Minden pillanatát élveztem a hosszúra nyúlt, csodálatosan színpompás, meleg ősznek, melynek a hétvégi Boleo nevű vihar vethet véget🌬️🍁🍂
Végig söpörve a tájakon lecsupaszítva a fákat, hogy teret engedjen a csillámlóan szikrázó hónak… idén talán fehér karácsonyunk lesz ❄️🩵💙🤍
Az idei ősz életbevágóan fontos volt nekem. Ezek a csodaszép színpompás elmékképek fogját tartani bennem a lelket a következő hónapokban.
Nehéz napokom vagyok túl. Az eddig ismert világom teljesen kifordult magából. Bagyon szomorú vagyok, mert a saját rokonaim bántottak meg. Egy olyan helyzetbe sodortak, amelyre csak egy morálisan elfogadható válaszreakció lehetséges részemről. Annak érdekében hogy ne legyen családi viszály, le kell nyelnem a békát. Nem tudom mit gondoljak, mit érezzek. Nincsennek válaszok, mert nem adnak, kitérnek előle. Csak csend van, passzív hallgatás. Így mit is gondolhatnék? Több, egymástól teljesen eltérő elméletem is van a miértekre; hogy hogy alakulhattak így a dolgok. Nem csak az fáj, hogy titkolták vagy hazudtak, ha az jobban tetszik, hanem az, hogy emiatt nekem is hazudnom kellett, hogy ne idézzek elő mégnagyobb kellemetlenséget. Így most a saját lelkiismeretemmel kell számotvetnem. Az egyik legnagyobb áldozatot hoztam, amit szülő tehet: fenntartom a látszatot. Mert ami történt, az csak ránk, érintettekre tartozik, nem tehetem tönkre a szociálisan még fejlődő gyermekeim érzelmi biztonságát azzal, hogy elszakítom őket a gyökereiktől ezzel lerombolva a kristálypalotáikat, mert az az ő boldogságukat fenyegetné most és a jövőben egyaránt. Ez az ár, amit fizetnem kell.
Ami őket, a kedves rokonaimat illeti, talán erősen hangzik, de meghaltak számomra, üressé váltak. Mindent elpusztítottak abból, amim volt; nem csak a felnőtt életem gondolati alapjait, amit a körülöttem lévő világról hittem, hanem a teljes gyermekkorom minden kedves emlékeit is. Megváltozott minden egy pillanat alatt. Egy apa, egy testvér… számomra üresek, idegenné válatak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése