Nincs cím, nincs semmi csak szomorúság

Nem érdemes elolvasni, én se fogom.

Lehet hogy ez csak valami átmeneti válságos időszak, de teljesen elvesztem. Nincs semmi. Annyira hullámzó a kedélyem, hogy már engem is fáraszt. De leírom, csak hogy ki legyen írva, hátha segít, bár már ebben sem hiszek. Elfáradtam, kiégtem. Vannak jobb napok vagy részei a napnak, amikor úgy érzem elégedett vagyok magammal az életemmel, de amikor kicsit kiszabadulok a kötelezettségeim alól, akkor többnyire nem vagyok kibékülve a dolgaimmal. És mintha hiábavaló próbálkozás lenne csak irányítani a dolgok folyamát mert csak vergődöm, mint egy partra vetett hal. Szomorú és szánalmas látvány vagyok. 

Mégis mi ez, depresszió? Már nem vagyok az a vidám és cserfes lány, aki olyan szerethető volt. Zsémbes vagyok, házsártos és mindig mérges valamiért. Ez lennék én? Ez az igazi énem? Kiábrándító. Sose voltam kitartó, hosszútávon semmi sem motivált, mindig csak a következő dologra ugrottam, ami jött, mintha csak menekülnék egyik feladatból a másikba. Csakhogy ezek a “feladatok” inkább életesemények voltak, ciklusok, főiskola, kurzusok, táborok… Attól félek ez a mostani is az, a házasság, az anyagág. Miért nem tesz boldoggá amim van?

Sose tudtam értékelni, ha valamit befejeztem, így igazán lezárása sem volt semminek az életemben. Most úgy érzem nincs semmi mögöttem és hogy nem jelent semmit a múltam, a gyerekkorom, az élményeim… az a rengeteg sok izgalmas és boldog élmény… annyira jó volt, imádtam! …fényévekkel ezelőtt volt, egy másik élet… nem az enyém. Ez lenne a magány? 

Legutolsó bejegyzésem egy barát elvesztéséről szólt. Azokból nincs sok. Az évek során rájöttem, hogy nekem kettő is megadatott, de mire erre rájöttem, addigra elvesztettem őket. Mire kiderült miért fáj folyton a “hasa”… év alatt elvitte a rák, mert csak a végső stádiumra jöttek ki a fájdalmak. És  Ő még megpróbált küzdeni ellene, mert még élni akart és világot látni, meg evezni, mert az volt, evezős

Különleges volt, nagyon is.

…

Fogalmam sincs hogy állok fel ebből. Csak csinálom a következő feladatot és gondolom majd idővel másképp fogom érezni magam.