Nyaranta gyakran raktunk tábortüzet a kertben és áthívtuk a szomszéd fiúkat is egy kis szalonnasütésre. Már egészen kis korunkban megtanultunk tuti tábortüzet rakni teljesen egyedül. Nem is az evés volt a lényeg, hanem a hajnalig tartó pirománkodás hangos üvöltésekkel kísérve. Versenyt kiabáltunk Budaörsnek. Mi nagyon élveztük ezt a fajta feszültségoldást, gondolom a városlakók már nem annyira. Néha megesett, hogy messzebbi kertekből egy -egy szintén sütögető társaság visszakiabált és egészen jól eldumálgattunk. A házunk oldalán lóg egy lámpa, egy alkonykapcsolós, mi csak úgy hívjuk, hogy a "kinti lámpa". Nagyon szép lámás, személy szerint én mindig is szerettem, szerintem az a házunk lelke. Megesett, hogy szalonnasütés közben csak úgy gondolt egyet és lekapcsolt egy időre. És nem azért mintha féltünk volna a sötétben, de Apukám azt szokta mondani, hogy ilyenkor jönnek a pomogácsok :) A mai napig nem tudom mi félék ők, hiába is próbáltam elképzelni. Csak egy biztos, hogy a Frank-hegyi pomogácsok igenis léteznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése