Ma hajnalban meglepetten láttam, hogy ismét havazik és nem is akárhogyan! Ujjongtam örömömben. Nem is értem azokat akiket ez a csodaszép természeti jelenség bosszúsággal tölt el. Annál jobb, minél jobban behavazódunk. A táj annál csak szebb lesz, az emberek segítőkészebbek és a nappalik meghittebbek. Egyszer úgy behavazódtunk, hogy emlékszem aznap nem tudtunk iskolába menni és még napokig is csak gyalog le a hegyről. Nem keltünk korábban, mint szoktunk, hiszen annyira havazott, tudtuk, hogy ebből egész napos hólapátolás lesz. A kocsibejárónk előtt az úton derékig ért a hó és csak annyira volt erőnk, hogy egy emberszélességnyit ássunk bele. De a kanyarban a szél annyira összehordta a havat, hogy ember magasságnyi torlasz lett belőle, mi meg csak meredtünk rá, mint borjú az új kapura.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése