Pirkad
Sose hittem volna, de pirkad a hajnal;
alig tért aludni, de fénye már itt sarkall.
Csillagok, fáradtnak tűnik arcotok;
megértem, hisz alig aludtatok.
Fényben dúsan úszó, hosszú volt a nappal;
szikrázott az légkör, égő szirmaiddal.
Meleg lett az éjjel, pimasz, szemtelen;
szerelemre éhes, kéjes, nemtelen.
Megtéveszt a látvány békés türkize;
csillagokkal szétszort álom Tethyse.
Ámulom a színed, hagyom, hadd vigyen;
s látva téged hazarepül szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése