Olyan ez a város, mint az emberélet középkora delén. Túl a fénykorán, szívében tüskékkel, lelkében törésekkel.
Felnőtt és egyedül kell boldogulnia, messze az ismert vidéktől. Magára maradt és kiégett, nincsennek hosszútávú céljai, máról-holnapra él. Persze vannak próbálkozásai, de a tehetősebb húzóerő cserben hagyta, így csak vergődik szegény, miközben megpróbál jó maradni.
Látott már szebb napokat is - mondják.
Keserűen romantikus ahogy remél és mocskos utcáinak rongyai alól időnként kicsillan valaha volt fénye, a benne rejlő csoda.
Nem ezt érdemelte. Szeretném, ha újra "boldog" lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése