Mint börtönéből szabadult kismadár hagytam végre el a házat 12 nap karantén után. Ideg őrlő volt, főleg a végén a tünetmentes napok. Nem a semmittevés zavart igazán, hanem hogy fenyegezve éreztem a haza utazásom. Pár hete már így is törölték az összes járatom és mindent át kellett szervezni miatta. Rövidebb is lett az idő, amit ott tölthetek, pedig annyi mindent terveztem... még túrázni is menni akartam. Miért ne? De most 2 nappal utazás előtt csak azt kívánom bár lennénk már túl rajta és húznák már végre ki a fogam! Az én szememben egész más értelmet nyert a mondás: "mint akinek a fofát húzzák"... a mai fájdalomcsillapítás mellett ez nem is olyan kellemetlen 😅
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése