A levelezgetés mellett más értelmes dolgokra is futotta bizonyos tanítási órák alatt. Például Garfield olvasgatásra vagy a kreatívabb és önkifejezőbb firkálgatásra. Nekünk, Zsuzsámmal ugyanis volt egy hősünk, Pimpi. A papagáj és pingvin keverékéből született kedves figura Zsuzsám fejéből pattant ki. Nem sokkal később társa is akadt, Tóni. Kettejük jellemrajra homlok egyenest különbözik, ugyanakkor a mi személyiségünket tökéletesen tükrözte. Pimpi kedves volt, türelmes és segítőkész, míg Tóni "kedves" volt, türelmetlen és nem szépítem, szemét. Folyton gonoszkodott, és azon törte a fejét, hogyan törjön borsot Pimpi orra alá. De ötletei végül mindig a visszájára sültek el és csúnyán pórul járt.
A sok történet közül hirtelen az jut eszembe, amikor Tóni tigrist vett Pimpinek ajándékba, remélve, hogy az majd jól megtépi, amikor kibontja a dobozt. Persze a jószág még pici volt, és inkább csak cica módjára játszadozott. Mivel azonban Pimpi nevelte fel, a kis idő múlva vadállattá cseperedett bugris tigris őt egyáltalán nem bántotta, ellentétben másokkal --> más = Tóni.
A képregény rajzolás igazán építő jellegű alkotó formája a stressz levezetésnek és az elfojtott érzelmek kifejezésének. Imádtam szenyózni Tónival, de a legjobban azt szerettem, hogy a végén mindenki azt kapta, amit megérdemelt, és ezzel helyre billent a világ igazság mérlege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése