Májusi orgonára leltem... és belém hasított a felismerés! Télt követ a tavasz és utána a nyár jön. De nem itt. Az állandósult 12 fok ámbár kellemesen hangzik, valójában nem az. Nyáron nem. Nekem nem. Az ember természetesen sok mindenhez képes alkalmazkodni, de nehéz levetkőzni a régi szokásokat... csak azt nem hittem volna, hogy pont a négy évszak lesz ez. A sok új, jó és értékelendő lehetőség mellett rájöttem, hogy az én lelkemet megviseli, ha nincsenek évszakok. Nem csíp a reggel egy forró nyári nap előtt. Nem feszíti szét bizsezgéssel egész testem egy közelgő zivatar. Nincs égzendülés-földindulás. Nem édes a levegő és nincs illata a földnek... Itt minden csak "mintha", ahogy az emberek nyitottsága is. A többség képmutató, cukor szirupos udvariasságba csomagolva. Nincs bennük őszinteség... talán az eső mosta el.
Forróságra vágyom; izzadni, mely sóssá teszi bőröm ízét szám körül. Illatokra szomjazom, mik eltelítik elmém és érzésekkel vérteznek fel, boldogsággal! Kell az akác, a hárs, a nyár, az olajfa negédes, bódító illata, mely megüli a szélcsendes nyár estéket. A repce és a rózsa vagy a tölgyfa kérgének illata. A balatoni iszapos édes nádas... Ez mind Otthon maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése