"Jól elmúlt ez az év is, pedig emlékszem nyáron hogy megölt a semmittevés. Most már azon agyalok hogy jövök ki a legjobban a karácsonyi ajándékokkal. Már nyár vége óta apránként szedegetem össze az ötleteket és az ajándékokat is. Van olyan termék, ami csak a karácsony miatt lesz drágább, ami annyira nem fer; úgyhogy megpróbálok előre gondolkodni ;>
Idén valahogy nem várom az ünnepeket; az azzal járó hisztériát és a hatalmas népbutító akciókat a bevásárlóközpontokban. Én karácsonyra albérletet kérek a Jézuskától ;> Elég egy 1,5 szobás, tömegközlekedéssel jól megközelíthető kis lakás.
Annyira másképp alakulnak a dolgok, mint ahogyan elképzeltem. Bár még erre is alig volt időm; gondolkodni. A gimi után felpörögtek az események, döntések és választások követték egymást, míg végül ott tartok, ahol vagyok. Útközben úgy érzem sokat veszítettem önmagamból, vagyis a tudatos énemből és csak sodródtam az árral. Most csak néha vagyok tisztában azzal ki vagyok és mit akarok igazán. De a felnőtt lét legszörnyűbb következménye azt hiszem az, hogy hagyom magam alárendelni a különféle társadalmi elvárásoknak. Ez régebben talán megállta a helyét, amikor ezek a betöltött szerepek biztonságot adtak. De ma már semmi sem biztos.
Olyan keserű szájízzel gondolok a pesszimista jövőre. Lassan minden reményem elszáll, hogy egyfajta stabilitásban éljek. Miért kell elhagynom a szülőhazámat, hogy boldoguljak? Más országok népei miért, hogyan, miképp érzik magukénak azt a felismerést, hogy ezért tenni is kell? Nem szeretek irigy lenni, főleg úgy, hogyha végig nézem az európai országokat és újra születhetnék, akkor is magyar lennék."
Idén valahogy nem várom az ünnepeket; az azzal járó hisztériát és a hatalmas népbutító akciókat a bevásárlóközpontokban. Én karácsonyra albérletet kérek a Jézuskától ;> Elég egy 1,5 szobás, tömegközlekedéssel jól megközelíthető kis lakás.
Annyira másképp alakulnak a dolgok, mint ahogyan elképzeltem. Bár még erre is alig volt időm; gondolkodni. A gimi után felpörögtek az események, döntések és választások követték egymást, míg végül ott tartok, ahol vagyok. Útközben úgy érzem sokat veszítettem önmagamból, vagyis a tudatos énemből és csak sodródtam az árral. Most csak néha vagyok tisztában azzal ki vagyok és mit akarok igazán. De a felnőtt lét legszörnyűbb következménye azt hiszem az, hogy hagyom magam alárendelni a különféle társadalmi elvárásoknak. Ez régebben talán megállta a helyét, amikor ezek a betöltött szerepek biztonságot adtak. De ma már semmi sem biztos.
Olyan keserű szájízzel gondolok a pesszimista jövőre. Lassan minden reményem elszáll, hogy egyfajta stabilitásban éljek. Miért kell elhagynom a szülőhazámat, hogy boldoguljak? Más országok népei miért, hogyan, miképp érzik magukénak azt a felismerést, hogy ezért tenni is kell? Nem szeretek irigy lenni, főleg úgy, hogyha végig nézem az európai országokat és újra születhetnék, akkor is magyar lennék."
Ne hidd ,hogy külföldön jobb...(ott is szar). Az, hogy miként alakul a sorsunk, nagyban függ attól, kinek milyen az indíttatása és szerencséje. A kitartó munka, a tehetség háttérbe szorultak.
VálaszTörlés