Vágyálom
Kibontott hajjal az ágy közepén
fekszem én, fekszem.
Gondolataim, mint fűben a harmat,
szanaszét, szanaszét.
Várják a reggelt, az ébredést
álmokkal telt éj végén; mi rám ragadt.
De téves a hajnal, mi nem jött el,
s egész nap egy vágyálom ölel.
Markáns karja szorosan tart,
a valóságot egy egész erdő takar.
Kimondatlan szálfák, hűtlen gondolatok,
igéző tekintet foglya vagyok.
Illatára vágyom, szomjazom az ízét,
megtudni mit gondol, s látni a szemén.
Éreznem hajának bársony tapintását,
csókkal hálálni meg ajka kívánságát.
Hallani hangjának mély dörmögését,
fájón remegni minden érintésén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése