"Nem az számít honnan indultsz, hanem hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hova akarsz jutni.
Utad során sokan írigyeid, és kritizálóid lesznek, szerzel sebeket, de ez ne térítsen le az utadról...
Ha valamit igazán akar az ember és megálmodta már félig meg is valósította."
Májusi orgonára leltem... és belém hasított a felismerés! Télt követ a tavasz és utána a nyár jön. De nem itt. Az állandósult 12 fok ámbár kellemesen hangzik, valójában nem az. Nyáron nem. Nekem nem. Az ember természetesen sok mindenhez képes alkalmazkodni, de nehéz levetkőzni a régi szokásokat... csak azt nem hittem volna, hogy pont a négy évszak lesz ez. A sok új, jó és értékelendő lehetőség mellett rájöttem, hogy az én lelkemet megviseli, ha nincsenek évszakok. Nem csíp a reggel egy forró nyári nap előtt. Nem feszíti szét bizsezgéssel egész testem egy közelgő zivatar. Nincs égzendülés-földindulás. Nem édes a levegő és nincs illata a földnek... Itt minden csak "mintha", ahogy az emberek nyitottsága is. A többség képmutató, cukor szirupos udvariasságba csomagolva. Nincs bennük őszinteség... talán az eső mosta el.
Forróságra vágyom; izzadni, mely sóssá teszi bőröm ízét szám körül. Illatokra szomjazom, mik eltelítik elmém és érzésekkel vérteznek fel, boldogsággal! Kell az akác, a hárs, a nyár, az olajfa negédes, bódító illata, mely megüli a szélcsendes nyár estéket. A repce és a rózsa vagy a tölgyfa kérgének illata. A balatoni iszapos édes nádas... Ez mind Otthon maradt.
Droznyik Álmos: Tenger és orom
Tördelt apályon keskeny csík a Nap,
a Hold rezgése alvadt kékítő,
s a hullámok zajába nyelt idő
hármas kezébe zár a pillanat,
még eszmélek a csillanó kövön
de megfeszít a Hold tekintete,
s ritmusba érve lélegzek vele,
míg elborít a sík homályözön,
csökönyös szikla, megkövült halál
különös téboly tengelyébe dől,
s felette hosszú évek árnya őriz
és elveszít és újra megtalál
és átölel majd legvégül a föld,
- s elillan majd a vízzel egyszer ő is.
Forrás:
https://www.poet.hu/vers/306633
Révay József műfordításában Apuleius szavai varázslatosan csengenek. Igazi felüdülés a léleknek! Könyvei ezért majd' mind letehetetlenek! Mohón éhező szemünk csak úgy habzsolja majd gyönyörűséges szóvirágait, illatokkal, színekkel, érzésekkel teli megelevenedett leírásait egészen a végső kifáradásig.
Most, hogy újra olvastam ismét elmerültem a számomra oly kedves antik világ kulturális egyvelegében.
Egy aprócska csalódás ért csak olvasása közben, hogy történetének sokaságai számos fordulatukkal eltelítettek és annyira kimerítették elmém képzelőerejét, hogy a 9-10. könyv eseményeit egyhangúnak éreztem és vérszomjas könyörtelenséggel már magam kívántam a főszereplő leggyötrelmesebb halálát.
De túllendülve ezen a mélyponton újfent parádésan zamatos szófordulatok tették élvezetessé az olvasást.
Így szeretettel ajánlom figyelmetekbe a lezárást megelőző isteni megjelenés leírását:
"...
- Ég királynője, akár Ceres vagy te - termények felséges ősanyja, aki leányod feltalálásán érzett örömödben megszüntetted a régi, állatokhoz illő makk-evést és emberségesebb táplálkozásra fogtad az emberiséget s aki most Eleusis földjén lakozol; - akár a mennyei Venus vagy - aki az ősidőkben Ámor fiad révén a férfit a nővel párosítottad s az emberi nemet kifogyhatatlan ivadékok révén fenntartottad s akit most Paphos tenger-övezte templomában tisztelnek; - akár Phoebus nővére vagy - aki a vajúdó asszonyok fájdalmait csillapító írral enyhíted s e réven már oly sok népet növeltél nagyra s akit most Ephesus tündöklő templomában imádnak; - akár a háromalakú Prosperina vagy - akit rémítő éjjeli visításokkal szólongatnak, aki megfékezed a ránk törő kísérteteket, őrzöd az alvilág zárait, bebolyongod mindenfelé a szent ligeteket s ezért százféle szertartással engesztelnek; - ég királynője, aki szűzi fényeddel beragyogod egész világunkat, ködös tüzeddel táplálod a gerjedő magvakat, s ha a nap letűnt, árasztod sápadt fényedet, bármelyik néven, bármilyen szertartással, bármelyik alakodban is szabad hozzád fohászkodnom: te segíts immár rajtam határtalan nyomorúságomban, te támogass fel sorsos összeroskadásomban, te adj békét, adj enyhülést az elviselt kegyetlen keserűségek után. Hadd legyen elég a szenvedésből, hadd legyen elég a rettegésből. Vedd le rólam a gyalázatos állati testet, adj vissza szeretteimnek, adj vissza Lucius-magamnak! Ha pedig megsértettem valamelyik istent s az üldöz engesztelhetetlen-irgalmatlanul: hadd haljak meg legalább, ha emberként élnem itt nem szabad!
Így könyörgtem, így tornyoztam keserves siralmaimat, míg lelkem elbágyadt, megint lefeküdtem jomokágyamon, rám borult az álom s elringatott. Még alig szunnyadtam el s íme a tenger közepéből isteni arcnak istenekben is tiszteletet gerjesztő vonásai bukkannak föl. Aztán úgy tűnt föl nekem, hogy a sugárzó alak lassan-lassan egész testével fölmerült a tengerből és előttem megállt. Megpróbálom ecsetelni előttetek csodálatos szépségét, ha ugyan az emberi szó szegénysége megengedi a lendületes leírást és ha maga az istenség is kezemre adja ékesen zengő szavának dús kincseit.
Isteni nyakán dúsan, hullámos csigákban, rendetlen rendben kibontott haja lágyan omlott alá; fenséges fejét tarka virágok ezerszínű koszorúja övezte. Homloka fölött, középütt, körlap szórja ragyogó fényét, mint tükör, vagy inkább mint a Hold jelképe; jobbról-balról vonagló viperák barázdái fogták közre, búzakalászok meredtek föléje. Százszínű finom fátyolból szőtt ruhája hol fényes-fehéren tündökölt, hol rózsás-vörösen lángolt. Már messzi-messziről vakította szememet fekete fényben villódzó éjsötét köpenye, amely testén körös-körül tekergődzött, jobb karja alól a bal vállára kúszott és csomóra kötött, hátravetetett csücskéig száz ráncba redőzötten omlott alá, alul a szegélyén pedig rojtjainak csomócskáival együtt hullámosan lengedezett. Beszegett szélén s egész felületén tündöklő csillagokkal volt telehintve, amelyeknek kellős közepén a telihold árasztotta lángoló fényét. Én ennek a gyönyörű köpenynek minden hullámos hajlásához szorosan odatűzve, csupa virágból, csupa gyümölcsből font koszorú simult. A kezeiben különféle tárgyakat tartott: jobbjában aranycsöngettyűt, amelynek vékony lemeze körben visszahajlott s néhány pálcikával volt középütt összefogva, amelyek csengő hangon megcsendültek, valahányszor a karját háromszor megrezegtette; bal kezében aranycsészét, amelynek felém néző fülén kígyó kúszott fölfelé, magasra emelt fejjel, kerekre dudorodó nyakkal. Az istennő ambróziás lábait a győzelmi pálma leveleivel telehímzett saruk tskarták. Ilyen, szépségesen, ilyen felségesen, Arábia drága illatat árasztva, isteni hangján kegyesen így beszélt hozzám:
- Könyörgéseid, Lucius meghatottak: íme, itt vagyok én, a természet anyja, minden elemek úrasszonya, időtlen idők legősibb gyermeke, istenségek legnagyobbika, szellemek királynője, égi lakók legkülönbike, akinek alakjában minden isten és istennő egybeolvad, aki a menny ragyogó magasságait, a tenger gyógyító szellőit, az alvilág könnyes némaságát parancsaimmal igazgatom, akinek egyetlen istenségét sokféle alakban, százféle szertartással, ezernyi néven imádja a földkerekség. A legősibb nép, a phrygiaiak pessinusi istenanyának, Attica bennszülöttjei cecropsi Minervának, a tengerövezte cyprusiak paphosi Venusnak, az íjász cretaiak dictei Dianának, a három nyelven beszélő siciliaiak styxi Proserpinának, Eleusis lakói ős-Ceres istennőnek, némelyek Júnónak, mások Bellonának, ezek Hecaténak, amazok Rhamnusiának, az aethiopsok, akikre először ragyognak le a fölkelő Napisten sugarai, Ária lakói s az ősrégi bölcs tanításokban dús aegyptusiak, akik külön szertartásokkal tisztelnek, igazi nevemen Isis kiránynőnek neveznek. Íme, itt vagyok kegyes jóindulattal, megesett a szívem balsorsodon. Szárítsd fel könnyeidet, hagyd abba a siralmat, verd el bánatod: szabadulásod napja - így gondoskodtam rólad én - már dereng.
... "
"Nem azért mászunk hegyeket, hogy lásson minket a világ, hanem hogy lássuk a világot. "
https://m.youtube.com/watch?v=gArIvTJdrEc&feature=youtu.be
Alig két óra múlva kelnem kell, de esik a hó és nem bírok magammal...
És mivel valóban havazik, hihetünk az előrejelzésnek. Hihetetlen jó nap lesz a mai!
Piros tojást, fehér nyuszit... Áldott Húsvétot kívánok Mindenkinek!
