2021. június 24., csütörtök

"Kötelező" olvasmány: '336'

Szeretem olvasni mások írásait; gondolataikat, meglátásukat a világ legkülönbözőbb dolgairól. Ezért amikor tehetem az egyik közösségi oldalon belepörgetek az ismerőseim hírfolyamába. Ott akadtam rá erre a gyöngyszemre. Engem megfogott. Fogadjátok szeretettel! 


"336

Emlékszem rá ahogy Éva néni megkövetelte Feri bácsitól, hogy ne lépjen be a házba a koszos bakancsban és munkásruhában.
Minden egyes alkalommal eljátszották ezt a kis civódást .
És Feri bácsi minden egyes alkalommal alsónadrágban lépte át a ház küszöbét ha volt náluk vendég ha nem.
Azt mondták a Falubéli emberek, hogy Feri bácsi ritka nagy papucs.
Amikor erre Feri bácsi azt mondta a kocsmában, hogy Éva néni minden este terített asztallal és forró puncival várja haza...
A férfiak felnevettek és egymásra tronfolták , hogy nekik mivel kedveskedik az asszony amikor hazaérnek pedig ők aztán nem kisgatyában lépnek be a saját házukba...
Feri bácsi ilyenkor lehúzta a kisfröccsöt, illedelmesen elköszönt nem vitatkozott.
Nem vágta oda, hogy a többiek háza putri az övéhez képest , pedig így volt .
Azt is elengedte a füle mellett, hogy náluk Éva néni hordja a nadrágot és még jó, hogy főz ebédet, hiszen nem dolgozik más dolga sincs mint, hogy Főzzön...
Ment haza, gyönyörködött egy kicsit a szépen kapált kertben, legeltette a szemét két fián, Aztán hulla fáradtan eldőlt.
Mert a Feri igen dolgos ember volt, napkeltétől- napnyugtáig le sem jött az állásról és munkáját  dicsérték amerre csak járt.
De nem ismert ő szabad szombatot sem nyaralást vagy hétvégi lazítást. Mindig serénykedett valamit és tényleg egymaga tartotta el a családot.
Zokszó és panasz nélkül.
És tényleg hagyta, hogy Éva néni legyen otthon a főnök.
A pénzt mind hazaadta és még a kisfröccsre valót is úgy kérte Éva nénitől.
Este örült ha a Derrick végét látta és nem vágyott ő más boldogságra...
Másnap amikor elment dolgozni.
Jöttek Éva nénihez a pletykára éhes nyelvek.
A nénik dohos szagú ruhában.
Akik látták, hogy Éva néni bizony reggeltől estig dolgozik.
Amit Feri bácsi este levett ruhát azt ő hajnalban tyúk etetés után, szépen szárazon átdörzsölte. Kikefélte belőle a beleszáradt maltert. Aztán feltakarította a helyet ahol ezzel a mocskos ruhával dolgozott.
Levágta a csirkét az esti vacsorához, megpucolta. Intézte a fólia sorsát benne a sok uborkával meg paradicsommal.
Felkapálta a kiskertet.
Kézzel kimosta a fehérneműket Feri bácsiét és a fiúkét előbb mint a sajátját.
Végül kisikálta a nagy nehéz munkásruhát kicentrizte és úgy akasztotta, hogy majd könnyebb legyen vasalni.
Mert a Feri holmi avétos cuccban nem mehet dolgozni.
A nénik nem is hagyták szó nélkül ezt.
Ők bizony nem mosnák más szaros gatyáját kézzel.
Nem is dolgoznának ennyit itthon.
És hiába a pálmákkal teli nappali meg a színes tv 84-ben.
Vagy az Új Skoda a garázsban. 
Ennyit nem ér.
Feri Bácsi igazán kihasználja Éva nénit.
De erre Éva néni csak annyit mondott.
Nem tesz ő többet egy asszony dolgánál és a Feri nagyon sokat dolgozik, hogy neki és a fiúknak mindene meglegyen.
Nem várt ő az élettől jobb férjet...
Így teltek az évek az évtizedek.
A Férfiak Feri bácsit tartották mulya fasznak és papucsnak. A nők meg Éva nénit egy szolgájának.
Talán mindenkinek igaza volt, talán senkinek.
Nem tudom.
De az biztos, hogy ők mindkét fiúknak építettek egy-egy házat.
És 50 évet éltek le egymással egyetlen hangos szó nélkül...
Mert bárki bármit mondott ők tudták, hogy erre az életre vágynak...
És valahol a boldogság talán ebből fakad...
Tudni, hogy mit szeretnénk és nem hagyni beleszólni senkit...
Egy ilyen társat kívánok mindenkinek!
Aki mellett az lehet aki lenni szeretne.
Akkor is ha papucsnak mondanak akkor is ha a "barátnők" sem értik miért csinálod..."


Sanyii



Forrás:
https://www.facebook.com/sanyiisite







/Az írás megjelenését a szerző jóváhagyta. Ezúton is köszönet érte!/


2021. június 22., kedd

Délutáni apály

Tétova a tenger apály idején. Hófehér fodrai egyhelyben vesztegelnek, mint megbokrosodott lovak, s dühük lassan elcsitulni, ahogy visszahúzódik az ár. Robaja egyre halkabb, felszíne is kisímul. Már nem mutogatja mérges zöld hullám-fogát. Csak az ég kékjét tükrözi csendesen és hallani engedi a parti madarak vegyes hangzavarát.




2021. június 21., hétfő

Nyári napforduló



A varázslat, amivel az idők kezdetén magyarázta az ember a dolgok mikéntjét, s amihez mind máig úgy ragaszkodik magyarázva vele a végtelen ismeretlen elemeit. Fény... Sötétség... Mágia... Vonzerő... Sors... Szerelem.

Tűz. A Nap tüze, az Élet szikrája, a szerelem lángja. Mind, ami izzik, elemészt, felperzsel és fellángol újra meg újra, amíg világ a világ.

A máglya, ami mindezt szimbolizálja ezen a jeles napon. De mi halandó városiak beérjük a tábortűzzel is; hiszen fénye s melege ugyanolyan. És rengeteg jelentéssel bír. Behálőzza egész életünket, mindennapjainkat is. A tűz, mint lelkesedés, hogy legyen motivációnk célokat találni és elérni azokat. A tűz, mint erő, hogy képesek vagyunk bármire, felperzselni akár a fél világot is az eszméinkért. A tűz, mint az élet kialakulásának legősibb szükség eleme, mely fékezhetetlen vad hatalmasságként perzseli fel a vidéket, akár csak a vágy, ami ha csillapítatlan, elemészti a lelket, ha viszont célba talál, szikrái futótűzként bizsergetik végig az ember minden egyes idegszálát a kis lábujja hegyétől a feje búbjáig. 

2021. június 20., vasárnap

Vers Mindenkinek - Apák napjára

Sárosiné Mikó Ágnes: Nem csoda elérni...



Ha lenne koromból gömbölyűszép száz év,
nézhetnél akkor is szerelmesen rám még,
s az ezernyi ránccal is kedves arcomra,
ha rajta nem múló mosolyom ragyogna,
és hangom hallatnám varázsos énekként,
amelynek dallamát lelkedbe rejthetnéd,
s szemem kékségét is gyönyörűnek látnád...
Jaj, csak bolondozik tréfás kedvű drágád!

Nem csoda elérni mégis azt a százat!
Csak tartsd meg, Istenem: jó párom is társnak!





/A vers megjelenését a szerző jóváhagyta. Ezúton is köszönet érte!/

2021. június 2., szerda

2 óra 30

Pirkad



Sose hittem volna, de pirkad a hajnal; 

alig tért aludni, de fénye már itt sarkall. 

Csillagok, fáradtnak tűnik arcotok; 

megértem, hisz alig aludtatok.


Fényben dúsan úszó, hosszú volt a nappal;

szikrázott az légkör, égő szirmaiddal.

Meleg lett az éjjel, pimasz, szemtelen;

szerelemre éhes, kéjes, nemtelen.


Megtéveszt a látvány békés türkize;

csillagokkal szétszort álom Tethyse. 

Ámulom a színed, hagyom, hadd vigyen;

s látva téged hazarepül szívem.