Rajt: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar. 1121 Budapest, Farkasvölgyi út 12.
Cél: Hűvösvölgy, Gyermekvasút vá.
Táv: 20.8 km
Szint: 525 m
Szintidő: 5 óra
Ettől a túrától valahogy nem voltam elragadtattva. Már az útvonal megtervezése sem tetszett igazán. Normafától elmegyünk Szépjuhásznéhoz, aztán vissza Makkosmáriája és úja Szépjuhásznéhoz ??? Ez valahogy nem nyerte meg a tetszésemet.
A rajt a régi elnevezésén ismert Rendőrtiszti Főiskolánál volt. De már az idejutással is gondom volt. A hétvégi ritkított menetrend még csak egy dolog, de hogy az összes járatot pótlóbuszok helyettesítették, amivel mennem kellett, az már kiborított! Metrópótlóbusz a 3-as vonalán, villamospótlóbusz a 4-6-os villamos vonalán, végül a "Kalef" téri feltúrás miatt gyalog sétáltam el a fogaskerekűig. De legalább az működött :D
Végre beneveztem és elindultam. Az idő csodaszép lett, a nap csak úgy perzselt és már megbántam, hogy nem kentem be magam napozóval... ez este még fájni fog.
Az első ellenőrzőpont a Normafnál egy elég félreeső helyen volt... nem is értem miért? Onnan tovább a Kossuth Lajos emlékműhöz egy kis kerülő úton kellett menni, ami enyhén felháborított. Nem tudom, hogy a túraszervezők mi alapján tűzik ki az útvonalat, de a jégkárok miatt nehezen járható ösvény helyett egy tisztáson át vezetni több száz kirándulót szalagozással jelőlve ... nos, nem tudom mennyire szabályos? A fokozottan védett Leánykökörcsintől pát méterre nem akartam hitti a szememnek, hogy erre vezetnek minket! Elvégre azért vannak a kijelőlt túristaútvonalak, hogy a még érintetlen részeket megóvjuk. Senki sem fog belehalni néhány faág kikerülésébe vagy átlépésébe. Egy hónapja jártam arra és nem volt vészes. A lefagyott hó jobban akadályozott az előrejutásban. De azért elgondolkodtató az is hogy a kirándulók által annyira látogatott és kedvelt Normafa ösvényei még mindig nincsennek teljesen kitakarítva.
De ezután sem lett jobb a véleényem. A második ellenőrzőponttól egy kb. 2,5 km-es szakaszt a betonon kellett megtennünk. Pedig lett volna mód az erdei útra is. A bokám is megfájdult belé, és egészen sokáig elkísért ez az érzés.
Nehezen, de összeszedtem minden pozitív érzésemet, hogy ne a szervezői hibákra, hanem az éppen ébredő erdő szépségeire figyeljek. Egészen a harmadik, Szépjuhászné Gyermekvasútállomásig valami elképesztő és körülírhatatlan nektáros virágillat bódította el a fejem. Minden virágot külön-külön megszagolva egyiknem sem volt jellegzetes illata, az ibolyát leszámítva. De összeadódva valami elképesztő légkört teremtettek! A földi menyországban jártam! Méllyeket szippantottam zamatukból, megpróbálva memorizálni minden egyes apró részletet, ízt ebből az isteni harmóniából! Láttam Odvas keltikét (Corydalis cova), Ujjas keltikét (Corydalis solida), Tavaszi kankalint (Primula veris), Erdei ibolyát (Viola reichenbachiana), Fehér ibolyát is, Téltemetőt, Berki szellőrózsát (Anemone nemorosa), Salátaboglárkát (Ranunculus ficaria), Piros árvacsalánt (Lamium purpureum), Fehér galambvirágot (Isopyrum thalictroides).
A negyedik ellenőrzőpont a sárga túristajelzésen haladva Makkosmária. Az erdő még elébb, elevenebb és illatosabb volt, mint Szépjuhászné felé! Útitársam is akadt. Tempóban húzva egymást pár kilóméter után szóba elegyedtem egy fiatalemberrel, aki a "József Attila emléktúra" teljesítését választotta szombati programként. A Hűvösvölgyből induló túra ugyanúgy 20 km-es és egészen a budaörsi Huszonnégyökrös-hegyig tart, végig a sárga túristjelzésen. Ez az útvonal sokkal szimpatikusabb, mint ez az össze-vissza kacsakringós. Jővőre inkább azt teljesíteném a Budapest Kupához. A kellemes társaság egészen Makkosmáriáig tartott. Onnan nekem vissza kellet fordulnom a Normafa irányába az ötödik ellenőrzőponthoz, ami az első is volt. Útam a János-hegy irányába vettem, amit meg kellett volna mászni és a háta mögött a piros sávon leereszkedni, de sajgó bokával inkább úgy döntöttem, hogy a megkerülöm a hegyet és a hegy lábánál folytatom az itiner által kijelőlt útvonalat. Mivel a következő állomás ismét a Szépjuhászné, a teljesítés mellett az új cél az időspórolás lett. Elérve az ötödik és egybe utolsó előtti ellenőrzőpontot, tovább haladva ismét felül kellett bíráljam a túrakiírást. Nincs az a pénz, hogy én felmásszak a Nagy Hárs- hegyre! Legszívesebben már otthon lettem volna. Így hát a zöld körtúra vonalán a hegy lábánál elosontam a Hűvösvölgy irányába. Aztán nem sokkal később ismét csatlakoztam a sárga túraútvonalhoz. De hogy melyik az a Schüller utca, nem tudom, mert bár volt nálam Budapest térkép is, egy edrei túra vonalának leírásához inkább jelzéseket kéne használni és nem utcaneveket! Mivel nem szokásom kétségbeesni, a már ismert útvonalon haladtam Hűvösvölgy felé. Ott a Gyermekvasút végállomásál már várt a cél. És most először, teljesen egyedül szintidőn belül teljesítettem a túrát :D
Izomlázam nem lett, csak a forgóm sajgott a betonutas szakasztól :(
Azért felsétáltam az állomásépülethez, mert Gyermekvasút Nap lévén nyitva volt az ajándékbolt és végre megvettem a régen áhított: "Mikor elindul a vonat... Kisvasutakkal Magyarországon" című könyvecskét! Ezt még tavly láttam meg egy térképészeti boltban, ahol 2.700 Ft-ért árulták. Gondoltam jobb, ha annak adom ezt a pénzt, aki valóban kiadatja és nem valami viszont eladónak. És legnagyobb meglepetésemre, a könyv ippeg csak 2.000 Ft-ba került!
Jól elment a nap. Ilyen későn nem szokásom regisztrálni. A következő túránál már ügyesebben kell beleszámítai a budapesti közlekedési helyzet állapotát.
További képekre számítok még útitársamtól Antitól, aki az erdő állapotát is regisztrálta. Amint megérkeznek, pótolom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése