17

     Nem tudom, hogy most hogy szokás, de amikor általános iskolások voltunk, a Valentin nap nagy előkészületeket és felbolydulást hozott a megszokott iskolai hétköznapokba. Egy kicsit kötetlenebb nap volt, tele "romantikus" izgalmakkal. Nem volt nagy dekoráció, ahogy azt az amerikai filmekben láthatjuk, csak a faliújságok hirdették a különleges nap közeledtét. Minden évben készült egy új leveles doboz, ami tanári előtti zsibongóban lett kihelyezve, abba dobhattuk bele a különböző színű és méretű fecnijeinkre írt pár soros üzeneteinket. Voltak hanyagul és gondosan összehajtott papírdarabkák, füzetlapok és dekorált írólapok. Címzés gyanánt az illető nevét és osztályát kellet csak feltüntetni. Olyan sok üzenetet írtunk egymásnak, hogy a dobozt minden szünetben üríteni kellett. Kézbesíteni csak az előre kijelölt postások voltak illetékesek, ami igen komoly feladat volt, hiszen minden üzenetet saját kézbe kellett juttatniuk Ehhez gyorsaság és pontos helyismeret szükségeltetett., éppen ezért ezt a posztot csak felsőbb évesek tölthették be. Az órák alatt titkon sorra gyártottuk a leveleket, míg a szünetben egymás füzetét lestük, hátha ráismerünk egy-egy névtelenül kapott levélke kézírására. A tanóráknak aznap nem sok értelmük volt, hiszen minden diákot az izgatott, hogy vajon kinek valljon, vagy kitől kaphatta a névtelen szerelmes levelet. Ez volt az egyetlen nap az évben, amikor titokban felvallhattunk egymás iránti érzelmeinket... de azért akadtak egyszerű, kellemes Valentin napot kívánó üzenetek is :)
Van egy házikót formáló dobozkám, amiben az apró emlékeket őrzöm, többek között egy Valentin napi levélkével, amiről sosem tudtam meg kitől kaptam, csak annyi bizonyos, hogy valódi és nem a gonoszkodó osztálytársnőim kreálták.