Tavaszi fáradtság?

Mennék is meg nem is... csinálnám is meg nem is... kéne is, de nem megy... agyhalál...

Így érzem ma magam. Helyes kis tavaszi felhők úsznak kreatívan alkotó egemen. Bármelyik pillanatban elszundítanék ;>

Ismét új dolgok elé nézek. Úgy néz ki, végre sikerül elvégeznem egy továbbképzést! Már régóta várok erre. De a siker érdekében most nem árulok el többet... nem mintha babonás lennék ;>

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának
mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Gondolat menet

     Az emberi gondolkodás furcsa jószág. Mindenevő. Először csak nézi mit tettek az orra elé, szagolgatja, ismerkedik vele. Aztán felbátorodik és nyalogatni kezdi, kóstólgatja, ízleli. Miután úgy látja, hogy nem ártlmas rá nézve, a szájába veszi, rágcsálja, próbálja meghatározni az ízeit, míg végül lenyeli. Eltűnt a szeme elől. Így hát elkezd gondolkodni, hogy hová tűnhetett. Még a szájában érzi az ízét, amikor belenyilal a felismerés, hogy ő pusztította el. Mély levegőt vesz és zihálva visszaöklendezi. Boldogság önti el, hogy megmentette. Nézi-nézegeti, de valahogy már nem ugyanolyan, mint először volt. Szagolgatja, megböki orrával, végül megnyalja, de az íze is más lett. Nem hagyja nyugodni a dolog. Jár-kel felette és minduntalan gyanús pillantásokat vet felé. A többiek időnként közelebb kerülnek, hogy ők is szemügyre vegyék azt a valamit. Egy ideig hagyja, had nézegessék. Aztán az egyre nagyobb és egyre kiváncsibb tömeg megrémíti. Félteni kezdi tölük az ő valamilyét és a békés megfigyelés mérges acsarkodásba torkollik. Mindenkit elüldözött. Egy idő után azon elvetemülteket is, akik továbbra is a közelében maradtak. Hatalmas űrt érez. És az a valami már megint csak ott fekszik előtte, ártatlanul. Megbánta már, hogy olyan ellenséges volt és legszívesebben mindenkinek odaadná a valmamit, hogy játszon vele egy kicsit. Annyira elszégyellte magát, hogy végül nem gondolkozott tovább és hamm, bekapta a valamit. Ráharapott egy nagyot hogy ketté törjön és lenyelte. Ült a jószág egymagában, valamivel a hasában. A társai lassan újra közeledtek, de úgy érezte, hogy az a valami megfeküdte a gyomrát. Sokat szenvedett vele, csikarta a hasát. Azóta másképp él. Néha eszébe jut kis kalandja, mikor másokat lát így őrlődni magában. De azt megtanulta, hogy ne legyen irígy kutya. Az azóta talált valamiket a többieknek is megmutatja. Szépen elosztoznak rajta, így a mérgelődés helyett több ideje jut más dolgokra. Talán nem is tudja, de ő egy szerencsés állat.

Egy új kezdete

     A nagy fagyokat megunó kismadarak énekétől lassan már mindenem bizsereg, érezvén, hogy közeleg a tavasz. Bár még pár hétig ránk telepszik a hó és a végeláthatatlannak tűnő hideg, mi már tudjuk, hogy közeleg a tavasz ;> A napocska is többet dugja elő az orrát tanubizonyságot téve arról, hogy már neki is elege van a bújkálást. Már alig várom, hogy sötétbarna nagykabátomat élénk színű dzsekire váltsam, vidám kendővel, meg szoknyát húzhassak és könnyű cipőt ;>

Ippeg hogy beleszoktam az új munkakörbe és igyekszem azt felelőségteljesen betőlteni, máris tovább kell lépnem. Úgy érzem most kerültem csak igazán az iskola padba. Minden napom újabb küzdelem az ismeretlennel és újabb tananyag, amit mihamarabb el kell sajátítanom. Hiába no, "jó pap holtáig tanul" tartja a mondás. Én kis naív meg azt gondoltam a nehezén már túl vagyok ;> Ettől függetlenül élvezem ezt az állapotot, naprakésznek és frissnek érzem magam.

Ez a mai helyzetjelentés. Igyekszem tartalmasabb dolgokkal megtölteni e sorokat, de attól tartok, ez még nekem is nehezen emészthető lenne. De ajánlom mindenki figyelmébe egy ismerősöm oldalát, aki remélem nem bánja, hogy elmélkedő okfejtéseit reklámozom, de tényleg elgondolkodtató amit ír és olvasmányos ahogyan ír. http://mucsanyi.blogspot.com/

Pusszantás Mindenkinek!

Nagy nap a mai!

     Nagy nap a mai sokak életében. Akikkel együtt kezdtem Szegeden, azok mostmár diplomás emberek. Engem kivéve. Én még várok vele... júliusban sokkal jobb idő van ilyenek miatt izgulni ;> Bár sokat gondoltam rájuk, mégis sajnálom, hogy nem lehettem ott velük. Most együtt vannak és a nap izgalmait ecsetelik egymásnak, később már nosztalgiával keverve a sokadik pohár valami fölött. Hiányoznak. De nem panaszkodom, remek napom volt. Mind amellett, hogy büszke vagyok rájuk, amely érzés rendkívüli örömmel tölt el, magamra is az vagyok. Ma igazán jó napom volt. Egy kellemes órával kezdődött, egy jó hírrel folytatódott és egy remek sétával zárult végig a Bükkös-patak partján. Csak a szívem nincs velem. Örömömben magányommal kellett osztoznom, ami ennyi boldogságtól megunt velem lenni és tovább állt.
Boldog vagyok és ezt ma senki nem veheti el tőlem.

Mit hozott a Jézuska?

Idén fantasztikus Jézuskáim voltak! Gazdag karácsonyom volt, abban a tekintetben, hogy igazán hasznos dolgokat kaptam. Lett gyűjtő doboza a gyöngyeimnek, kötényem a sütés-főzéshez, hímzett kötény a majdani menyecske ruhámhoz ;> "80 nap alatt a Föld körül" társasjátékom, ecseteim és tartó hozzájuk, meg két keretre feszített vászon. Kaptam még nagy tálkájú párologtatót és üveg karácsonyfa díszeket.

Kezdem úgy érezni, mintha a fehér karácsony csak a gyerekeket illetné, mert amióta "felnőttem" alig havazik...igazán jöhetne már egy igazi tél! Sok hóval, jégvirággal...

Addig is Békés Új Esztendőt Mindenkinek! Kívánom, hogy sokkal jobb egészségben és több sikerrel teljen el, mint az idei év!

Okos enged...

     Furcsa mi mindent tanulhat az ember, amikor kikerül a nagybetűs éltbe. Sok újat tapasztaltam, sokmindenben változtam, és csalódtam is sokat. De ezek a kiábrándulások, mindamellett, hogy rosszul esnek és téglánként bontják el az általam elképzelt világ képét, ráébresztenek valami egészen újra is...az igazi valóságra. Ez akkor fáj a legkevésbé, ha nem ragaszkodunk görcsösen a saját igazunkhoz. Persze minden relatív ;>

Csikorognak a fogaskerekek

Hulla vagyok gyerekek... A kedd-szerdai tesi óra mellett kedd este éjfélig ping-pongoztunk...mostmár olyan helyen is fáj, ahol sose hittem volna, hogy az lehetséges :) Egyébként nagyon jól éreztem magam Szegeden, megismerhettem az új szoba lakókat! Remélem megtalálták az apró ajándékot, amit az ágy szélén hagyott nekik a kis Mikulás :) Ma is tanítok, de már a jövőhétem jár az eszem. Arra gondoltam változtatok egy kicsit a tanmeneten és a házi patikáról, népgyógyászati szokásokról beszélgetnénk. Ez most aktuálisabb, mint a környezetvédelem. Amíg nem jön a fagy, a legfontosabb a megelőzés. És most már igazán havazhatna, elvégre már december van!