Frankhegy

Panoráma

Vica virágai

Kék

Casa dolce casa

Juhar

Cirrus-ok





Keletre

Nyugatra

Budaörsre ért az ősz

Odvas-hegy, Budaörs

Őszi kép

 

Budaörsre ért az ősz, hozta arany kontyát,

s oldalára csatolta égszínkék birka fodrát.

Kósza szellő ellen ékes fejdísz gyanánt

tűzött sárga levelekből fonott hajpánt.

Gomb szemében termés izzik; nem egy, akár több száz

rejtekeznek, színük viszont: vörös, bíbor, skarlát.

Ajka búsan, mélyen sebzett, vetéstől barázdás,

fájdalmára fagytól cseppent könnye mézes nektár.

 

Budapest, 2013. október 6.



Kő-hegy, Budaörs

Maca és Gordon, a két gyöngy disznófülünk :)

Őszi ég

Dísztök formájában érkezet az ősz :)

     Mostanában előszeretettel olvasgatok verseket, kielégítve változékony őszi hangulatomat. Ez praktikus kultúrális elfoglaltság is, hiszen nem olyan idő igényes, mint elolvasni egy regényt. Vagyis átmenetileg jó lesz. De nem vagyok elégedett :( Az évszakhoz keresett versek szinte mindegyike szomorú hangvételűek, az elmúlásról szólnak, meg hogy elrepülnek a fecskék...

     A természeti versek legtöbbjének témája az élet körforgására alapszik és hasonlataikban, metafóráikban, szimbolikájukban is ez mutatkozik meg. A tavasz mindig a szerelemről az új reményekről szól; a nyár a vad és forró vágyakról; az ősz az elmúlásról, reménytelenségről; a tél a kiúttalan várakozásról, halálról. Csalódtam, mert amikor természeti verseket kerestem, csak egy egyszerű tájleíró verset szerettem volna olvasni és nem az emberi élet érzelmi vonulatainak természetre kivetített párhuzamait. Egy verset pusztán a színekről, hangulatokról, pillanatokról, események sodráról. Egy tökről, egy levélről, az esőről, egy patakról vagy bármilyen természeti jelenségől, akár megszemélyestve azt, bemutatva "egy napját". Mint például Weöres Sándor: Izzik a galagonya című alkotása, amely kezdésnek ugyan nem rossz, de ennél kicsit hosszabbat szeretnék olvasni. Így tehát most kíváncsian várom, lesznek-e visszajelzések erre a bejegyzésemre. Szívesen fogadom bárki ajánlatát egy szép őszi versre :D Vagy állok elébe legújabb versem kritikáinak, ami éppen ezen elgondoláson felbuzdulva fakadt ki belőlem.

Manócska

Dísztök formájában érkezett az ősz,
a lekvárgyárt formáló konyhába,
hol a termések között megbújva lapult
egy kis manó lila ruhában.

Köszönni jött csupán, de vesztére
kostóló lett a vége,
s az édes nedű pufira hizlalva,
marasztalni látszik télére.

Mosolya arcán örök derű
és nem csügged szegényke,
aki a diókkal gurul versenyt
az asztal közepére.

Reggelire kakaó és almás pite a jussa
de hogy mozdulni tudjon másnap,
a tömb körül
ezt mind le kell majd fussa.


Budapest, 2013. október 2.

Vers Mindenkinek

Zelk Zoltán
Ez már az ősz


Ez már az ősz. Itt-ot még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közelg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is vol idén a pohár,
be hamar elmult ajkunkról a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bűneit
igy hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!

Dideregve didergő fák között
úgy türni deret, havat, vak ködöt,
tudni, tavasszal élni támadok. -
Nehéz a szívem. Mást nem mondhatok.

Baj

 

Pince pörkölthöz Music Fm

     Az általam reggelenként olyan előszeretettel hallgatott rádiós műsor délután már nem hozza azt a színvonalat és zenei összeállítást, amire a lelkivilágomnak szüksége van. Ezért, bár ideiglenesen, de átpártoltam a Music Fm-re. És az érzés, amit nyújtott: "Ahhh, igen, ez az! Végre! Ez kellett! Rock!"

     Ki érti ezt? Eltüntek a rádió adók! Hová lettél Roxy? Mi van veled, Juventus? Még a Petőfitre is kell ráakadni!

 

 

Ráckeve