Ősz illatú hajnal

     Nosztalgikus érzésekkel keltett a hajnal. Az éjszakai esőtől víz illatú aszfalt keveredett, a már lehullott levelek édeskés aromáival és a kissé csípős levelő ősz hangulatot ébreszett bennem... nagyon mélyen szemhéjam alatt, valahol az álmok földjének határán talált meg ez az érzés. És nagyon jó volt így ébredni.

Ráckeve

Éjszakai ének

     Volt már olyan veletek, hogy hallottatok valamit, de olyan halk volt, hogy magatok is alig akartátok elhinni, hogy valóban halljátok? Így jártam az éjjel. A napi hőség úgy felhevítette a falalkt, hogy még éjjel kettőkor is csak ontották magukból a forróságot. A város sem csitult, pedig ilyenkor már aludni szokott. De nyáron másképp van ez is. Ilyenkor az emberek még kézenfogva andalognak a körúton, beszélgetnek, csókot váltanak és sétálnak tovább kézenfogva, miközben körülöttük még búg a város, mert más sem tud aludni. És ebben a tompa morajlásban, kínok között vergődve az ágyon véltem hallani egy énekes madarat. Valahol nagyon messze... de az is lehet, hogy itt a lakótelepen. Szinte belefájdult a fejem, annyira akartam jobban hallani mit énekel... olyan ritkán hallok ilyen szépet itt a városban. Hiányzik az erdő közelsége.

5 napi felhőtermés... nemsokára aratunk ;D

Szívem távoli darabkájának

Vágy vagy Szerelem?
Találkozunk valakivel és megérintjük egymás lelkét..
Vágy vagy szerelem?
Vagy a kettő ugyanaz? Persze, nem létezhet a szerelem vágy nélkül, de a vágy... nos az talán létezhet szerelem nélkül.
Találkozol valakivel, aki első látásra megmozdít benned valamit... Ha odáig eljutsz, hogy pár szót tudsz vele váltani, már tudod... Valami... valami visszavonhatatlan történt. A hangja, a ...mosolya, az érintése... Olyan... Milyen is? Édes? - Persze. De azon kívül? Ismerős! Bizsergető... Úgy érzed, azonnal felperzsel... Mi ez? Azt mondják csupán kémia. Meglehet, de az is lehet, hogy két lélek felismeri egymást, talán a távoli múltból. És szavak nélkül is megtörténik az, amit mással egy életen keresztül nem tudsz elérni. Értitek egymást. Csak egy pillantásból.
Hogy ez az érzés maradandó-e? Nem tudom. Hiszen sokszor ezek a találkozások nem többek, mint röpke érintések. Megérintjük egymás lelkét, és megyünk tovább, mert mennünk kell... Az érzés azonban megmarad, és olyan nehéz szabadulni tőle. Vágyunk a pillantására, érintésére, még, még, még...
Szerelem vagy vágy?
Tulajdonképpen lehet, hogy ez nem is érdekes. A lényeg, hogy nagyon jó megélni ilyen pillanatokat. Feledhetetlen.
 

 

 

(Dr. Czakó Éva )

  

Könyvecske

     Nem tudom nevezhető-e szerencsének, amikor az ember használt holmikat kap átbogarászásra. Olyan, mintha az Ecserire mennénk, azzal az "aprócska" különbséggel, hogy nem kell fizetnünk, ha megtetszik valami :) ...Jelentős különbség, de az érzés, a találás mámora, amikor a zacskó aljában rábukkanunk valami csodálatosra, az fantasztikus!

Ma abban a szerencsében részesülhetem, hogy könyvetet bogarászhattam kedvemre. Főleg szépirodalmi műveket, néhány éves bestsellereket és számomra egészen érthetetlen témájú szakácskönyveket. Most őszintén, vajon kinek lehet szüksége leírva látni, hogy hogyan kell megcsinálni a sonkás szendvicset, sajttal?! De akadt köztük más is; például egy picurka ajándékkönyv. Talán vannak, akinek még mond valamit az ajándékkönyv fogalma. Ezek kis idézetes vagy verses könyvecskék, amikkel meglephetjük barátnőnket, barátunkat, kedvesünket, rokonainkat... Egy kedves gesztus szimbóluma, de idővel csak porfogók lesznek. Gondolom ez a könyvecske is így járt. "Nagynyuszi" kapta "Kisnyuszi"-tól örök szerelmük emlékére. Nekem kissé giccses ez a kategóriájú iromány, de a könyvjelző egy izgalmas idézetnél nyitotta ki a könyvet. Továbbra is úgy tartom, hogy nem remélek, hanem hiszek a sorsban.

 

 

 

 

 

 

"Idő és tér hatalmas rejtelmei között érzem, ahogyan karod átölel, és már nem félek."

 

 

(Pam Brown)

Eső után