2

	Az elkallódott első randi esete. Tinédzserként sokat keseregtem azon, hogy engem elkerülnek azok a tipikus kamaszkori szerelmek, románcok, randevúk. Tizennyolc múltam, amikor az első randimra elmentem. De most, nem is olyan régen döbbentem rá, hogy volt már egy első randim, méghozzá elég fiatalon. Nem is tudom, tizen egyenehány lehettem, amikor a szomszédfiúval moziba mentem Balatonfenyvesen. A dolog több okból is furcsa volt, amiből rájöhettem volna. Először is engedélyt kér rá Apukámtól. Ezt onnan tudom, hogy véletélenül fültanúja voltam. Másodszor: annak ellenére, hogy többen nyaraltunk együtt gyerekek, csak velem akart menni, kettesben. A haverok társaságában felvágós kamaszfiúktól ez felettébb szokatlan, és gyanúra okot adó, nem normális cselekedetnek minősűl. De mindezek ellenére én nemhogy nem jöttem rá, észre sem vettem, hogy randira megyek. De jobb is, hogy nem esett le a dolog, biztosan feszengtem volna és pirongani kezdek. És még így sem tudtam elengedni magam. Azt ugyanis tudni kell a szomszédfiúról, hogy nagyon különbözünk, Ő olyan laza srác volt. A moziban is a szék támláján ült, míg én azon görcsöltem, hogy mikor hajítanak ki minket a moziból a vilselkedésünk miatt. Pedig rajtunk kívül talán ha négy-öten lehettek. Vagyis mi voltunk az aznapi összbevétel, és ezért senkit nem érdekelt hogyan nézzük a filmet. Sötétedés után indultunk, mert fenyvesnek szabadtéri fedett mozija van, bár nem tudom, hogy működik-e még. A "Dante pokla" című amerikai akciófilmet vetítették, ami azóta is az egyik kedvencem. Amolyan örök klasszikus, mint a Die Hard-ok, egyszerűen megunhatatlanok, bármikor szívesen megnézem őket! Emlékszem, még pattogatott kukoricát is vett, amiből persze nem mertem enni. A film után a belső parti sétányon indultunk hazafelé. Kellemesen langyos nyári este volt, korom fekete égbolttal és a narancsos lámpafénynél vadászó denevérekkel. Sokat dumáltunk addig is, de az valami egészen más volt, igazi komoly beszélgetés, méghozzá a jövőbeli elképzeléseinkről. Hogy ki merre tovább, milyen iskolába, milyen szakma felé és a többi. Sajnálom, hogy a részletek elvesztek a múlt homályában, ezek is csak úgy derengenek, mert jó kis este volt!