2013. február 23., szombat

8

     Életem első szépítő sminkje, ami nem farsangi álarcnak készült, gimi harmadik osztályában, az egri osztálykiránduláson került felvitelre. Amolyan csajos este féleségen. Az időpontra csak azért emlékszem ilyen pontosan, mert abban az évben vágattam le kegyetlenül rövidre a hajamat. Ennek oka egy keserű szerelmi csalódás volt. Emlékszem, Anyukámat kértem meg rá, akinek a szíve majd megszakadt emiatt. Amikor elkészült a remekmű, mégsem voltam olyan felszabadult, mint gondoltam, mert én teljesen rövid, fiús hajra vágytam. Másnap elmentem egy fodrászhoz és teljesen felnyírattam fejem.

Bogarammal :)
Mondják, hogy egy új frizura változást hoz az embert életébe... és valóban, mennyire igaz! Persze hogy az egész egy fiú miatt volt! Akibe fülig szerelmes voltam. Mire végre elballagott, nekem nagy nehezen sikerült mással is foglalkoznom a siránkozáson kívül. Megelegelve az önsanyargatást úgy döntöttem, hogy lerázok magamról mindent és belecsapok a nagybetűs életbe, mert boldogságot érdemlek. Azóta is úgy gondolom, hogy ezért az elhatározásért kaptam az élettől ajándékba az igaz szerelmet.
Évekkel később összetalálkoztunk a buszon és engem lepett meg a legjobban mennyire örülök a viszontlátásnak. Mivel csak pár utcányira laktunk egymástól, természetes volt, hogy haza kísér és közben beszélgettünk, úgy, mint rég. Elmeséltem neki, hogy mennyire nehéz volt elfogadnom az akkori, a nemek iránti vonzalmakról szóló vallomását és milyen sokáig keseregtem emiatt. Hosszú beszélgetéseink nagyon sokat jelentettek a számomra ezért nem csak a szívem szakadt meg, hanem egycsapásra a legjobb barátomat is elveszítettem. Utólag visszagondolva, igazán jó érzés, hogy ennyire közel engedett magához.
Szegényem annyira meglepődött a hallottakon, amikről sejtése sem volt, hogy kíváncsi leszek, amikor évek múlva ismét összefutunk, vajon miről beszélgetünk majd.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése