Kisütött a nap, csak úgy szikrázik! Szinte elhiszem, hogy végre kitavaszodott. Ez azonban csak egy kis lélekmelengető a télutó előtt. Sokaknál ez a végkimerülés időszaka, többféle értelemben is. Túlélték a karácsonyi nagy hajcihőt; sikerült minden szerettüknek valamilyen ajándékot szerezni, több-kevesebb örömszerzéssel. Kifogadkozták magukat erre az évre is és most kasszasiker filmekbe illő célkitűzésekkel folytatják életüket. A fagyok hiányában lassan eluralkodik rajtuk az influenza és a különböző megfázásos betegségek. Mire végre megérkezik az igazi februári tél, nagy zimankóval, a lelkük is kimerül, kicsit fáziskéséssel éli meg az év végét. A dolgok lassan elszíntelenednek és mindent szürkének látnak. Nem véletlen, hogy ez, a karácsony után a legdepressziósabb időszak. De ez a magunkba fordulás egyben tökéletes alkalom is az éves számvetéshez is. Részemről én idén egy kicsit másképp közelíteném meg ezt a dolgot. Nem csak az elmúlt évet szeretném összegezni, hanem egy fél életet. Ebben az évben lesz ugyanis harminc éve annak, hogy megszülettem, és itt vagyok. Eme jeles esemény tiszteletére igyekszem valami különlegessel előrukkolni. Az jutott eszembe tegnap, hogy harminc valamivel kéne kedveskedni ennek a szép kerek időszaknak. És mivel ez egy élet szakasza, arra gondoltam mazsolázhatnék az emlékeim között. Minden napra egy visszaemlékezés, harminc napon keresztül. Csak spontán, ami eszembe jut éppen... Na, ma még nem volt ilyen. Pedig az ember azt hinné ez olyan könnyű. Nem szeretnék mindenáron emléket előkaparni. De van még időm, csak most indult el a nap :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése