Megveszekedett egy szélvihar tombol odakint. A lehető legalkalmasabb háttér zaj Apuleius 'aranyszamarának' negyedik könyvéhez, vagyis fejezetéhez, melyben a szamárrá változott Lucius az őt igásként használó haramiák elmés gaztetteit meséli.
Egyenlőre még nem tudom mi szárnyalhatja túl a medvebőrbe varrt rabló csatározását gyilkosaival, de egy biztos, letehetetlen olvasmány!
Mandulás szivecskék
Hozzávalók:
- 500g finomliszt
- 200g porcukor
- 100g darált mandula
- 50g arpóra vágott mogyoró
- 2 mokkáskanál sütőpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 250g vaj (lágy, szoba meleg)
- 2 db tojás
- 2 evőkanál tej
- 1/2 mokkáskanál mandula aroma
- 1/2 mokkáskanál vanília aroma
Mázhoz:
- 150g étcsokoládé
- 150g fehér csokoládé
- piros étel színezék
- 50g vaj (minden adag csokoládéhoz)
- dekor cukorkák
Elkészítés:
Tegyük egy tálba a száraz alapanat: lisztet, sütőport, cukrot, mandulát, mogyorót. És jól keverjük össze.
Tegyük bele a margarint és morzsoljuk össze vele.
Külön tálkába mérjük ki a tejet, tegyük bele az aromákat, majd üssük bele a tojásokat is és jól kerejük össze. Majd öntsük bele a lisztes tálba és jól dolgozzuk össze.
Hideg helyen hagyjuk pihenni, hogy az ízek, aromák összeérjenek.
Nyújtsuk 5 mm vastagságúra. Szagassuk ki és tegyük sütőpapirral bélelt tepsibe.
180 fokon 8-10 percig süssük.
A felkockázott csokoládéhoz adjunk 50g vajat és azzal együtt olvasszuk meg. A fehér csokoládéhoz olvasztás után adjunk pár csepp ételfestéket.
Ha kihűltek a kekszek kenjük meg őket olvasztott csokoládéval és még dermedés előtt szorjuk meg a dekor cukorkákkal.
Gyűjtöm a képeslapokat. Vagyis régen gyűjtöttem, ma már csak az emléküket dédelgetem... Bizony, két szép album büszke tulajdonosa vagyok. De csak a nagy méretűeket gyűjtöm (ami abban az időben, 30 éve mégegyedinek számított) és pillanatokat örökítenek meg. Persze sokféle van, tájkép, csendélet, állatos portrék... A legelső, amit kaptam már akkor is gyűrött és kissé szakadt volt. Mégis, emlékszem teljes árat kért érte az eladó, mert külföldi volt. Már első látásra belefacsarodott a szívem, hogy a polcon hagytam. Nem mindennap mentünk arra haza, de hetente kétszer azért betértünk abba a kis sarki nem is tudom, dohányboltba gyönyőködni az újságos stand mellett kihelyezett képeslapos állványban. Aztán egy nap eltűnt a lap, amiből egyébként is csak egy volt. Azt gondoltam el nem adhatták, inkább kidobták, mert szakadt volt. Emlékszem bosszús voltam, hogy ennyi erővel nekem is adhatta volna az eladó, mintsem kidobja. De az igazság az volt, hogy a barátnőm megvette nekem ajándékba. Nagyon becsültem érte, mert szerintem sokba került és egyikünk sem engedhette meg magának ezt a fajta költekezést a zsebpénzéből.
Egy öböl volt rajta, alacsony napállású tiszta időben, talán eső után. Messze a háttérben élénk zöld, meredek parttal szegélyezett. A középpontban pedig egy szikla, amire éppen felcsap a hullám és taraja milliónyi fehér gyönyggyé válik szét. Beleszerettem. Sok-sok éve, évtizede már ennek és ma eszembe jutott. Mert ott áltam a tengernél és a városfalnak vadul vetődtek a dagály hullámai óriási robajjal. Egy csodálatosan szép, letisztult pillanat volt. Kristály tiszta hideggel körítve, úgyhogy a merengést elnapolva igyekeztem addig csodáli ezt a teljesen magával ragadó látványt, amíg lehet. Egy kérdés azonban ott motoszkált bennem...
Hol vagy kislány?
Szolídan rövid a reggel. Nem engedi, hogy belemerüljek. Pedig az a kedvenc napszakom; a hajnal előtti sejtelmes éj, melyen érződik a fényre mohón várakozó feszültség. Amiben ott lebeg a 'tudod, hogy úgy is felkel a nap' - gondolata, csak még fekszik a sötétben és lesi a csillagok utolsó szikráit. Minden este várom a hajnalt, mert türelemre tanít, úgy hiszem. És olyankor még csak magam vagyok.
Lassan éjfél. Mégis ahelyett, hogy lefeküdnék végre aludni egy hihetetlenül kimerítő nap után, én mégis az abkakban állok és nézem, ahogy a csendes eső szép lassan havazásba vált és csak nézem, nézem ahogy sietve aláhullanak az egyre fehérebb pelyhek. Fura az emberi szem észlelése; mert ha csak nézem, a pelyhek, sebesen mozognak, mintha esőcseppek volnának. De ha követek egy pelyhet, a többi is lelasdul, szinte megállnak egy pillanatra lebegni és hullássá lassulnak. Ez az érzéki csalódás mindig is lenyűgözött! Teljesen rabul ejt a látvány; főleg mivel annyira ritka errefelé a havazás.
Volt már ilyen Veletek? Hogy nem bírtatok betelni valamivel, ami az egyszerűvel ragadott meg titeket?
Ha valami baj ér, dobd a földre, hajítsd a vízbe és csak annyit mondjál:
Gyűrűm, gyűrűm fuss oda,
vár a tavasz pitvara.
Vár a szép nyár udvara,
őszi kincses kamara.
Tél szőnyegén gyorsan fuss el,
Újév parazsáig juss el! "
Pár hete bukkantam rá a YouTube-on gyerekkorom kedvenc meséjére, a "12 hónap" - ra!
Így keressétek:" 12.Hónap Teljes Mese"
Boldog, Egészségben és Sikerekben gazdag Új Esztendőt kívánok Mindenkinek!
