Fájdalom

Fájdalom

Fáj döntésem súlya,
Fáj tehetetlenségem búja,
Fáj, hogy nem szerethetlek,
Fáj, hogy nem kereshetlek.
Arra jársz, merre szívem dobog
tengerszem közeli vad tájakon. 
S miből gondolod, hogy boldog vagyok?
Szemem csillogása néha tévesen ragyog.
Feladatom van, még vezekelnem kell,
de megtanultam remélni... hogy nem felejtesz el.

Vágyálom

Vágyálom

Kibontott hajjal az ágy közepén
fekszem én, fekszem.
Gondolataim, mint fűben a harmat,
szanaszét, szanaszét.
Várják a reggelt, az ébredést
álmokkal telt éj végén; mi rám ragadt.

De téves a hajnal, mi nem jött el,
s egész nap egy vágyálom ölel.
Markáns karja szorosan tart,
a valóságot egy egész erdő takar.
Kimondatlan szálfák, hűtlen gondolatok,
igéző tekintet foglya vagyok.

Illatára vágyom, szomjazom az ízét,
megtudni mit gondol, s látni a szemén.
Éreznem hajának bársony tapintását,
csókkal hálálni meg ajka kívánságát.
Hallani hangjának mély dörmögését,
fájón remegni minden érintésén.

MÁV Repülőklub találkozó 2013

     Idén, a megszokottól eltérően a Farkashegyi repülőtér helyett Kiskunlacházán került megrendezésre a MÁV Repülőklub találkozója. A rekkenő kánikula ellenére sokan jöttek el. A legendás oktatók mellett az ifjúság is képviseltette magát. Volt sétarepültetés, eszem-iszom és nosztalgiázás dögivel :)

Szárny-játék

Kétszemélyes mélyesotoros vitorlázó repülőgép (MOVIT)

Piros traktor :)

Wááááá

Különös vontatmány :)

Bio fűnyíró :)

Aki keres, az Rád talál: Sweety tollából

Fájdalom

Fájt, mikor elhagytál,
Fájt, mikor becsaptál,
Fájt, mikor mást szerettél,
Fájt, mikor nem kerestél,
de látom mással boldog vagy,
így fájdalmam lassan elhagy.
Véget ért ez az álom
és a nagy Ő-t már nem találom
Nem akarok szenvedni,
így hát megpróbálok feledni.



Érzelmek

Veled szeretnék megint lenni,
s minden jót újra megtenni.
Szorosan ölelnélek
és többé nem engednélek.
Olyan lennék, mint akkor voltam,
rajtad kívül másra nem gondoltam,
bárcsak újrakezdhetném veled,
és a világon mindent megadnék neked!

A lélek súlya

     Ma megnéztük a 21 gramm című filmet. Régebben, még évekkel ezelőtt láttam már, de csak a végére emlékeztem. A sok romantikus lányregény és krimisorozat után jól esett valami elgondolkodtatót látni. Szeretem a összevágott filmeket, ha élhetek ilyen kevésbé szakszerű kifejezéssel. Komplikáltabbá teszi ugyan az inormáció áradatot, mert egészen a film végéig a néző nem tudja pontosan a történet menetét, az ok-okozati kapcsolatokat. Ettől a film fárasztóvá válik, mert az ember folyamatosan agyal, elméleteket gyárt, hogy rájöjjön a megoldásra. De végül csak a türelmesek nyerik el a végső feloldozást, a teljes képet, és ettől válik számomra felemelővé egy ilyen film. Nálam a Ponyvaregénnyel (Pulp fiction) kezdőtött az imádat, melynek már a szereposztása is parádés volt. Azóta tart a Tarantino tisztelet. Majd folytatódott a sor a 11:14 című filmmel. Sajnos azt kell mondjam, hogy kevés jól elkészített "összetört film" készül, mert e műfaj varázsa éppen szerkezeti bonyolultságában rejlik, amely logikai egységet nem mindenki képes filmvászonra vinni.

De viszatérve a 21 grammra, eszembe juttatott egy beszélgetést, mely valami hasonlóan velős gondolattal kezdődőtt. Mitől válik élővé az életelen? Hogyan? Melyik az a pillanat, amikor egy élettelen szerveződési forma élővé lesz? Ezt a kérdést kapta két biológia tanár egy filozófiatanártól. Teljesen jogos. Sőt mi több, nagyon jó kérdés! Egy igazán izgalmas kérdés! Nem mondhatnám, hogy elméleteinkkel sikerült megváltanunk a világot, de talán közelebb vittük a magunk igazát az univerzum tényállásához. És ennek a kérdésnek a megvitatása csak töredéke volt egy hosszú holdtalan éjszakai beszélgetésnek, melynek részleteiről azóta is újabb és újabb morzsák jutnak eszembe, pedig már csaknem két éve történt. De hogy is lehetne elfelejteni azt, ami változást hoz az életünkben, felfogásunkban? És mennyi idő lesz még amíg megemészt egy ilyet az ember vagy legalább elfogadja.?

Szent Iván éjjele

     A nyári napforduló, nyárközép napja vagy tűzünnep már ősidők óta jelentős esemény. A régidőkben, amikor az ember még mágikus összhangban élt együtt a természettel, e nap eseményei a Napot próbálták támogatni a sötétséggel vívott harcában. Éppen ezért a legtöbb szokás kapcsolódik a tűzhöz, melynek mágikus erőt tulajdonítottak.

Ma ismert nevét csak később kapta Keresztelő Szent Jánosról. A magyar nyelvben az Iván név a Jánosból alakult át (Joann-Jovan-Ivan). Noha a nyári napforduló június 21-én van, mi mégis 24-én, János napján ünnepeljük. Ennek oka a julianus naptár bevezetése előtti naptár sajátossága és a tényleges naptári évek közötti különbség.
A kereszténység elterjedése után a Nap megsegítésének motívuma fokozatosan háttérbe szorult. Ennek ellenére megőrízte mágikus mivoltát, melyet a tűz jelenlétének köszönhetett. A tűz szimbolizálja a világosságot, tisztaságot, egészséget, szenvedélyt, szerelmet, termékenységet, életerőt, örök megújulást. Európa szerte számos szokás kapcsolódik ehez a naphoz. A mágikus praktikáktól bőséges termést, gyermekáldás vagy a szerelem eljövetelét remélték. A tűznek és a füstnek nagy szerep volt a rontás, a gonosz és a balszerencse elűzésében. Szokás volt égő fákjákkal körbe sétálni a földeket, tűzkereket készíteni, amit egy magaslatról gurítottak le, vagy örömtüzet gyújtani, melyet körbetáncoltak.

      Ezt a napot különösen alkalmasnak tartották a jövendőmondásokhoz.  

Karcagon és Kéthelyen például a Szent Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való drága gabonát jósolt.  És bőven akad még az ehhez hasonló jövendölésekből:
"ha Szent Iván napján eső esik, úgy mind mogyoró, mind pedig dió kevés lészen, így tehát dió helyett sült almát ehetünk".

A palóc lányok este, miután kialudt a tűz, a kender fölre menetek és leheveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez fog menni.

Abaúj-Torna megyében a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba, amit az asszony a magasba hajított, és ha egy szem parázs sem esett ki, akkor boldog családi életre számíthattak.
     Svédországban egy bizonyos mérges gombát dobáltak a tűzbe, ami megtörte a manók és más természetfeletti lények hatalmát, amellyek a néphit szerint ezen az éjszakán a legaktívabbak. Úgy tartották, ezen az éjszakán megnyílnak a hegyek és a föld mélyének lakói elözönlik a föld felszínét. 

   

A néphit szerint Szent Iván előestéjén virágzik a páfrány. Az aranyosan fénylő virág csak néhány pillanatig él, majd elhervad. De aki keresve-keresetlen mégis rátalál, az érteni fogja az állatok nyelvét és megtalálja a földbe rejtett kincseket. A szatmári Sárközben úgy hitték, hogy még a füvek és fák beszédét is megérti az ilyen ember. A párfány virágát és magját egyébként láthatatlanná tévő varázsszernek tartották. Még Shakespeare IV. Henrik című darabjában is találunk rá utalásokat: "páfránymag balzsamunk van, s láthatatlanul járunk-kelünk". Azonban szinte lehetetlen megszerezni a páfrány magját, mert a bimbó fakadását kísérő fuvallat mágikus álmot bocsájt az emberre. De van ahol úgy tartják, hogy egy madár vagy maga az ördög szakítja le a virágot rögtön kinyílása után, nehogy rossz kezekbe kerüljön.
     Egy másik hiedelem szerin, az ezen az éjszakán meztelenül szedett gyógynövények különleges gyógyító hatással rendelkeznek. A természet minden erejét felhasználták a rontások elkerülése érdekében.
     Ez a szerelmesek és szerelemre vágyók éjszakája is. Cseh hagyomásnyok szerint a szerelmesek egy-egy csokrot dobnak át egymásnaka  tűz fölött, majd a tűz elaludtával háromszor átugorták a parazsat ezzel biztosították közelgő házasságukat, valamint a lázzaljáró betegségek elkerülését egy éven keresztül.
Íme néhány szerelmi babona:
Gyertyavarázslat: karcold bele egy piros gyertyába a hőn áhított férfi nevét, egy fehérbe pedig a sajátodat. Gyújtsd meg először a fehér gyertyát, majd ennek lángjával a pirosat. A két gyertyát egymás mellé téve égesd végig.
Jóslás: tegyél forrásvizet egy fém edénybe. Gyújts meg egy piros gyertyát, majd cseppents 24 csepp viaszt a vízbe. Figyeld meg, milyen betűket adnak ki a vízbe érő viaszcseppek, s az jövendőbelid nevének kezdőbetűit rejtik.
Hiedelem: a Szent Iván-éji tűz hamuja termékenységtalizmán. Az a fiatal pár, amelyik ezt összegyűjti és egy kis zacskóban nászágyuk fölé akasztja egy éven belül gyermekáldásra számíthat.
Azok a szerelmesek, akik ezen az éjszakán a tengerben együtt mártóznak meg, örökké együtt is maradnak.
Álom fejtés: Szent Iván éjszakáján a legpontosabb jósló álmok jönnek. Vagyis érdemes ilyenkor figyelni rájuk.
Csókolózni : rosszat jelent, általában hűtlenséget
Tüzet látni vagy gyújtani: új szerelem közeledése
Füstöt látni: gyorsan véget érő szerelmet jelez
Szeretkezni: kellemes meglepetésben lesz részed
Kútból vizet inni: őrült vágyaid valóra válnak
Meztelenkedsz: kiderül a titkod
Kályhában tüzet gyújtani: gyermek utáni vágy.

 

     Noha napjainkra divatja múlt lett az efféle misztikus ünneplés, a titokzatosággal körüllenget éjszakát egész este tartó vigasságokkal, tábortűzzel vagy lapmionos maskarás bálokkal fűszerezve tiszteljük meg, a magunk huszadik századi módszereinkkel.
Számos kúlturális eseményt: színházi előadásokat, koncerteket és furcsa versenyeket tartanak ezen az éjszakán az ország számos városában. Ezek közül kiemelném a legfurábbat, amit eddig olvastam, méghozzá a szombathelyi Szentivánéjji Vigasságok "Furcsa pózok versenyét". Ehhez képeket sajnos nem tudok mellékelni, úgyhogy egyszer
el kell menni és ki kell próbálni :)

Hársfa virágzás

     A mára betervezett kisapostagi repülőnapot elmosta az eső, de azért nem unatkoztam. Bőven akadt tennivaló a telken is. Úton odafelé azon kaptam magam, hogy tejbetök módjára vigyor ült ki az arcomra,ami nálam csak egyet jelenthet: a mérhetetlen boldogságot. Végre virágba borultak a hársfák és bódító illatukkal elárasztották Budapest utcáit. Szeged jutott eszembe, és az ahogy vizsgaidőszakban a tiszaparti sétányon a főfalon ülök a tömötten dús virágzó hársfák alatt. A zöldes folyam szinte a lábaim előtt hömpölyög vadon maradt partjai között. Az esős sodrás ellenére békésnek tűnik a vízfelszin és csak a néha elúszó fatörzsek árulkodnak a folyó valódi erejéről. Bár viszonylagjó úszó vagyok, nem szívesen esnék bele. Időnként szerelmes párok andalogtak el mellettem, én meg arra gondoltam: de jó nekik, engem is ölelgethetnének. A csókokról nem is beszélve... úgyhogy legtöbbször inkább a folyó sodraiba feledkeztem.

Azóta is sokat tépelődöm, főleg a csókról, és nem mondhatnám, hogy a hársfák megkönnyítik a dolgomat.