Egy olyan "nyaralás" jutott eszembe, ami több okból is különleges a számomra. Először is, nem az a tipikus nyaralás volt, hanem Apukám egyik munkája, amit a vonyarcvashegyi a szőlőhegyen vállalt el és mi csak elkísértük. Egy présházat kellett rendbehoznia, átalakítania. Másodszor, egy olyan barátnőm is elkísért minket, aki nemhogy sátorban nem volt hajlandó aludni, de olyan helyre nem is utazott azelőtt, ahol nincs angol wc! Így roppant megtisztelő volt, hogy elfogadta a meghívást. Egyébként a beceneve is akkor ragadt rá. Ugyanis azt tudni kell róla, hogy viszolygott mindenféle bogárféleségtől és éppen ezért volt megdöbbentő, amikor megfogott egy nem is tudom mit, amihez én tuti hozzá nem nyúlnék, és így lett Ő nekem: "Bogár". Végül a harmadik és legfontosabb dolog, hogy akkor készült rólunk az első olyan kép, amin mindhárman rajta vagyunk. Kiskorunkban ez gyakori jelenség volt, hiszen együtt nyaralt a család. De ahogy nőttünk és más-más iskolákba jártunk, eltérő társaságokba kerültünk, a nyaraink is egyre változatosabban alakult. Amíg az egyikünk táborozott, a másik a barátnőivel volt el, míg a harmadik túrázni ment vagy épp egy fesztiválon dolgozott... Egymás mellett nőttünk fel, mégis külön egymástól. Sok év ment el így és időközben felnőttünk.
Ez akkor változott, amikor tanulmányaim folytatásához kirepültem otthonról, és hétvégente hazatérve szívesen ökörködtünk együtt. Valahogy más volt, kötetlenebb. Újra meg kellett ismernünk egymást. Nem hozhatom vissza a kiesett éveket, de igyekszem jobban értékelni és átélni a velük töltött időt. Azóta is szívesen vagyok velük bárhol vagy utazom velük bárhová.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése