Olyan hatalmas a tenger. Még úgy is hogy csak egy szeletkét látok belőle. Imádom. Lenyűgöz mindene, a természete, a színei, a mérete… a távolság eltörpül már part közelben is. A legkisebb hullám is nagyobb fél méternél… és akkor még csendes dagályról beszélünk. Nem mintha máskor nem hullámozna, csak akkor nem így.
Apálykor elcsendesedik a tenger, szelíden húzódik vissza, hullámai szinte észrevétlen fokozatosan kisímulnak. A parti föveny kiszélesedik és a nedves homokon visszatükröződik az ég kékje minden pajkos felhőjével együtt. Igazán békés, megnyugtató látvány.
Ezzel szemben a dagály, egyre erősödő robajjal tör előre, feljebb és feljebb a parton roham leptekkel. Csörtet és csapkodva dúl-fúl akár egy tomboló kiskamasz. A part megtelik a szikláknak csapódott hullámok párájává foszlott mivoltával. A levegő elnehezül és feszült bizsergés veszi át a helyét. Mindkettő fantasztikus érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése