Amíg az ember a szülőföldjén él nincs rákényszerítve, hogy elgondolkozzon hovatartozásán, hiszen egyértelmű számára. Magyarnak lenni otthon nagyon más, mint bárhol a világon. Inkább csak magyar érzésűség. Magánügy. Senkit nem érdekel, pusztán érdekesség hogy honnan származol. Nehéz is megtartani a tradícionális szokásokat, ünnepeket közösség vagy akár csak néhány honfitárs közelsége nélkül. Nélkülük minden családon belül zajlik. Mivel nem Magyarországon élsz, idővel kikopnak a hétköznapokból, megfakulnak az évtizedek alatt rituálisan belénk szoktatott megemlékezések, emléknapok, mint a Március 15-e, Október 23-a, Augusztus 20-a, vagy gondoljunk csak a Húsvéti locsolkodásra. Másképpen ünneplik vagy más ünnepek vannak, más alkalmak. Mindenképpen veszíteni fogsz a sajátodból, de mindenkinek szíve joga eldönteni mennyit vesz fel új hazája kulturális szokásaiból.
Azt gondolnánk, jogy csak döntés kérdése, de elárulom, nehéz, hacsak nem lehetetlen úgy magyarnak lenni külföldön, mint ahogy felnevelkedtünk benne.
