Hosszú volt ez a nyár. Sok minden történt, jó és kevésbé jó is. Igyekszem távolabbról, kívülről szemlélni életem történéseit, mert mint mondják minden csak nézőpont kérdése. Így hát nem panaszkodom. A megmérettetések, amiken túl vagyok csak a célhoz vezető út darabkái. És hogy mi a cél? Mindenkinek más. Ha általánosítanom kellene, talán azt felelném: rátalálni egy útra, melyen végig tudok menni, és halálom előtt őszintén úgy gondolni, mindent megtettem a boldogságomért. Boldogság... A boldogság áldozatokkal jár. Megbánással és talán felesleges lemondásokkal. Néha ellenszegüléssel a természet akaratával szemben.
A boldogság keresés néha kétségbeejtő útvesztőjében azért vannak bátorító megállók is. Ezek azok a kivételes pillanatok, amikor ránk talál a tökéletes boldogság. De csak egy pár pillanatra tudhatjuk magunkénak, mert ez egy olyan állapot, melyet halandó ember csak rövid ideig birtokolhat. Ilyenkor megáll az idő és a szívünkbe a tökéletes béke érzése költözik.
A boldogság keresés néha kétségbeejtő útvesztőjében azért vannak bátorító megállók is. Ezek azok a kivételes pillanatok, amikor ránk talál a tökéletes boldogság. De csak egy pár pillanatra tudhatjuk magunkénak, mert ez egy olyan állapot, melyet halandó ember csak rövid ideig birtokolhat. Ilyenkor megáll az idő és a szívünkbe a tökéletes béke érzése költözik.
Mindenkinek mást jelent boldognak lenni. Tényleg így volna? Nincs egy közös nevező e téren?
Mit jelent boldognak lenni?
Mit jelent boldognak lenni?
Úgy érzem, én már egészen mélyre sűllyedtem, és beérem egészen apró dolgokkal is. Ez persze nem biztos, hogy baj, de felmerül bennem a kérdés: tényleg lejjebb kell adnom? Boldoggá tesz például, ha a régi ismerőseim nem tagadják meg magukat előttem és rám köszönnek az utcán. Vagy ha észre veszek valami különlegeset, amit más nem biztos, és az még mosolyt is csal az arcomra. Egyszer láttam hóesésben rózsaszínnel virágzó gesztenyefát; hortyogva ébredő és többször visszaalvó kismadarat egy faágon...
Mintha többféle boldogság létezne. Már mint maga az érzés ugyanaz, vagy legalább is nagyon hasonló, csak a színtér és a kialakulási szint eltérő. Olyasmikre gondolok, mint "hétköznapi" boldogságok, "kapcsolati" boldogságok, "életút" boldogságok. Mindegyik lelkünk más és más területét érinti meg, ezért nehéz is lenne közöttük párhuzamit vonni. Nem az mondom, hogy vannak kisebb és nagyobb boldogságok, inkább fordítva, boldogságot már egészen kis dolgoktól is érezhetünk; a figyelmességtől az elcsent pillanatokon át, egészen az elért sikerek öröméig.
De mi van olyankor, amikor valaki valamelyik téren hiányt érez, űrt az életében? Meg kell-e próbálnunk felkutatni és pótolni azt, vagy bízzunk a gondviselésben és abban, hogy amint készen állunk rá, megkapjunk a nekünk kijáró boldogságot?
Mintha többféle boldogság létezne. Már mint maga az érzés ugyanaz, vagy legalább is nagyon hasonló, csak a színtér és a kialakulási szint eltérő. Olyasmikre gondolok, mint "hétköznapi" boldogságok, "kapcsolati" boldogságok, "életút" boldogságok. Mindegyik lelkünk más és más területét érinti meg, ezért nehéz is lenne közöttük párhuzamit vonni. Nem az mondom, hogy vannak kisebb és nagyobb boldogságok, inkább fordítva, boldogságot már egészen kis dolgoktól is érezhetünk; a figyelmességtől az elcsent pillanatokon át, egészen az elért sikerek öröméig.
De mi van olyankor, amikor valaki valamelyik téren hiányt érez, űrt az életében? Meg kell-e próbálnunk felkutatni és pótolni azt, vagy bízzunk a gondviselésben és abban, hogy amint készen állunk rá, megkapjunk a nekünk kijáró boldogságot?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése