2022. február 22., kedd

Útinapló - Magyarország 6.rész

Az utolsó nap



Annyi sokminden mást is terveztem a következően elintézendőkön kívül, amire azonban nem jutott időm. Szívesen találkoztam volna pár baráttal vagy megnéztem volna húgomék házát. Három éve költöztek haza Angliából. Nagyjából váltottuk egymást, egy év átfedéssel.
... Majd nyáron. De akkor annyi mindent kell pótolni! Piacra kell menni friss savanyú káposztáért; BKV-ni kell ezerrel; kimenni a Margitszigetre; kirándulni a Budai-hegységben (Farkas-hegy és Erzsébet-kilátó kötelező); antikváriumba menni; fagyizni a szentendrei 'Centrum'-ban; tejszínen csokitortát enni a Váci úti 'Kis Itália'-ban; friss zsömléért leugrani a sarki boltba nyitáskor; strandolni; megkóstolni az elmúlt évek országtortáit; bográcsozni; sátrat verni a kertben; hullócsillagokat várni; találkozni a régi ismerősökkel; meglepetésszerűen összefutni bárkivel a városban és élvezni, ahogy örül a viszontlátásnak; Balatonozni; kilomizni az otthon maradt felesleges kacatokat; cseresznyézni; múzeumokba menni meg a képtárna; lekvárt befőzni; látni a napot, ahogy felkel és végignézni, ahogy lenyugszik... Vajon belefér minez egy hónapba? Most még sokat akarok, mert ez lesz az első nyaralásom otthon. Gondolom idővel majd rövidül a lisa.

2022. február 21., hétfő

Útinapló - Magyarország 5. rész

Mint akinek a fogát húzzák


És valóban. Azon szerencsétlen nyomik közé tartozom, akiknek nem elég hogy kicsi az állkapcsa, de cserébe még az összes foga meg van és ki is akart nőni mind. Kétszer is megfogszabályoztak. Bezony. Először csak a felső fogsort. Aztán nem sokkal azután, hogy levették másik dokihoz kerültem kontrollra, ő meg elszörnyedt, hogy miért nem csinálták egyszerre mindkettőt?!, amikor erősen indokolt. Hála égnek már csak halványan emlékszem rá, hogy 'még a pókot is a sarokból' fogazatom volt. Jah, fantasztikus gyerekkorom volt... Szemüvegesen (=szoci keret), csámpás fogakkal, rövid hajjal... Van, aki még csodálkozik azon, hogy vad voltam, fiúsan öltözködtem és jobb szerettem egyedül lenni? 

Szóval első körben hely szűkében kapásból kihúzták mind a 4 négyesemet. Négy csodálatosan gyönyörűséges és egészséges fogat! Annyira sajnáltam őket, hogy elkértem mind, kettő átfúrtam és láncra fűzve hordtam. Úgy nézett ki, mint egy indián nyaklánc, fagyöngyökkel és csak az igazán szemfülesek vették észre, hogy valódi fogak vannak felfűzve rá. Mai napig meg van, egy dobozban őrzöm. 

Ekkor követték el az első hatalmas hibát. Meghagyták a bölcsesség fogaimat. Pedig mind a négyen már 12 éves korom óta folyamatosan megkeserítették az életemet. Ki-be bújtak állandóan, ezzel iszonyatos fájdalmakat és gyulladást okozva. De visszagondolva már nem bánom, hogy ennyit vártam vele. Annak ellenére, hogy teljesen szétzilálták a tökéletes fogsoromat. Most is szép, természetesen szép, csak nem olyan tökéletes, mint amiért annyit fizettek a szüleim. Egy Zsiguli ára, ezzel poénkodott folyton a Párom; 'Egy Zsiguli ára van a szádban' - mondta mindig nevetve. 

Az alsó kettőt 27-28 évesen húzattam ki. Úgy döntöttem elegem lett belőlük és nem akartam, hogy gyerek vállalás közben lobbanjon be valamelyik, amikor nem érzésteleníthetnek (9 hónap pedig nagy idő, szóval nem mertem kockáztatni). Annak ellenére, hogy egy jó ajánlással rendelkező szakemberhez mentem, rizikós beavatkozásnak számított még mindig (2010-ben!). A legjobban attól féltem, hogy kiakad az állkapcsom és hiába teszik helyre, életem végéig kattogni fog majd. Vagy, hogy elveszítem az ízlelésem, ami szintén benne volt a pakliban. Persze, szerencsém volt. Sima foghúzás lett mindkettő. Így az, hogy a 120 kilós 220 cm-es dokibá a mellkasomra térdelt beavatkozás közben csak egy teátrális műsor volt, mintegy 'a hab a tortán', hogy sose feleltsem el. 

A következő hiba már az én saram. Mondván, hogy a felső kettő nem zavar sok vizet, részemről befejezettnek nyílvánítottam ezt a fejezetet. 

Nem is volt gond 10 évig. Aztán tavaly nyáron lila csillagok ködgyűrűjében egy egészem más dimenzióban ragadva a fájdalomtól kiderült, hogy súlyos probléma van az egyikkel. Annyira hátul helyezkednek el, hogy még elektromos fogkefével is nehezemre esik elérni, így valószínűleg annyira elszuvasodott, hogy kettétört. Mint a mesékben, három napig tartott az embert próbáló küzdelem és senki nem akart segíteni. Angol egészségügy kontra működik a dolog 1:0. Azt tanácsolták igyak több vizet és vegyek be Ibuprofen-t, de szigorúan csak 4 óránként! Nos, ha hatott volna, talán sosem beszélek szivárvány szín unikornisokkal... 

Akkor eldöntöttük, hogy amint lehetséget haza utazom, hogy lásson fogorvos, vagyis szájsebész,aki tenné is a dolgát. Csakhogy a beavatkozásnak vannak bizonyos előfeltételei, például, hogy nem lehet lyukas fogam. Tehát legalább két időpont kellett. Egyik a tömés(ek)hez, a második a húzásnak. Szerencsére találtunk még otthon Cataflam-ot, ami segített a fájdalom csillapításban. Erre jöt az első csavar:

Páromnak ketté tört a korona a fogán. Úgy döntöttünk ez súlyosabb probléma, mint az én időnként fellángoló, de múló fogfájásom, ezért Ő utazott haza előként karácsony előtt. Nem mondom, hogy nem aggódtam agyan magam azon, hogy kibírom-e tavaszig tünetmentesen... Végül eljött az újév és már január első hetében sikerült repülőjegyet foglalni februárra. 

Második csavar: Pár héttel az utazás előtt törölték az összes járatom. A felkínált mentesítő járatokkal két nappal rövidült meg az otthon tartózkodásom. Ez maga után vonta a következő problémát, miszerint az összes időpontomat át kellett szervezni. Persze szerencse és még több is, hogy ez sikerült. 

Harmadik: Alig három héttel utazás előtt covidos lettem... Mi jöhet még?! Az első három napnyi izmos influenza szerű szenvedést követően már tünetmentesen és tehetetlenül vártam, hogy végre negatív legyen a tesztem. Új értelmet nyert számomra a negatív szó jelentése. Én még életében nem akartam ennyire negatív lenni! 12 nap után, az utazás előtt csupán 4 nappal végre mentesültem a házi karantén alól. 

Így erőteljes fentartásokkal, de végül is a kényszertől hajtva vágtam bele a következő kör bölcsességfog eltávolításba; csak legyek már túl rajta alapon. 


Hétfő reggel 6 óra. 8-kor foghúzás, enni kéne, mert utána estig tuti nem fogok. Sőt, talán másnap sem a fájdalomtól. Egy vajas zsemlénél több nem ment le. Polcon egy doboz Cataflammal és egy kis méretű steril géz csomaggal vártam vissza magam, mindenre felkészülve.  

Féltem. Nem az érzéstelenítéstől, hogy megszúrnak, mert itt nem fukarkodtak a sárgaságából citromos ízrűre tippelt, mégis epres zsibbasztó zselével. Igaz megrémített, amikor jelezte a Doktornő, hogy a hátsó szájpadlásba is szúrni fog és az kellemetlen lehet, de semmit nem éreztem. És itt belémhasított valami. Talán apróság, de lehet nagyon is fontos. Az eddigi tapasztalatok alapján a szervezetemben nagyon lassan szívódtak fel az eddig kapott érzéstelenítők. Vagyis lassabban hatottak, mint az átlagnál szokott. Ez akkor hasított belém, amikor a nyelvemmel piszkálgatva a fogat még mindig éreztem a felületén a tapintást. Jeleztem ezt, de megnyugtattak, hogy ez csak az adott fogat érzésteleníti, ne aggódjak... Nem győztek meg. Halálomat várva, felkészülve egy esetleges bepisilésre a fájdalomtól visszaültem a székbe. Bíztam bennük. Mást nem is tehettem. 

5 másodperc, talán, ha annyi volt és a lelkem mázsás teher alól szabadult fel. Hihetetlenül gyorsan és könnyen ment maga húzás. Először azt hittem szerszám csere lesz, de idő kellett, mire rájöttem, hogy végeztünk is. Még a számat se kellett óriásira tátani, alig volt résnyire nyitva! Látva zavarodottságomat a Doktornő megkérdezte tehet-e még értem valamit. Könnyek áradatával közdve, géztekercset szorítva a kráterre nagy nehezen csak kinyögtem: "Kihúzná a másikat is?". Megleptem őket az érzéseimmel. Nem győztem megköszönni és mosolyogni, amiből a reakcióikból gondolva groteszk fintor lett csak, de szerintem értették. Marasztaltak kicsit, de nem azért, hogy sütkérezzenek csodás mosolyomban. Ennél egyszerűbb oka volt." Nem mehet ki innen sírva. - mondta a Doktornő derűsen. - "Milyen fényt vetne az üzletre?" Hah! Imádom a kellő pillanatban elsütött megfelelő poént. Ezzel a szívembe zárta magát, kedves Doktornő s amint lehet, jövök a lezárásért. 





2022. február 20., vasárnap

Útinapló - Magyarország 4. rész

Egy derűs vasárnap


Ki hitte volna, hogy előnye is van a kornak. Olyan rég ittam ennyit, hogy már nem is emlékszem milyen utána teljesen üresnek lenni. Végig kornyadozva a csodálatosan napsütéses reggelt 10 körül úgy döntöttem restartolok és magamba gyömöszöltem egy fél zsemlét. Fontos dolgom van ma, amit ráadásul megígértem, így nem eshetek szét csak azért, mert elittam a mértékletességem. Még szerencse, hogy előre bekészítettem a holmikat, amiket vinnem kellett. Felcsaptam a napszemüveget és két hatalmas zsákkal a vállaimon kiléptem a nagyvilágba. Nem is tudom hogy fértem fel a buszra. Akihez mentem több, mint barátnő, más... anyatárs, akivel egyszer összecsapódtunk a srácaink ügyei kapcsán, aztán együtt úsztunk tovább az árral (szemben). Az Ő álma vált most valóra. Végre! Megnyitotta a saját üzletét! Hatalmas boldogság ez nekünk! Évekig tervezgette, beszéltünk róla, kereste a lehetőségeket. Egyszer már majdnem sikerült, csak jött a covid és mindent elvesztett, még mielőtt beindulhatott volna az üzlet. De most végre itt van, eljött az ideje. Ez több megélhetésnél, ez maga a függetlenség, az önkiteljesülés! Végtelenül boldog és büszke vagyok, hogy sikerült neki és arra is hogy volt némi közreműködésem a dologbam. Csak egy kicsi és az is a háttérben, de minden üzletben kell egy csendestárs. Úgyhogy a mai program az üzlet helyiség kitakarítésa és újra berendezése volt. Egy hónapja nyitott, de idő kell, amíg a dolgok jól kiforrják magukat. Ezidő alatt vagy 3x rendezte már át a polcokat. 


Áttekinthetőnek kell lennie a kínálatnak, ugyanakkor figyelembe kell venni a helyszín adottságait is és a lehető legkisebbre kell csökkenteni a lopási lehetőségeket.


Büszke vagyok rá. És nem csak azért, mert három gyerek és egy főállású férj mellett vitte mindezt véghez. Hanem mert az üzletpolitikája is eltér a többi bizományistól. Ő ugyanis nem a nagybaniban veszi meg kilóra zsákban az árúit rápakolva 300% hasznot, hanem az anyukáktól veszi be a kinőtt ruhákat. Nagyon kevés hely van, ahol így működik a dolog, pedig ez egy folyamatosan megújuló piac. Mindig lesznek anyukák, akik a kinőtt ruhákat nem tudják kinek tovább adni, de kidobni sincs szívük. Így viszont egy kicsit visszahoz a konyhára és a kukánál sokkal jobb helyre kerül, egy talán nélkülözőbb családhoz. De az eladhatóság miatt szigorú minőségi kritériumok vannak, ami az üzletet is minősítik és szerintem teljesen természetes követelmények; nem lehet foltos és szakadt.

Már egészen ránk sötétedett, amikor végeztünk. Minden fáradtságom ellenére ez volt a lehető legjobb vasárnapi program. A hétfői események tükrében ugyanis még véletlenül sem akartam egyedül maradni és túlizgulni magam. 

Útinapló - Magyarország 3.rész

A pokolba vezető út... 


Hajjaj, tartalmas napom volt ma! Három év után viszontláttam a rokonságot. Apukámnál a Hegyen gyűltünk össze. Könnyes szemű hosszú ölelkezések után, vidám vircsaft hangulat ülte meg a ebédlőt, ami nálunk mindig is a társasági élet színtere volt. 


Szülinapok, karácsonyi vacsorák, csak úgy összeröffenések rokonokkal, barátokkal, szomszédokkal. Nem kellett sokat várni a terülj-terülj asztalkámra. Csak úgy roskadozott a terítő a legínycsiklandozóbb falatoktól! Sült hús, rántott, pácolt halak és a megannyi köret... Végül megérkezett az 'i'-re a pont a glutén-és tejmentes csokitorta és a házi krémes.


Ilyenkor nem győzök hálát adni, hogy ebbe a családba születtem! Bár terveztem, hogy benézek régi gyerekszobámba és újra kikönyökölök az ablakon magamba szívva a tájat, de még az emeletre se mentem fel. Feleslegesnek éreztem és nem is tudtam volna olyan ürügyet, amivel otthagyhattam volna a családot. Meg egyébként is, megérkezett a pezsgő! Ángyom szerencsére jó partner hozzá, így most méltőképpen bepótólhattuk a kiesett éveket. Annyi élmény beszámoló és beszélgetés közepedte észre sem vettük hogy baj van. Egyre csak könnyeztek a többiek, mintha száraz lenne a levegő. Aztán ahogy besötétedett, valakinek szemet szúrt egy lila fény a kemence tetején. A germicid lámpa, ami a levegőt hivatott fertőtleníteninem volt rendesen eltakarva! Azonnal kikapcsoltuk, de ekkor már késő volt (mint utólag kiderült). Mielőtt véget ért volna a buli kaptam egy meglepetés vendéget, ami nagyon jól esett. De milyen buli az ahol nem esik valaki a rózsabokrok közé... mégha már nem is siheder? Szegény ángyom rosszul lépett fel az egyetlen fél lépcsőre (ami eddig egy rendes beton kocka volt, most viszont csak egy fatönk helyettesíti). A szemét dörzsölgette, nem látott jól és rosszul lépve kibicsaklott a bokája, vett egy fél fordulatot és mindkét karját maga alá temetve hasra esett. Én már csak a puffanást hallottam, mert mögöttem jött, de amikor visszafordultam nagyon megijedtem. Azt hittem tovább borul, le a partoldalon a következő teraszra. Szerencsére nem ütötte meg magát nagyon.

Számomra hosszú volt az éjszaka. Megtanultam, hogy pácolt ételek után nem szabad pezsgőzni. Az egész éjszakát a wc-ben töltöttem, úgy ment a hasam. Utána pedig hánytam, mint a vásári csacsi. Másnap már korán reggel jöttek az sms-ek. "Hogy van a szemed?" Micsoda kérdés, hát hogy lenne? A szokásosnál kicsit talán szárazabb, de köszöni szépen jól. Viszont az azcom, mintha leégett volna... Kiderült, hogy a húgomék még az éjjel a szemészeti sűrgősségin kötöttek ki, a többiek pedig reggel mentek be. Az a nyamvadt lámpa ugyanis, ami úgy fertőtleníti az adott helyiséget, hogy ózont termel, nem megfelelően tartva égési sérüléseket okoz. Szerencsére mindenki retinája megúszta! És csak egy antibiotikumos szemcsepoet kaptak rá, ami gyulladáscsökkent. De unokaöcséméket emiatt egy egész hét betegszabira kiírták! Én háttal, vagyis féloldalt ültem, így csak a bőröm bánta. Viszont az vagy 5x lehámlott a következő héten!

Mindent összevetve: kaja, pia, sűrgősségi... fantasztikus buli volt! 

Egy biztos, most egy ideig nem kívánom a pezsgőt. 



2022. február 18., péntek

Útinapló - Magyarország 2.rész

Egy sűrű péntek


Nah'hallja! Amikor az ember 2 év után hazatér én azon kapja magát, hogy fenekestül felfordult minden. A létbizonytalanságtól már eddig is megkeseredett társadalom most még zaklatottabb. A legalapvetőbb emberi kedvességre is modortalansággal reagáll a többség. Nagyon elszomorít. Persze volt alkalmam az ellenkezőjével is találkozni, de inkább volt csalódás az ottlétem... mint a túrórudi, vagy a paprika, ami csak emlékeimben ízlik most már.

Az útlevél kérelmem hihetetlenül gyorsan elkészült. Nyolc napon belül postázzák is. Talán még azalatt, hogy személyesen átvehessem.

A kürtöskalács beszerzése is könnyen ment. Sőt! Bár a kikérő ablak felületére ki van írva hogy, se videó, se kép felvétel nem készíthető, gondolom ez a belső helyigre vonatkozik. Szeretném hálával említeni őket kedvességükért, munkájukért, áraikért. 


Csupán 350 Forint a finom kürtöskalács a Nyugati Pályaudvar körút felöli főejáratánál állandósult mini sütödében! Ezúton is köszönet érte!


Ezután egy kellemes találkozó következett, ami több volt, mint rokon látogatás! Őszibtén velős baráti beszélgetés volt két, már sokat megélt édesanya között a mindenről.

Végül keser-édes fogászati beavatkozással zárult a napom. Keserű, mert bár kértem, helyi érzéstelenítés nélkül kaptam az injekciót. Ami több szempobtból is rosszul esett, kezdve azzal, hogy fenekén a tojás héj, még csak tavaly szeptember óta dolgozik a kedves doktor úr. Viszont ha már rommá zsibbasztotta az arcom és a várt 3-4 tömés csere helyett egynél meg is álltunk, nos én nem szégyelltem péntek este zárás előtt még egy fogkő eltávokítást is kérni. Életem első ilyen beavatkozása volt, de hosszú idő óta az egyik legszebb bókot kaptam. "Milyen szépen megkímélt a fogazata... mármint korához képest.... Huh, ebből már nem jövök ki jól, igaz?" Engem lekenyerezett, eszem a szívét a szintén pályakezdő fogászati asszisztensnek! Mindezek után egy szív fájdalmam maradt csak, hogy mi a fenét kezdek magammal péntek este tök egyedül?! Mert legszívesebben buliztam vagy legalább találkoztam volna egy barátommal... de hiirtelen nem volt kivel. 

Útinapló - Magyarország 1.rész

Az utazás


Nincs mit írnom. Égtelenül szánalmas, nem igaz? Nem mintha nem történne velem sok izgalmas dolog... főleg az elmúlt hetekben... csak valahogy nem tudom olyan frappánsan megfogalmazni, mint szoktam. Csupán egy hosszú sztori lenne, mint amilyet a szomszédok pletykálnak egymásnak a rokonok viselt dolgairól.

Az egész tavaly nyáron kezdődött, amikor kiesett az egyik fogtömésem. Persze rögvest újra nekiestem a fogorvos keresésnek, de hiába. Továbbra is a covid-ra hivatkozva csak várólistára vettek fel. Szerencsére gyökér kezelt fogról van szó, így legalább nem fájt. Csakhogy karácsony előtt belobbant a jobb felső bölcsesség fogam. Égtelenül fájt, annyira hogy konkrétan csillagokat láttam. Mintha egy párhuzamos dimenzióban léteznék, nem igazán voltam magamnál. Hívtunk is mindenkit, akit csak lehetett, de senkit nem érdekelt de nagy kedvesen angolos megoldásként azt tanácsolták, hogy igyak sok vizet. Ekkor vizsgáltuk meg tüzetesebben a problémát és derült ki, hogy valószínűleg ketté tört a fog. Nincs mese, covid ide, covid oda, utazni kell. Rögtön január első hetében sikerült jó áron repülő jegyet venni februárra. És itt kezdődtek a bonyodalmak.

Alig pár héttel az utazás előtt törölték az összes járatom oda-vissza. Szerencsémre a felkínált mentesítő megoldás csak egy-egy nappal rövidítette meg otthon tartózkodásomat. Csakhogy így az összes hivatalos- és orvosi időpontot át kellett szervezni. De még ez is megoldódott... 

És akkor jött a covid. Telefonon még viccelődtünk is húgommal, hogy én igazoltan még mindig nem kaptam el és jobb lenne most lebetegedni, mert úgy még ki tudnék lábalni belőle az utazásig... erre hát nem pozitív lett a következő tesztem?!? Azt hittem a végére beleőrülök! 12 napig volt pozitív a tesztem, vészesen fenyegetve az utazást. Ráadásul a jegyet sem elnapolni, se visszaigényelni nem tudtuk volna. De végül elérkezett a várva várt pillanat és alig akartam elhinni, hogy ez a valóság és valóban megtörténik... végre haza utazom.



Az igazat megvallva ennyire még sose féltem gépen, mint a frankfurti landolás előtt, olyan oldal szelek és csusztatások voltak. Aztán kikerülve mindazt a kálváriát amire lelkileg felkészítettek valahogy mind kikerültem. A 'hű de nagyon szükség van sokmindenre, ami feltétele volt az utazásnak' egy lelket sem érdekelt. Így majd 2 órát várakoztam hogy megnyissák  a csatlakozásom terminál kapuját.

Este 6-kor, 7+1 órányi utazás után, fél órás késéssel érkezve derűs visztontlátásban volt részem; Édesapám ugyanis simán elhajtott mellettem kocsival, csupán 2 évnyi távollét után úgy, hogy heti szinten video chat-eltünk 😅 Cuki volt nagyon. A reptér bejárati felhajtójának homályában Ő erősen nézett kifelé a kormány mögül én szerintem ugyanazzal a grimasszal erősen néztem befelé minden érkező kocsi volánja mögé. De mivel már fogalmam se volt milyen kocsi érkezését várjam és e kimerítő nap után teljesen kuksi vak lettem végül a testtartása árulta csak el számomra, hogy ő volt, aki olyan lazán elhajtott elöttem. Mind ezek után majdnem további vígjátékba illő jeleneteket szűlt, amikor 'elvárta' volna tőlem, mint jobb elsőn ülőtől hogy a megváltozott forgalmi rendben kicsit segítsek a neki a navigálásban. Szerencsére már az elő körforgalomnál ráébredtem, amikor rossz irányban kutakodtam a potenciálisan érkező kocsik után, úgyhogy inkább jobb lenne nem megszólalni és asszisztálni egy lehetséges balesethez. De amolyan 'Józsásan' ezt is tudta fokozni következő udvarias kérdésével melyben felajánlotta, hogy vezethetek 3n us, csak hogy gyakoroljak kicsit. "Na még csak az kéne!"- gondoltam, visszatérve meg majd az első sarkon összetöröm a kocsim! 


Folyt.köv. 

2022. február 15., kedd

Újra szabadlábon

Mint börtönéből szabadult kismadár hagytam végre el a házat 12 nap karantén után. Ideg őrlő volt, főleg a végén a tünetmentes napok. Nem a semmittevés zavart igazán, hanem hogy fenyegezve éreztem a haza utazásom. Pár hete már így is törölték az összes járatom és mindent át kellett szervezni miatta. Rövidebb is lett az idő, amit ott tölthetek, pedig annyi mindent terveztem... még túrázni is menni akartam. Miért ne? De most 2 nappal utazás előtt csak azt kívánom bár lennénk már túl rajta és húznák már végre ki a fogam! Az én szememben egész más értelmet nyert a mondás: "mint akinek a fofát húzzák"... a mai fájdalomcsillapítás mellett ez nem is olyan kellemetlen 😅

2022. február 7., hétfő

2022.02.02.

A nap, amikor minden valahogy másképp sült el... annak ellenére, hogy mágikusan néz ki. Ugye, ha van jó, akkor van rossz is, mint 'jin jang'-ban, ahol fény van, ott árnyék is kell legyen. Néha úgy érzem a megjósolt jók ellenére vannak olyan emberek, akiknek ezek a különleges töltéssel jót kecsegtető napok csak rosszat hozhatnak. Kb minden elromott. A kocsi, ami végre megjavult és beindult erre a napra elhasalt a műszakin; a család feléről kiderült, hogy covidos... hogy csak a legnagyobb dolgokat említsem dióhéjban! Személy szerint én nehezen viselem a kényszer pihenőt, de el kell fogadnom, hogy oka van, méghozzá olyan, ami értem van és nem ellenem. Ha nem lenne egy falatnyi kertünk, ahol elpiszmoghatok a tavaszi teendőkkel és a növésnek indult tavaszi virágokkal, biztos begolyóznék. Nem tagadom, rettenetesen rosszul esik, hogy ezzel a dupla csavarral lett megkötve a kezem: se kocsi, se szabad mozgás, amikor ismét látható térségünkben a sarki fény, én meg csak ülök itthon tudván, hogy lemaradok róla. És közben rohamosan fogy az idő, ugye, ahogy napról-napra változik a földtengely dőlésszöge egyre kevesebb esélyem lesz látni ebben a szezonban... De talán ez is lecke, hogy tanuljam meg már végre elengedni a dolgokat. 

2022. február 2., szerda

Üdv néked, Február!

Hisztek a csillagokban? Tudomány vagy ezotérika? Vajon mit tartogat a február? Mit hozhatnak a csillagok? Szeretném hinni, hogy lezárási lehetőségek fényében új kezdetet. 

Csillagászatilag ez most egy különleges hónap forduló, mivel első napja egybe esik az újholddal. Ami ahogy nő, gondolom rengeteg építő jellegű energiát hordoz magában. 

Eljött az ideje az összegzésnek, az elmélyülésnek. Idejétmúlt dolgok lezárásának. Új kezdetek, új indulások, új lehetőségek nyílnak... HA? Ha képesek vagyunk lezárni? 

Az emlékezésekből fakadó felismerések, összegzések ideje lesz a következő négy hét, ha hihetünk az asztológusoknak. A múltat felidéző és megértésre törekvő gondolkodásnak fog kedvezni ez az időszak. Most eszembe jutott a farsang és annak az egész hagyománynak a szimbólikus gyökerei. Itt Angliában nincsennek szakaszai az évnek. Nincsenek évszakok és ezért nincsenek váltások se. Nincs ilyenfajta lezárás. És talán pont ezért, mivel nincs, hiányzik az életemből az érzés amit ezek a tradicióink magukban hordoznak. Most tudatosan keresem őket, mert nélkülük csak úgy lógok a levegőben, kapaszkodók nélkül.

Ne féljünk elvonulni, elmélyülni és törekedni a lelkünk legmélyén lapuló dolgok nevén nevezésétől valamint ezek megbeszélésétől! Ez nagyon fontos most, mert mindezek kihatnak az előrelépésünkre. 

Aki nyitott erre, annak megvilágosodást hozhat ez a befeléfordulás az önkorlátozások felismerésében. Most feloldhatjuk saját önleértékeléseinket. Eljött a felszabadulás ideje! Közben használjuk fel a bennünk lakozó művészi, teremtő energiákat és alkossunk, ötleteljünk, hozzunk létre valami újat, legyünk maximalisták, legyünk különlegesek, legyünk zseniálisak, mert valóra fognak válni terveink, elképzeléseink! 

Kereszteződéshez értünk. Megnyílnak a kapuk a kiemelkedéshez és akik megértek rá, vagy szükséges nekik, most iránytválthattok, megváltoztathatjátok sorsotokat.


Szóval lelket vértve, legyünk őszinték önmagunkkal és zárjuk le, ami már elmúlt, hogy bekopoghasson az új.