti ágak, a műfajok és egyéb csoportosítások meghatározásánál is. Nem létezik egységes, általánosan elfogadott rendszer, csak tendenciák vannak. Létezik formai, technikai, tematikus vagy funkció szerinti felosztás.

• Az egyik lehetséges felosztás szerint a művészeteket művészeti ágazatok alkotják, ilyen például a zene, a tánc, a képzőművészet, az iparművészet, az építészet, az irodalom stb. Egy-egy ágazatot pedig művészeti ágak együttese alkotja. Így például a képzőművészeten belül a szobrászat, a grafika, a fotó, festészet.
• Egy másik megközelítésből beszélhetünk térbeli (két- vagy háromdimenziós) és időbeli művészetekről. Térbeli művészet például az építészet, szobrászat, fotóművészet és festészet. Időbeli művészet az irodalom, filmművészet, zene, tánc stb. Ez a felosztás azt jelenti, hogy a mű kompozíciójában az egyik esetben a térbeliség fontosabb az időnél, másik esetben az időbeliség, az időbeli sorrend a fontosabb. A térbeli művészeteknél nincs egyetlen meghatározott sorrendje a befogadásnak, az egymás mellettiség a fontos; az időbelieknél az egymás utániság lényeges építőeleme a kompozíciónak, nem cserélhető fel a sorrend. Azonban ez a felosztás sem fed le egyértelműen minden művészi megnyilvánulást. Számos határeset létezik, különösen a 20. század végétől.
• A fogalmi és érzékletes művészeti felosztás szerint az elsőbe tartozik az irodalom (hiszen akár hallom, akár olvasom a szöveget, elsődleges a szavakból épített kompozíció, a fogalmi információ), a másodikba, az érzékletes művészetek közé tartozik a képzőművészet, az iparművészet és a zene. A látvány vagy a zene elsősorban az érzékekre hat, nem fogalmilag fejti ki hatását, bár feldolgozása nem nélkülözi a fogalmi gondolkodást. Ebben az esetben is számos határeset létezik, például a képversek.
• A csoportosítás alapját képezheti az is, hogy melyik érzékszervünk a legfontosabb a mű befogadásában. Így megkülönböztetünk audio, vizuális és komplex, vagyis audiovizuális művészeteket. A zene a hallás művészete. A vizuális művészetekhez szokták sorolni az önmagát anyagban megvalósító, „műtárgyakat” létrehozó ágakat. Így vizuális művészet az építészet, az iparművészet és a képzőművészet. A színművészet, a filmművészet (a video- és multimédiás művészetek) a komplex művészetek közé tartoznak.
• Az alkalmazott és autonóm (szabad) művészetek felosztásnál az az irányadó, hogy a műalkotást milyen célból hozták létre. Az építészet és iparművészet alkotásai gyakorlati célokat, „művészeten kívüli” funkciókat is betöltenek, ezért alkalmazott művészeteknek tekinthetők. Természetesen itt is elmosódhatnak a határok.

4. Szerelem, a művészetekben

     Mielőtt tovább mehetnénk témánkban, szükségszerű lefektetni bizonyos definiális alapokat. Ha arra vagyunk kiváncsiak, hogy hogyan jelenik meg a szerelem kérdése az egyes művészetekben, először is a művészetet magát kell meghatároznunk. Majd sorra vennünk a különböző művészeti ágazatokat. Mindemellett ez akkor lenne kerek és egész, ha kronológikusan haladnánk az időben, melyre azonban nem vállakozom. Legyen az egy doktori disszertáció témája ...valaki másnak :)

Témánknak megfelelően tovább szűkíthetjük a keresét, hiszen csak bizonyos művészi ágak termékeit vagyunk képesek szövegesen értelmezni és elelmezni (például: festészet, szobrászat, irodalom).

     A definiálást illetően nem fogom túl bonyolizálni a keresést és beérem a legelső találattal, mely általában a Wikipédia meghatározása.

 

1. A művészet definiálása (a teljesség igényessége nélkül)

 

"A művészet az emberi önvaló tökéletességének visszatükröződése.

Benne megtalálható minden vágy végső célja, és ez az, ami visszacseng:

a tökéletesség időtlen harmóniája."

(ismeretlen szerző)

 

     A művészet szó tágabb értelemben minden alkotó célú emberi igyekezetre vonatkoztatható. Ebből a széles perspektívából a művészet kulturális, történelmi vagy földrajzi környezettől függően általános fogalomként használható az összes teremtő szándékra, amit emberi törekvés mozgat. Ide tartoznak tehát mindazon képességek és mesterségek, amelyek különféle funkciójú emberi termékek, jelenségek létrehozását vagy a környezet átalakítását teszik lehetővé (például fémművesség, konyhaművészet, testdíszítés, harcművészet, kertművészet stb.)

 

     A művészet fogalmát (görög tekhné és technika, latin ars) az ókorban csak az alkotó tevékenység e tágabb értelmében használták, még egyes tudományokat is beleértve, mint a logika és a grammatika. A középkorban és korai újkorban más tudományokat is ide soroltak, amelyeket a közönséges művészetekkel szemben „szabad művészeteknek” nevezték.

 

     A művészet szót ma általában a fentieknél szűkebb, esztétikai értelemben használjuk. Ennek a szűkebb értelmű fogalomnak azonban nincsen egységes, mindenki által elfogadott meghatározása. A szűkebben vett művészet határai nem tisztázottak, számos emberi termék határesetet jelent, amikor nehéz eldönteni, hogy műalkotásnak tekinthető-e vagy nem. Szócikkünk a szűkebben értelmezett művészet fogalmával foglalkozik.

     A művészet általánosan elfogadott meghatározás szerint „a valóság visszatükrözése”, a művész látásmódján átszűrve.

Hogy lehetetlen meghatározni, mi számít művészetnek, mert az ennek eldöntésére használható szempontok szubjektívek. A művészet kortalan célja minden esetben az önkifejezés kell, hogy legyen és nem a manipuláció, a művészet nem más, mint önkifejező eszköz, mely katartikus élményt nyújt.

     Hogy valójában mi számít művészetnek, az gyakran megállapodás kérdése. Ez az egyetértés ráadásul időben nem statikus, volt, amikor nagyon értékes eszmék elkerülhetetlenül eltűntek a történelem süllyesztőjében, míg mások túlélték azt, legalább olyan sok esetben szerencséből is, mint hiteles hasznosságuk okán.

     A művészetet gyakran a felsőbb társadalmi osztályok sajátjának tulajdonítják, amelyből mások kizáródnak. A művészet e szerint magas státuszú tevékenység, hiszen a vagyontól függ.

     A legtöbb ember véleménye a művészetről az elfogadott sztenderdek viszonylag szűk szórásában mozog. Ez a közoktatásból és más társadalmi tényezőkből ered.

A művészek nagy része akarattal vagy a nélkül más múltbéli vagy korabeli művészek hatása alatt dolgozik. Ezzel szemben az egyedi művészek fejlődése olyan elvek szerint történik, hogy eszméiket a szimbólumok valamilyen sajátos alkalmazása segítségével fejtik ki.

Vacsoracsillag

     Kicsit elszoktam ettől a páratlan látványtól. Időbe tartott, hosszú másodpercekig, hogy ráeszméljek, nem helikopter köröz az M7 autópálya felett, pláne nem ilyen magasan, hanem a Esthajnalcsillag sziporkázik vakító fényével és épp lenyugodni készül.

Esthajnal-, Alkony-, vagy Vacsoracsillag, más néven a Vénusz

3. Szerelem, a www.kamaszpanasz.hu oldal szerint

Tényleg szerelmes vagy?

Nagyon gyakori a kérdés: valóban szerelem, amit érzek? A válasz nem egyszerű. Ami számodra szerelemnek tűnik, lehet, hogy nem több a másik iránt érzett vonzalomnál. Igazából mi a szerelem? Miért akarsz épp azzal a valakivel együtt lenni, miért nem valaki mással? Szíved mi alapján választ társat magának? Miért ér véget a szerelem? Ezeket a kérdéseket korántsem egyszerű megválaszolni.

Míg egyesek igen gyorsan és gyakran képesek beleszeretni valakibe, majd kiszeretni az illetőből, addig mások csak testi vonzalmat éreznek aktuális partnerük iránt. Kamaszkorban, amikor a romantikus szerelem vadonatúj élményként jelenik meg, nehéz pontosan tudni, mit is tartogat az új érzés. Számtalan zűrzavaros érzés kavarog benned, és társadalmi nyomás is nehezedhet rád.

A testi vágy nem szerelem!

A testi vágy a szerelemmel igen könnyen összekeverhető érzés. A másik ember iránt megnyilvánuló rendkívül erős, intenzív vágyakozás szexuális természetű: a vonzalom pillanatnyi kémiai kölcsönhatáson alapul, nem valós kötődésen. Gyakran számunkra teljesen ismeretlen emberek után vágyakozunk, anélkül, hogy a tettek mezejére lépnénk, s jól elvagyunk a magunk fantáziaképeivel.

Sajnos, az emberek hajlamosak összetéveszteni a szexuális vonzalmat a szerelemmel. Vajon miért? Hogyan lehetséges összetéveszteni a szerelmet és a testi vágyat? Ha a testi vonzalom csak a szexről szól, hogyan szólhatna a testiség nélküli kapcsolat a szexualitásról?  A szexuális vágyakozás testi vonzalom, semmi több. A szerelem ennél sokkal mélyebb, tartalmasabb érzés. A fiatalok egy része, és sok felnőtt is a másik ember iránt érzett erős vágyakozását valami isteni szeretettel keveri. A vonzódás új dimenziója és a kamaszokat érő trendi kultúrhatások, amelyek a szexet a szerelemmel egy kalap alá veszik, csak fokozzák a zűrzavart. 

 

A szerelem több mint szexualitás

Egyértelmű, hogy a szerelem nem azonos a testi vággyal. A fizikai vonzalom természetesen a szerelem esetén is jelen van, de sokkal több ennél. A szerelemhez elengedhetetlenül hozzátartozik a szeretet, a barátság érzése, az elkötelezettség és a bizalom.

Mi a szerelem?

• Amikor valóban szerelmes vagy, olyan érzés kerít hatalmába, mintha a legjobb, legmegbízhatóbb barátod lenne melletted, mindamellett, hogy testi vágyak is jelen vannak a kapcsolatotokban.
• A szerelem két, egymás boldogsága iránt elkötelezett ember találkozása.
• A szerelemnek semmi köze a féltékenységhez, a viszálykodáshoz, a próbatételekhez. Ha bizalmatlanság, féltékenykedés, bizonytalanságérzés üti fel a fejét, a szerelem halovány árnyékánál nincs többről szó.
• A szerelem fantasztikus erőt ad, sugároz.
• A szerelemben a szíved fenntartás nélkül kitárhatod szerelmed előtt, s biztos lehetsz benne, hogy mindennél jobban ügyel majd rá.
• A szerelem jó érzés; érzed, hogy általa jobb emberré válhatsz. Önpusztító érzésekre nem motivál.
• A szerelem könnyedén mennyekbe röpíti lelked, s beragyogja életedet.

Bármi, ami ennél kevesebb, nem lehet szerelem: csupán testiség, barátság vagy vonzalom.

Honnan tudhatod, hogy valóban szerelmes vagy?

Nem könnyű dolog bepillantást nyerni az érzéseid és a másik fél érzései mögé, azonban a lángoló szerelem ékköveiként léteznek árulkodó jelek. Ha a következő kilenc állításból hét igaz rád is, nagy valószínűséggel téged is utolért a Szerelem.

1. Tudod, mert a számodra fontos másik fél mondta neked, hogy viszonozza iránta táplált mély érzéseidet.
2. Érzelmeid által jobbnak, különlegesnek érzed magad.
3. A féltékenység zöld szemű szörnyetege csak pillanatokra úszhat be szerelmetek kék egére, hisz tudhatod, hogy a társad szeretőn óv, félt téged, s az érzéseiteket.
4. Semmi más nem okoz számodra akkora örömet, mint amikor együtt vagytok.
5. Ha mégis vitába keveredsz a partnereddel, a vita nem tart tovább néhány óránál, s a végén mindketten egyetértetek abban, hogy semmi sem lehet fontosabb annál, hogy egymás iránt őszintén kifejezhessétek érzéseiteket (még akkor is, ha azok esetleg konfliktus forrásai lehetnek).
6. A szerelmed sosem kér arra, hogy válassz közte és a családod, barátaid között – ha mégis szerelmed mellett döntesz, az csakis a saját, önálló döntésed eredményeként történhet.
7. Egyikőtöknek sem jut eszébe próbára tenni a másik hűségét vagy érzéseit.
8. Önmagadra találsz szerelmed mellett.
9. Ha a szexualitás kapcsolatotok részét képezi, a vágy kettőtök között kölcsönös; a próbálgatás vagy az erőszakosság legapróbb jele sem tapasztalható.
(O.K.T.)

 

 

2. Szerelem, a www.biblia.hu oldal szerint

Nagymama lemondóan legyint: „A mai fiatalok azt nem tudják”. Az éber álmodozás sejtelmes fénye csillan meg a szemében. „A plátói szerelem, az volt a szép” – sóhajt. „Nagyapáddal alig láttuk egymást, de a verseskönyvek közé rejtett fényképét gyakran előhúztam, hogy nézegessem.”

1. Platonista válasz

„Álmodozz és gondolj szépeket!” Ez lehetne a plátói szerelem jelszava. Maga Platón írta majdnem két és fél ezer évvel ezelőtt:

„Csillagokat nézel, szép csillagom, ég ha lehetnék
két szemedet nézném csillagok ezreivel.”
(Szabó Lőrinc fordítása)

Szerinte a valóság az ideák világa. Amit mi érzékelünk, az csak árnykép.

De plátói szerelemről nincs szó a Bibliában! A platonizmus később (a 2-3. században) fertőzte meg a keresztyén gondolkodást.

Ennek nyomán tanítja Aquinói Szt. Tamás a 13. században: A lelki magasabb rendű, mint a testi. A lelki és a testi – a mennyei és a földi – élesen szétválnak egymástól.

Ezt a szemléletet fejezi ki Tiziano jól ismert festménye, az „Égi és földi szerelem”. A mennyei szerelmet ábrázoló nőalak egész testét ruha fedi, áhítatos tekintettel fölfelé néz. Vele szemben a teljesen ruhátlan „földi szerelem” telt idomú nő, horizontálisan szemlélődik.

 

Tiziano: Égi és földi szerelem

 

2. Romantikus (fatalista) válasz

A szerelem rajtunk kívül álló hatalom, amely akaratunk ellenére magával ragad.

„A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem,
Beleestem, benne vagyok...”
(Petőfi Sándor: A szerelem, a szerelem )

„Az volt a veszted, mind a kettőnk veszte,
az a csillagos júliusi este.”
(Nadányi Zoltán: Ezüsthálóval foglak)

„Nem tehetek arról, hogy beleszerettem” – mentegetőzik a fatalista.

A sorsszerűség gondolata igazolhatja a bűnt is. „Ki tehet arról, hogy Ámor kibe lövi a nyilat?”

A jelszó: „Ki vagy szolgáltatva, nem tehetsz semmit.” Természetesen a romantikus szerelem sem bibliai.

3. Materialista válasz

A szélsőséges materialisták „megtalálták” a „szerelem-anyagot”: C6H5- CH (NH2) – CH3 (phenilacetilamin)

Amikor valaki szerelmes, ennek az anyagnak a koncentrációja megnő a vérében. (Ne siesd el ennek az anyagnak a beszerzését! Intravénásan beadva közönséges izgatószer. Ha befecskendezed kiszemelt „áldozatodba”, lehet, hogy dühös lesz, nem szerelmes.)

Ezt a nézetet kevesen veszik komolyan. Annál többen vallják napjainkban a freudista eszmét: A szerelem = egy állati ösztön szublimációja (szellemivé átalakított formája).

Darwin: az ember lényegében állat.

Freud: az embert éppúgy az ösztönei vezetik, mint az állatot. A cél: kielégülés egy ösztön-tárgyon.

Ha ez igaz, mi következik ebből? Gondold végig: akibe most te szerelmes vagy, az a te számodra ösztön-tárgy. De te is ösztöntárgy vagy annak, aki téged szeret.

Ezzel a szerelem – bármilyen furcsa – személytelenné válik.

Ezt szemlélteti az itt látható ábra.

„Olyan vagy nekem, mint egy ízletes sonkás zsömle. Arra kellesz, hogy kielégüljek veled.” „Ha megunom a sonkás zsömlét, jöhet a sajtos omlett.” A hűségnek – ebben a szemléletben – nincs semmi értelme.

Jelszó: „Éld ki, elégítsd ki!”

Magától értetődő, hogy a szerelem materialista szemlélete is távol áll a bibliai gondolkodástól.

A platonizmus fennkölt szerelme és a materializmus „állatias”, „szennyes” szexualitása konfliktusba kerülhet egymással:

„Betörtek a bivalyok
a liliomos kertbe,
a tulipános kertbe!
Jaj, a kertünk, a kertünk!
Szerelem boldog kertje!”
(Nadányi Zoltán: Bivalyok a kertben)

Hogy lehet, hogy egyik sem igaz, teljes, célravezető? A Biblia ezt írja:

„Csalárdabb a szív mindennél.”
(Jer 17,9)

Ezt a tényt húzza alá a szerelem két pszichológiai jellemzője is:

• a) Tudatbeszűkülés („csőlátás”). Megszűnik körülöttem a világ, csak őt látom. Úgy viselkedem, mint béka a kígyó előtt.
• b) Projekció (kivetítés). Olyannak látom a másikat, amilyennek látni szeretném. Belevetítem az álmaimat, vágyaimat, rávetítem a bennem élő, tökéletes lány (vagy fiú) képét.

Mindkét jelenség valóságtorzítás.

 

Mit tanít a Biblia a szerelemről?

a) A Biblia nem plátói, hanem testi szerelemről beszél.

„Domború csípőid ékszerekhez hasonlók...
Tested búzahalom...
Két melled, mint két őzike...
Nyakad elefántcsonttorony...
Szemeid hesbóni tavak...
Orrod, mint a Libánon tornya...”
(Énekek 7,1 -10)

(Vigyázz! Annyira ne légy „fundamentalista”, hogy ezekkel a hasonlatokkal akarj udvarolni! Kedvesed nem biztos, hogy örülne, ha az orrát a Libánon tornyához hasonlítanád.)

b) A Biblia nem romantikus szerelemről beszél.
Amikor Belsazár király delíriumos állapotban (tökrészegen) titokzatos írást lát a szemközti falon, a próféta, aki az írást elolvassa neki, ezt mondja: „... azt az Istent, akinek a kezében van az életed, és minden utad, nem dicsőítetted...” (Dán 5,22-23).

A Biblia szerint sorsunk Isten kezében van,

• nem a csillagokban – ahogyan az asztrológia tanítja;
• nem a génekben – ahogyan Szondi sorsanalízise tanítja,
• nem ismeretlen és rajtunk kívül álló hatalmak, pl. a szerelem szeszélyében, ahogyan a romantikus szerelmesek gondolják.

c) A Biblia nem materialista módon beszél a szerelemről, mert szerinte az ember nem csak anyag (a föld porából formált lény, mint az állatok), hanem Isten képe (1 Móz 1,27). Ezért szerelemben és házasságban Isten lényét kell tükröznünk. Hogy ezt tehessük, szakítanunk kell az önzéssel, mert Isten lényege a szeretet (1 Jn 4,8).

Az isteni szeretet (agapé)

• feltétlen elfogadás (akkor is, ha öreg és beteg lesz);
• feltétlen odaadás (életét adja...);
• független a hangulattól és az érzelmektől – TETT;
• független a másik viselkedésétől és viszontszeretetétől is;
• nem „én”-, hanem „te”-központú, és ezért személyes.

A Biblia a szerelmet a halálhoz és a sírhoz (a kemény, sziklába vájt sírhoz) hasonlítja (Énekek 8,6). Isten irántunk való szeretete (szerelme) is a halálban és a sírban lett nyilvánvalóvá számunkra (Róm 5,8).

A mi szerelmünk egymás iránt akkor tükrözi Isten képét, ha a testi vonzalmat és a baráti érzést az isteni szeretet védőburka veszi körül.

Szemléletesen fejezi ki ezt Getz ábrája.

Ettől lesz erős és tartós, mint a szikla.

1. Szerelem, a Wikipédia szerint

     A szerelem olyan mély és erős érzés, amely által szorosabban kötődünk a másik félhez, mintha csak csupán szeretetet éreznénk iránta. A szerelem fogalmát a különböző kultúrákban és társadalmi közegekben eltérő módokon határozták meg. Tüneteként biztosan állítják a kutatók, hogy az agyban felszabaduló boldogsághormon (dopamin) mennyisége megnő, ha a szeretett személyről látunk egy fényképet. Ez azonban csak egy tünete a szerelemnek.

A szerelem típusai:

• Erosz-Platóni értelemben vett sóvárgás, vágy
• Plátói szerelem.

Eredeti jelentése az, amikor egy idősebb férfi tanítja a fiatalabbat mind kulturális, filozófiai, és szexuális szempontból. A szó jelentése manapság jócskán megváltozott, napjainkban a nem viszonzott szerelmet jelenti. De használják a be nem teljesedett szerelemre is, függetlenül a viszonzás meglététől vagy hiányától két ember között, kölcsönös döntésen alapuló helyzetben.

     A szexuális kapcsolat nem összekeverendő a szerelemmel. A szerelem nincs tekintettel korra, nemre, társadalmi hierarchia rendszerre, bőrszínre, nemzetiségre, vagyoni helyzetre, szociális státuszra sem. Elmúlásának ideje előre pontosan nem mondható meg, olyan emberi érzelem, amely nem a résztvevők saját akaratán múlik, nem hozható akaratlagosan létre. Létezik olyan viselkedésmód, nyitottság, amellyel az ember befogadó kész állapotba jöhet.

     A költészetben a szerelem egyfajta sosem-múló társ, szenvedések okozója. Egy mondás járja: a boldog szerelmeknek nincs történetük.

Szerelmet érezhet az ember több vagy egy ember iránt is, a létezés iránt is (ez a hála legintenzívebb fokozata.) Egyfajta képesség a boldogságra.
 

Ezoterikus megközelítésből, aki szerelmes, az nem szabad és tanulnivalója van az adott személlyel, nem véletlen, hogy pont egymásba szerelmesek. Ezt vallja a pszichológia is. A pszichológia egy közel kétszáz éves tudomány, ami a filozófiából ágazott ki. A filozófia még keresi a választ az emberiség nagy kérdéseire, viszont a pszichológiával embereket kezelnek, gyógyszeresen is.
 

Tudományos nézőpotok:

A tudósok nincsenek egyöntetű állásponton a szerelem mellett. Egyesek szerint csakis biológiai és kémiai okai vannak, és mi ezeknek az áldozataként végeznénk tovább fajfenntartó tevékenységünket. Amit nem tennénk meg, ha belegondolunk, mennyi áldozatot kell hozni. Tehát ezért a természet kegyessége miatt, mi addig is jól érezhetjük magunkat, s erre a megoldás a szerelem.

Más kutatók szerint, a szerelem igen magasra értékelendő dolog, ráadásul egy kulcs a lelki fejlődésben a továbblépéshez.

     A szerelem kialakulása együtt jár a szervezeten belül bizonyos hormonális változásokkal, ezek kutatása azonban még nagyon kezdeti stádiumban tart.

Az oxitocin hormon növeli a bizalom kialakulását az emberekben, így szerepet játszhat a tartós kapcsolatok kiépülésében. Az agyban termelődő oxytocin csökkenti a fájdalomérzetet, elsősorban az agyban hatva. A hormon ragaszkodást, elkötelezettséget vált ki az ember lelkében.

Azonban az oxitocin hormon nem a boldogsághormon, mindkettő egyébként érdekes módon az agyban hatva változtat az emberek állapotán, kötődésein. Az agyi hormonok igen jelentősek, szerotonint, vagy bármi mást vizsgálva általánosságban az emberekre. Ráadásul, az agy igen érzékeny terület, imádkozás közben például jóval kisebb agytevékenységet mutattak ki. Az imádkozók eközben boldogságról számolnak be. Tehát az agyunk lesz boldogabb, hiszen ott hat a hormon.

Isabelle Filliozat az EQ című könyvében azt írja, hogy szívesen határozná meg a szerelmet úgy, mint az intimitás megélésének képességét. De elrejtjük magunkat a hozzánk közelállók elől, s pont emiatt nem jön létre a spontán energia-, gondolat-, érzéscsere. Ez nagyon rossz tényállás, viszont lehet rajta változtatni bármikor.

A pszichológiában viszont megállapították, hogy a párok egy idő után egymáshoz hasonlóak lesznek, vagy már eleve azok voltak.
 

Keleti felfogás a szerelemről:

     Osho, indiai misztikus szerint, a szerelem egy csodás dolog. Addig, amíg kapcsolódásban tart, s nem kapcsolatban. Felfogása szerint a szerelemnek áradnia kellene egy adott személy felé, amíg az életben úgy hozza, de holnap nyugodtan áramolhat egy másik személy felé, kötelezettségek nélkül. Szerinte, mindenkinek ezt kellene csinálnia, és így mindenki boldog lehetne.
A kapcsolatot elítéli, mert az berögzült, a múltra épít: Tegnap szerelmes voltam beléd. De – mondja Osho – az tegnap volt! Ma már lehet hogy elmúlt az érzés, miért folytassák hát a kapcsolatot. Elítéli ezt mint egyfajta rabszolgaságot.
A kapcsolódást preferálja, melyhez azonban bátorságra van szükség.
Vátszjájana indiai filozófus Káma szútra című művében leírja, hogy a szerelemérzés négyféle módon alakul ki az emberek között.

• Megszokásból kialakuló szerelem, ami egy cselekvés állandó és folytonos gyakorlásából eredő ragaszkodás, a nemi közösülés megszokásából keletkező szerelem,
• Képzeletből támadt szerelem, ami kizárólag a gondolatokból ered. Ilyen például a szenvedély, amit némely férfi, nő és a kasztráltak éreznek a szájközösülés iránt.
• Hitből keletkezett szerelem, ami két szerelmes kölcsönös ragaszkodása, mivel mindkét fél a másikban látja kiegészítő felét.
• Külső dolgok érzékeléséből létrejött szerelem, amikor az érzékelés által okozott élvezet felülmúlja azt az élvezetet, amelyet a szenvedély többi fajtája kelt, és csak a külső érzékelésen keresztül jöhet létre

A szerelem jelentőségéről sok-sok műalkotás szól. A szerelem akkor teljes, ha az általunk kiválasztott személy is hasonló érzelmeket táplál irántunk, vagyis a szerelem kölcsönös.

„	Itt és most A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerűen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot.	”
– Pilinszky János: Itt és most

Kutatómunka?

     Érdekes dolog ez az internet. Furcsa egyvelege a lexikális és az egyéni vélemények tudástárának. Bennem még elég élénken élnek a nyolcadikos számítástechnika órá, amikor a DOS-t tanultuk fekeze-zöld képernyős gépeken és az éves tananyagot a floppy-ra másolás mellett a tízujjas gépelés tette ki. Aztán két-három évvel később, a középiskolában már színes monitorok előtt ülve bámultam csak az internetre, melynek leggyakrabban alkalmazott felhasználási lehetőségét számunkra a csetetés jelentette. Hogy lett ilyen rövid idő alatt ez a rendszer egy világot megrengető digitális tudástár? Mégis ki vitte fel ezeket az ismeretanyagokat? Mennyi munkaórába telt egy Pallas lexikon bejegyzéseinek gépre vitele? És ugyan ki vette először a fáradtságot, hogy egy teljes könyvet begépeljen? Most már ezek természetes dolgok, hiszen az írók már nem kézzel írják könyvjegyzetetiket, így könnyebb azokat szerkeszteni és publikálni egyaránt. De hogy volt ezelőtt? Bármit beírhatunk a keresőbe, egy szót, egy kifejezést, egy idézettöredéket és máris megannyi találat érkezik, hogy vajon erre gondoltunk-e, ezt keressük? Az emberi tudás az iskolapadban megszerezhető szakismeretek mellett szerintem az olvasottságból alakul ki. Az emberi vélemény aszerint formálódik, természetesen a főbb személyiség jegyeket alapul véve, hogy érdeklődését milyen könyvekkel, milyen olvasott tartalommal elégíti ki. Kinek a gondolatai, szavai hatnak rá a legjobban, kiét képes a saját világfelfogásába beengedni a legkevesebb kompromisszummal.

Részemről, én csak érintőlegesen tanultam pszichológiát. Voltak számomra nehezen emészthető részei, mert jobb szeretem az olyan tudományokat, amelyeknek látom a gyakorlati hasznát. De tévedtem. A pszichológia pontosan ilyen tudomány, csak néha túlságosan beleveszik a részletekbe, ahonnan már nehéz kibogoncolni a konkrétumokat vagy egy irányt. És a hiba itt is emberi, mert kizárólag attól függ, hogy értünk-e valamit, hogy milyen az, aki magyarázza. És én a pszichológiával voltam így. Több évnyi döcögés után akadtam rá arra a tanár emberre, aki számomra is emészthetővé, sőt alkalmazhatóvá varázsolta ezt a tudást. De vigyázni kell ezekkel az új tudományokkal, főleg azoknak, akik nem szakértői. Ugyanis az évek során szerzett tudás egy idő után összemosódik az ember saját véleményével, ami nem minden esetben azonos az általuk képviselt irányzatokkal. Úgy gondolom ez számos félreértés oka az elmúlt évtizedekben, főleg az internet virágzása óta.

 

     Csak egy egyszerű kutatómunka. Válasszunk ki egy témát. Egy olyan témát, melynek megválaszolása, körülírása már régóta foglalkoztatja az emberiséget, mégis hétköznapi és életünket alapvetően meghatározó legyen. Ne gondoljunk nagyra. A legtöbb dolog bonyolultságát éppen hogy eszerűsége adja. Mint például a szerelem. Amióta világ a világ, legyen az ember költő, író, vagy cask egyszerű földműves biztosan foglalkoztatta már valamilyen szinten ennek a fogalomnak a definiálása. Pontosítok, szerintem nem élt még olyan ember a földön, akit ne foglalkoztatott volna ez a kérdéskör. 

Nosza, írjuk be a keresőbe és lássuk mit találunk!

Megmondom mit fogunk találni. Véleményt, rengeteg sok véleményt, irányzatot, nevet és betűket. Betűket, a minden másról is, ami csak érintőlegesen tartozik a témához. Tehát így előzetesen is azt gondolom, hogy jó dolog ez az internet, mert nem kell minden lakásba egy Pallas lexikon, de a szépirodalmi olvasással szerzett saját élményekből fakadó intelligenciát és nyitottságot a világ dolgai iránt nem képes kialakítani. Pusztán a kutatásban segít, egy kicsit közelebb hozza a világot a nappalinkhoz. De a megértéshez feltétlenül szükséges, az elfeledőben lévő papíralapú könyvek olvasása, amely helyzeten még az érettségihez szükséges kötelező olvasmányok erőltetése sem segít. Ezt magunknak kell akarni.

 

Kezdődjön a móka! Lássuk, hogy a neten fellelhető információ halmazból milyen (saját) véleményt tudunk formálni a szerelemről.

Kihalóban az illem

     Van az utcánkban egy kis ruhajavító üzlet. Kedves kis bolt, aprócska kirakattal. Számos egyéb holmi is kapható, használtruhák, könyvek, játékok, bizsuk, amolyan kincses barlang féle hely. Ma egy idős hölgy vezette a boltot. Napközben nincs sok társasága, ezért beszélgetni kezdtem vele. A mosógép bio, vegyszernemtes tisztításáról értekeztünk, hogy ki, hol, milyen tuti tippeket hallott vagy próbált ki, amikor belépett egy fiatal nő. Köszönt és rögtön az ajtó melletti vállfás felsőket kezdte bögészni. Kis idő múlva elvitt egyet próbálni, majd mikor visszajött zavartataás nélkül elkezdett velem párhuzamosan az eladónak beszélni, mintha ott sem lennék. Pedig ott voltam. De a legmegdöbbentőbb számomra az volt, hogy a néni válaszolt neki. Tehát vagy tényleg nem voltam ottt és nem beszélgettem vele cirka tíz percet, vagy csak felületesen figyelt, úgy mellékesen rám is. Én meg ahelyett, hogy jeleztem volna nekik nem tetszésemet, inkább elköszöntem és otthagytam őket. Azért szerintem másképp is lehet megosztottan figyelni a vásárlókra, mert hogy én is költöttem náluk. De van egy mondás: "Ne vitatkozz hülyékkel, mert lehúznak a saját szintjükre és legyőznek a rutinjukkal". Ez jutott eszembe, amikor nem reagáltam le a dolgot. Tanulság: ne feltételezzük, hogy a jómodor korfüggő.

 

Nem szakítjuk félbe mások beszélgetését, hanem megvárjuk, míg illedelmesen közbeszólhatunk, és legalább egy "Elnézést" is odabiggyesztve szótkérünk.

Én, a magam sorscsapása

     Igazán nem tudom, mi történt velem. Hova lett az a kevéske tehetség, ami a konyhatudományok terén mutatkozott meg ezidáig. De elveszett. Nincs. Nem létezik. Talán nem is létezett, csak mindig szerncsém volt. Bármi is legyen a konyhatündér ellentéte, az mind én vagyok.

Egy hosszadalmas folyamat végeredménye a mai nap katasztrófális konyha helyzete. Szép apránként kristályosodott ki ez a fajta tehetségtelenségem. De az elmúlt hetet összegezve be kell látnom, hogy véglegesnek tűnő állapotról lehet szó. Azért is érthetetlen számomra ez, mert éveken keresztül főztem magamra kollégistaként. Olykor még másokra is, és  nem csak túlélték, de nem is nagyon panaszkodtak. Ehhez képest ma kitűnő érzékkel rontottam el a gyorsfagasztott túrógombócot, melyből grízlevest készítettem, de még a zsemlemorzsát is kétszer odaégettem. Na, ez volt az a pont amikor azt mondtam, hogy feladom, nem főzők többé. Nem hiszem, hogy a türelmemmel lenne baj, egyszerűen csak nem jönnek össze a dolgok. Még a jól bevált, pontosan követett recepteket is elrontom! Nos, nem mondhatnám, hogy épp ez hiányzott az életmből.

De egy valamire rájöttem, hogy nem vagyok sem kísérletezgető, sem küzdő szellemű ember. És ezt végig gondolva be kell látnom, hogy ezen tulajdonságaim az élet más területein is megmutatkoznak. Dühítő dolog ezt felismerni, mert mindig is bosszantottak a könnyebb utak, bár nem tartom magam a kényelmes megoldások emberének, küzdeni mégsem szeretek. Vagy ezfajta lustaság? Hogy van ez akkor? Nem hogy pontos céljaim lennének, de már annyira sem tudom ki vagyok, mint tinédzser koromban. Nem voltam én ilyen! Mi történt? És mikor? Hogyan? Ez nem én vagyok! ... kétségbeejtő, igaz?

Egy új ismerettség

     Szimpatikus fiatalember, hosszú sötétszőke haj, copfba fogva, kék szem, nyitott, érdeklődő tekintet, szerény, kedves mosoly. A lépcsőházi gyűlésen futottunk össze pár hete. Számomra hihetetlen, hogy a házunkat alkotó negyven lakásból csak a közvetlen szomszédeinkat ismerem, de szégyen fejemre, még az Ő nevüket sem tudom! Van két-három idősebb hölgy, akikkel elcsevegek, egy két gyerekes anyuka a nyolcadikról és egy vizslás fiatalember, no meg a gondnoknő. Meg ott az alattunk lakó bácsi, akinek folyton bagó lóg a szájából és mindenhol szívja erőből. Telefüstöli a lépcsőházat, de még a liftet is így használja. Már többször kértem kedvesen, hogy legalább a liftbenbírja ki nélkülee, mert gyerekek és várandósok is használják, de hiába. Mindig fejmosást kapok, hogy ne érdekeljen engem és mégis mit képzelek magamról, hogy kioktatom Őt!? Na, Ő az egyetlen ember, akinek lelkiismeret furdalás nélkül szólok vissza bármit. Erőteljesen gondolkozom mit lehetne kezdeni vele. Mivel kocsival jár, arra gondoltam egyszer összegyűjtök egy jó zacskónyi csikket és a szélvédőjére öntöm. Csak az a baj, hogy nem vagyok a szándékos rongálás híve.

De visszatérve a fiúra, a lépcsőházból, örülök, hogy végre megismertem valakit, egy újabb fiatalt a házban. És Neki már a nevét is tudom :) Szerencsém volt, egyfelé mentünk, úgyhogy elkísértük egymást a metróig meg még pár megállón át. Ő is tanár, nyelv szakos és a világ egyik legboldogabb új apukája. Kisfiúk pont ma három hónapos. A furcsa az, hogy bár évek óta látom a nevüket kiírva a csengőre, velük még sose találkoztam, de még a felegésével sem amíg pocakos volt, pedig mostanában sokat időzöm itthon. Új elhatározásom a következő: minél több szomszéddal megismerkedni. Kíváncsi vagyok mennyivel lesz kellemesebb a környezetem a  mostanihoz képest. 

Közelgő tél

     Olvadt hó illata volt a levegőnek, amikor a minap leszálltam a villamosról. Jóleső érzés fogott el. Már épp itt volt az ideje egy kis tél idézésnek. Csodaszép őszünk volt idén. Igazi mesebeli színkavalkád. Délután még annyi minden kavargott a fejemben, mint színes levelek, ahogy a szél kergeti őket. De most, egy sem jut eszembe.

Érték...rend

     Az van, hogy ülepítek. Nagyon sokat gondolkozom az értékrend fogalmán, a miben létén és egyes értékeken is. Hogy van az, hogy ha kevesebbet tudnak rólam, akkor több vagyok?

A minap bevásárlásból tartottam haza felé és megláttam egy régi ismerőst. Egy idősebb hölgyet a kutyájával. Rájuk köszönem és beszélgetésbe elegyedtem. Kellemesen friss kora este volt és még nem akartam haza érni. Az unokáiról mesélt, miközben megkerültük a tömböt. Út közben szót váltottunk egy ránk köszönő szomszéddal is. Jó dolog, amikor az ember figyelmesen hallgat, de csak velem fordul elő, hogy úgy érzem, hogy a másik felet nem érdekli az amit mondok, pedig csak egy kérdésére válaszolok? Roppant kellemetlen érzés. Tényleg nem érdekli és csak udvariasságból érdeklődött vagy én mesélek ilyen unalmasan? Ami eddig nem volt rám jellemző, de mintha tényleg ez volna a helyzet. Kezd elmenni a kedvem minden nemű kapcsolattartási formától... ezdek elpestiesedni :( Szőrnyű, hogy nem ismerem a szomszédaimat, még a nevüket sem tudom, de azt igen, hogy nekik nem igényük változtatni ezen, én pedig nem akarok tolakodó lenni.

Úgy hogy most nem tudom hoy vagyok magammal etéren. Mennyire kell erőltessek bizonyos emberi kapcsolatokat, ha az a másik felet egyáltalán nem érdekli? Hogy élhetnek így emberek egymás mellett? Ennyi barátjuk lenne? Vagy ennyi szabadidejük sincs, hogy szót váltsanak a szomszédaikkal. Nem a bankszámlaszámuk érdekel, még csak azt sem kell tudnom, hogy hívják a gyerekeit, unokáit, vagy hogy hol és hogyan élnek. Egyszeűen csak, hogy milyen napjuk volt. Hogy hogy sikerült a múltkori almáspite, vagy hogy milyen jó kis akció van éppen a Lidli-ben. Komolyan itt tart a világ, hogy ezt kéne karácsonyra kérnem? Vagy megírom a Mikulásnak és a levelet bedobom a lakásszövetkezet ötletes ládájába... egy próbát talán meg is érne. Hogy elkerekedne a szemük!

Idézet

Ráckeve

Cica a szomszédból

Novemberi ibolyák

Vers Mindekinek

Lelkes Miklós
Hol lenne jó?


Hol lenne jó? Talán olykor a télben,
egy kis házban, kékálmú hóesésben,
ha fenyőágak fehéret emelnek,
s tűnődő kristály ragyog csillagcsendet.

Hol lenne jó? Talán olykor tavaszban,
szabad szabadban hinni a szavakban,
ha piros vágyuk kinyíló csodája
lobban a szívig: tulipánok lángja.

Hol lenne jó? Talán olykor a nyárban,
ha fénytükrében bólintó kalász van,
s fecskeív int fent a felejtő égnek,
s a szívekből múlt-bánatok kiégnek.

Hol lenne jó? Talán olykor az őszben,
a hegy hátán, már könnycsepp-ismerősen,
szín-temetőben nézni lombot, árnyat,
s mosolyogni: a léten túl is várnak?

Hol lenne jó? Mindenütt, ahol béke
néz vissza békét kívánó szemébe
s holt ember helyett, az elképzelt Nincsben,
Ember, múlandó, - s kicsit mégis isten...

Őszi szünet

     Nem hittem, hogy ezt a napot is megérem; üzleti fogás lett az őszi szünetből. Utónyaralás szezon, vagy mi? Csak írjátok be a keresőbe, hogy: "őszi szünet" és sorra jönnek a panaszkodó találatok, miszerint, milyen keveseknek telik egy rendes pihentető utazásra ilyenkor. Most viccel? Azt hiszem lemaradtam. Amíg diák voltam, ez a hét, még az egyetemen is az otthoni pihenésről, a családdal együtt töltöt időről, közeli kirándulásokról és esetleg egy kis tanulásról szólt, a szünet utáni számonkérésekhez. De hogy több napra, sőt egész hétre elutazni, pláne külföldre?! Engem ez nagyon elkerült. Mégis mikor vált ez szokássá, ha most annyira hiányolják az utazási irodák az ügyfeleket?

     Az őszi szünet a téliszünethez vezető út varázslatos nyitánya. Amikor még ugyan messze a karácsony, de már az ajtóban kopogtat a december és az ember forrócsokis ráhangolódik az ünnepi készülődésre. Átgondolja, kinek milyen ajándékkal szeretne kedveskedni és előkeresi a szekrény tetejére dugott karton dobozokból a kesztyűt, sálat, sapkát.

Halloween 2013

Eredet:

     A kelta hagyományok között szerepelt a napisten, Crom Cruach tiszteletére rendezett ünnep, amely október 31. éjszakájára esett. A napistennek köszönték meg, hogy a földet és a termést gazdaggá tette. Úgy hitték, ezen az éjszakán vándorolnak a lelkek a holtak birodalmába és a múlt évek lelkei összezavarják az élők életét, ezért ételt és állatot áldoztak nekik, hogy megkönnyítsék útjukat.

     Később, a kereszténység elterjedésével később Halloween-nek nevezett ünnep jelentette a sötétség kezdetét. A kelták szerint a napisten a halál és a sötétség istenének fogságába került. Ezért október 31-én az újév előestéjén a kelta papok egy hegytetőn gyülekeztek a szent tölgyfa alatt. Összehívták a halottakat, melyek mivel rossz lelkek voltak, különböző gonosz állatok formájában jelentek meg. A papok tüzet gyújtottak, melyet közbetáncoltak és termény meg állatáldozatokat mutattak be. Másnap reggel minden családnak adtak a parázsból, hogy azzal új tüzet gyújtsanak, mely elűzi a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat. Az emberek állatbőröket vettek magukra és háromnapos ünnepet tartottak. Mára ez az ősi szokás számos kultúra ünnepi szokásaival keveredett.

A töklámpás hagyomány kialakulása egy Jack O'Lantern nevű, részeges ír kovács nevéhez fűződik. A legenda szerint egy napon odament Jackhez az ördög és meghívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még egyet. A kovács azonban nem akart vele tartani és furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte az ördögöt, hogy válasszon egy almát az almafájáról. Az ördög fel is mászott a fára, csakhogy a kovács tudta mitől fél az ördög és egy keresztet rajzolt a fa oldalára. Az ördög megrettent és nem mert lejönni a fáról, ott kucorgott és addig-addig egyezkedett a kováccsal, míg ígéretet nem tett arra, hogy soha többé nem fogja kísérteni a lelkét. Amikor a kovács meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt. Mivel élete során bűnös módon élt, nem mehetett a mennybe, viszont a pokol sem akarta befogadni, mert az ördög haragudott rá a csínytevése miatt. Ezért arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és a pokol katlana alatt izzó tűz parazsából egy fadarabot dobott oda a kovácsnak. Jack kivájt egy takarmányrépát és a belsejébe tette az örökké izzó parazsat, melyet nyugtalan lelkének szánt világító lámpásnak. És azóta is ennek a lámpának a fényénél keresi megnyugvását.

     A legenda egy másik ismert változata szerint az öreg részeges kovács csellel meggyőzte az ördögöt, hogy vátoztassa magát pénzérmévé, mellyet fizetheti az italukat. Mikor az ördög így tett, a kovács zsebre tette az érmét egy ezüst kereszt mellé, mely megakadályozta, hogy az ördög visszaváltozzon eredeti alakjába.

     Az ír néphagyományt követő Amerikában a takarmányrépa helyett inkább az ott őshonos és látványosabb sütőtök lámpás terjedt el.

Szabadság híd

Az ellátmány :D

Maca kutya

Vérnyuszi

Van itt minden: bróker, cica-mica, vérnyuszi, Earl, banya, zombi, kicsik és nagyok, ezek mind mi vagyunk :)

Lemorzsázva etetés :P

Vers Mindenkinek

Jósa Miklós
Nem fölösleges igazat írni (Töredék)

"Soha nem fölösleges igazat írni,
Hiszen fontos annak, aki igazi férfi.
Mert akarni kell a beszéd erejét látni,
hogy elfeledjük, mi úgy tudott fájni.
Ekképp teljesül szép reménye a mának,
és kezdődik érvényesítése az igazságnak.
Hozni kell konokul az ébredés fogalmát,
kis fülekbe súgni a reménység szavát;
..."

Karinthy Frigyes

NŐI LEVELEK

 

     Nem szerelmes levelekre gondolok, a rózsaszínekre és kékekre, melyeknek borítékján aranybetűkben kanyarog dallamosan holmi képtelen becenév, amivel önmagát dédelgeti a levél küldője. Bármily paradoxul hangozzék - a szerelmes női levelek nem jellegzetesen nőies levelek, nem "a" női levelek - a Nagy Szenvedély megszállottja, éppen azért, mert megszállott állapotban van, önmagáról normális képet nem adhat, megnyilvánulásai nem jellemzőek rá: sematikusak, csak tüneti érvényűek, mint a lázbeteg tünetei, amik inkább a betegséget írják körül és határozzák meg, mint a beteget. Még fokozni is merném a paradoxont: a szerelmes nő, míg ez az állapot tart, nem nőies, legalább abban az értelemben nem, hogy a tipikusan nőies tulajdonságokat megállapíthassuk róla. Ha meggondoljuk, hogy túlságosan szerelmesnek lenni, felolvadni a szerelemben maradék és fenntartás nélkül, a közfelfogás szerint is "férfiatlan" dolog, ha férfiról van szó (gondolj Des Grieux és Werther émelygős alakjára) - talán nem tűnik olyan furcsának állításom, hogy a két nem jellegzetes tulajdonságai és különbségei legkevésbé akkor jellegzetesek és különbözőek, mikor legnemibb vonatkozásukban kerülnek szembe egymással: a szerelem állapotában. Úgy látszik, a szerelem hatalmasabb törvénye vagy princípiuma az életnek, mint a kétneműség. Vagy mondjuk így: nem a kétneműség szükséglete hozta létre a szerelmet, hanem a szerelem szükséglete bontotta két nemre az embert és állatot (érdekes! nem is mindegyiket!), de csak azért, hogy egyesítse őket - az egyesülés elemi erejének hőfokában elmosva megint a kettős jelleget. Egyszóval - levelekről lévén szó - tessék megfigyelni, milyen egyformák ezek a szerelmes levelek éppen azért, mert írójuk azt hiszi, csak vele történhetett meg, ami mindenkivel megtörténik. A Nagy Illúzió, ugyanis, ami a nagy szenvedély állapotában abból áll, hogy legsajátabb, legegyénibb, legmegkülönböztetőbb testi-lelki élményünknek hisszük a legáltalánosabb, mindnyájunkban, még nemek különbségén túl is legegyformábban lezajló élményt - íme, a szerelmi történetek nagy sikerének a titka.

     És íme a titka annak, miért érti meg a férfi a nőt csak a szerelemben. A szerelmes nő történetén éppen úgy meghatódom, mint ahogy a nők elolvadnak a hősszerelmes kínjait szemléltető könyvben, drámában, mozivásznon. Ezen a ponton megértjük egymást, mert ezen a ponton leginkább hasonlóak vagyunk - körülbelül ugyanazt érezzük, hiába versenyzünk egymással a megható szerelmi játékban, hogy "ki szereti jobban a másikat". A csók ízét még élettanilag is egyformán élvezzük - azt a bizonyos almát nem Éva nyújtotta Ádámnak, és nem Ádám nyújtotta Évának: a Szerelem Fájáról, rajtuk kívül eső valóságból tépték, s együtt ízlelték meg, isten vagy ördög ajándéka volt, ma se tudjuk még biztosan: de ajándék volt, nem egyik vagy másik fél birtoka - az egyetlen közös szerzemény.

     Könnyű hinni a szerelmes levélnek, amiben mindig találsz valamit magadból - de ha érezni akarod, milyen másféle istenmunkája a nő, mint te vagy, lapozd végig egy nő levelezését, amit barátnőivel folytatott vagy rokonaival, vagy amit ismerősöknek ír, nem női szándékból, nem női minőségében. Régi női leveleket olvastam a minap, ugyanabból a korszakból, ugyanarról a helyről, ahonnan abban az időben magam is írtam leveleket - ezek is a kezembe kerültek. Megdöbbenve, elcsodálkozva és kissé meg is szégyenülve tettem le a két köteget - istenem, micsoda különbség! Amit én írtam, logikus és világos volt: minden szava megállja a helyét ma is, mintha csak arra ügyeltem volna, hogy hazugságon vagy tévedésen rajta ne kaphasson az utókor - a női levél pongyola és sebtiben rögtönzött ákombákom, hevenyészetten odadobott jelentéktelen, összefüggéstelen impressziók válogatás nélkül összedobált kuszasága - és mégis, most, hogy évek múlva elolvastam őket, ezeket tartanám meg az utókor számára, ha az utókorról felteszem, hogy szeretné megelevenítve látni a mi korunkat.

 

Pesti Napló, 1926. május 31.

Frankhegy

Panoráma

Vica virágai

Kék

Casa dolce casa

Juhar

Cirrus-ok





Keletre

Nyugatra