2010. február 21., vasárnap

1999.10.31. - Ilyen minden reggel?

Félelmetes sötétség tárulkozott elém, amint a főútra értem. Akár egy elhagyatott erdei ösvény. Megszűntek a zajok és illatok. A csend ehhez képest rock koncert.
Eltűntek az emberek. Sehol egy kóbor állat. Máskor pedig nem győzi kerülni őket a láb, ha ép bokával akarja megúszni! Még égnek a fények. Igaz csak halványan pislákolnak, mégis kissé feldobják a hangulatot. Majd most...hírtelen leoltódik minden fény.
A belváros felé fordulva, mélyen a háztömbök között valami csillogás kelti fel az érdeklődésemet. A Nap kel fel éppen. Olyan ez, mint egy romantikus filmben, már csak a betétdal hiányzik! De az se késlekedik sokáig. A sarkon, akár egy akciófilmben, egy zömök kis busz tűnik fel. Szinte felborul, ahogy bekanyarodik az Apor vilmos térre vezető útra. Össze-vissza zötyög. Nagyon gyorsan közelít. Az apró huplikon és úthibákon csak úgy pattog. Mégis olyan lassúnak tűnik, mintha lassított felvétel lenne. Mintha a furcsán mozgó busz életre kelne. Mered rám négyszögletű, hosszúkás lámpáival. Az összhatás merész, ugyanakkor szelíd arcot juttat eszembe. És dudál. Egy mazsola tűnik fel előtte, mint szamár a ködből és nagyon lassan halad át előtte. Csak úgy, bevágott...
Még hideg van. Az emberek, és főleg a felnőttek álmosan kószálnak a járdák közepén. A gyerekek már rég úton vannak az iskola felé, nehogy elkéssenek. Már mind buszon, vagy villamoson ülnek. Csak én várok még mindig, és már negyed órája arra az átkozott buszra.
Még egyszer felnézek az égre. A lassacskán felére lerágcsált Hold mosolyog arcomra. Az utolsó csillag még keservesen küzd pár perc ragyogásért.
Megnézem hol tart a busz. A csomópontban mindent elönt a narancsos fény. Megszépülnek az autók. A képbe ekkor belevág egy nagy kék kocka. Utolsó pillantásomban még látom, amint elsüvít a villamos a Moszkva tér felé vezető síneken. Ablakain fel-feltűnik a hajnali szikrázás. Megrázkódom, ahogy végig fut a hátamon a ráz.
És csak az ajtó bizzegését hallom már. Hely hiányában állva üdvözlöm osztálytársaim, miközben rövidesen mi is révbe érünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése