Rémesen kimerítő dolog folyton aggódni. Hetekkel az események után már javában folyik a rendőrségi eljárás, nekem mégis belesejdul a hasam, hogy tényleg vége van-e már és reggelente azzal a félelemmel nyitok ajtót, hogy vajon mit találok odakint. Lelkileg volt kimerítő. De úgy tűnik vége van, elkapták a tetteseket és elcsendesülnek a dolgok. Lassan bennem is elül az aggodalom és most hogy nem terhelnek le ilyen gondok, szinte új erőre kaptam és valami újba fogtam.
Kézműves foglalkozást szervezek egy barátommal abban a városban, ahová költözünk majd tavasszal. Rettentő izgalmas ez számomra és nem csak azért mert ez álmaim “munkája”, hanem mert úgy nez ki piaci résre akadtunk. Elenyésző számban vannak felnőtteknek is ilyen foglalkozások, gyerekeknek meg szinte semmi. Pedig a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen… legalább is szerintem. Annyi ötletem lenne, hogy szezonálisan mi mindent csinálhatnánk; a karácsonyfa díszektől kezdve a koszorúkon és lakás díszeken át az ékszerdobozokig…
A marketing azonban egyikünknek sem erőssége. Azt gondoltuk elegendő 3 héttel az esemény előtt elkezdeni meghírdetni a jelentkezést. De már eltelt egy hét és semmi nem történt. Nem mondhatnám, hogy a pénz túlzottan motiválna minket, mert örülök, ha nem lesz anyagilag vesztességes ötlet. És ez több annál; közösséget formálunk, adunk valamit az embereknek, amit örömmel csinálnak. Egy kellemes hangulatú találkát, ahol beszélgethetnek, új ismerettségeket köthetnek vagy a meglévőket ápolhatják. Szeretném, ha összejönne. Drukkoljatok.
