A varázslat, amivel az idők kezdetén magyarázta az ember a dolgok mikéntjét, s amihez mind máig úgy ragaszkodik magyarázva vele a végtelen ismeretlen elemeit. Fény... Sötétség... Mágia... Vonzerő... Sors... Szerelem.
Tűz. A Nap tüze, az Élet szikrája, a szerelem lángja. Mind, ami izzik, elemészt, felperzsel és fellángol újra meg újra, amíg világ a világ.
A máglya, ami mindezt szimbolizálja ezen a jeles napon. De mi halandó városiak beérjük a tábortűzzel is; hiszen fénye s melege ugyanolyan. És rengeteg jelentéssel bír. Behálőzza egész életünket, mindennapjainkat is. A tűz, mint lelkesedés, hogy legyen motivációnk célokat találni és elérni azokat. A tűz, mint erő, hogy képesek vagyunk bármire, felperzselni akár a fél világot is az eszméinkért. A tűz, mint az élet kialakulásának legősibb szükség eleme, mely fékezhetetlen vad hatalmasságként perzseli fel a vidéket, akár csak a vágy, ami ha csillapítatlan, elemészti a lelket, ha viszont célba talál, szikrái futótűzként bizsergetik végig az ember minden egyes idegszálát a kis lábujja hegyétől a feje búbjáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése