Most, hogy Apucim idén lesz hatvan éves, nyakig vagyunk a nagy buli szervezésében. Ez a készülődés eszembe juttatta a tizennyolcadik szülinapomat, ami szintén meglepetés buli volt. Aznap kellemesen esős tavaszi nap volt, éppen ezért fel sem tűnt mit keres a bogrács a tűzhelyen, hiszen úgy volt, hogy bográcsozni fogunk. Gondoltam elkezdték odakint, csak jobban eleredt az eső, ezért behozták. Még akkor sem jöttem rá a turpisságra, amikor régi családi barátok kezdtek szállingózni és mind azt mondta, hogy csak erre jártak, ezért beugrottak köszönni... meg felköszönteni engem és még ajándék is volt náluk. Nem is tudom, talán a negyedik vendég után esett le a dolog. Jó páran összejöttünk, azóta sem volt nálunk akkora buli. két torta is volt. Az egyikre kifejezetten emlékszem, mert Apukám készítette.
Több emeletes volt és mind más ízű, a szintek tövében pedig gömb rágó volt körbe dekorációként. Igazán csinos tortácska volt, bár egy kicsit slampos. Amikor megkérdeztem, mit evett a torta, hogy egy kissé félrészeg a tartása, szegény Apukám kiborult. Én ugyanis nem tudhattam az előzményeket, miszerint a torta és annak alkotóelemei sorozatos balesetek elszenvedője volt. A lapok odasültek, az egyik krémet pedig háromszor is el kellet készíteni, mert Apukám egyszer a küszöbben botlott meg vele és vált az a konyhakő martalékává, másodszor meg az egyik macskán esett át és a krémes tál repült egy nagyot. Igaz a jó irányban, a torta felé, de aztán hirtelen erőteljes zuhanásba kezdett és ismét a konyhakőbe csapódott. Így kiérdemelte az életem legszebb, legfinomabb és legemlékezetesebb szülinapi tortája címet. A buli az eső ellenére is jól sikerült és természetesen mind befértünk a konyhába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése