Egy sűrű péntek
Nah'hallja! Amikor az ember 2 év után hazatér én azon kapja magát, hogy fenekestül felfordult minden. A létbizonytalanságtól már eddig is megkeseredett társadalom most még zaklatottabb. A legalapvetőbb emberi kedvességre is modortalansággal reagáll a többség. Nagyon elszomorít. Persze volt alkalmam az ellenkezőjével is találkozni, de inkább volt csalódás az ottlétem... mint a túrórudi, vagy a paprika, ami csak emlékeimben ízlik most már.
Az útlevél kérelmem hihetetlenül gyorsan elkészült. Nyolc napon belül postázzák is. Talán még azalatt, hogy személyesen átvehessem.
A kürtöskalács beszerzése is könnyen ment. Sőt! Bár a kikérő ablak felületére ki van írva hogy, se videó, se kép felvétel nem készíthető, gondolom ez a belső helyigre vonatkozik. Szeretném hálával említeni őket kedvességükért, munkájukért, áraikért.
Végül keser-édes fogászati beavatkozással zárult a napom. Keserű, mert bár kértem, helyi érzéstelenítés nélkül kaptam az injekciót. Ami több szempobtból is rosszul esett, kezdve azzal, hogy fenekén a tojás héj, még csak tavaly szeptember óta dolgozik a kedves doktor úr. Viszont ha már rommá zsibbasztotta az arcom és a várt 3-4 tömés csere helyett egynél meg is álltunk, nos én nem szégyelltem péntek este zárás előtt még egy fogkő eltávokítást is kérni. Életem első ilyen beavatkozása volt, de hosszú idő óta az egyik legszebb bókot kaptam. "Milyen szépen megkímélt a fogazata... mármint korához képest.... Huh, ebből már nem jövök ki jól, igaz?" Engem lekenyerezett, eszem a szívét a szintén pályakezdő fogászati asszisztensnek! Mindezek után egy szív fájdalmam maradt csak, hogy mi a fenét kezdek magammal péntek este tök egyedül?! Mert legszívesebben buliztam vagy legalább találkoztam volna egy barátommal... de hiirtelen nem volt kivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése