2014. június 16., hétfő

Túrabeszámoló: 2014.06.15. - Barangoló Hegyvidék teljesítménytúra

Jeee oh jeeeh!
Kellemes délelőtt volt a mai. Így kettőből két túra teljesítve.
Voltak azért apróbb kellemetlenségek, de nem lövöm le a poént előre, inkább leírok mindent az elejétől.
A Városmajori Barnabás villa előkertjében volt a nevezés, 8-9 óráig. Ilyen rövid nevezési idő esetén érdemes minél előbb érkezni, hogy elkerüljük a hosszú várakozási időt. Az úti elemorzsiát már a itt megkaptuk a szervezőktől; egy almát és egy müzli szeletet. Térkép farzsebbe és már indultam is a Csaba utcán felfelé vezető kegyetlenül hosszú lépcsősor felé.
Az első ellenőrző pont mellett simán elmetem. Ki gonolta volna, hogy a cserkészek nem közsönnek vissza! Aztán pár méter után, amikor egy üres tisztásra értem, felmerült bennem, hogy talán mégis az a két árnyékban hűsölő lány volt a pecsételő? És igen.
Ez alkalommal egy kicsit utána olvastam az előző évi túrák beszámolóinak. A tapasztalatok szerint a cserkészek nem viszik túlzásba az útleírás részletezését és már többször is előfordult, hogy helytelen leírást adtak a túrázók kezébe. Ezért úgy döntöttem, hogy felkészülök és áttanulmányozom a turistatérképet. Ennek később hasznát vettem, amikor a Jáos-hegyről leérve a Vadaspark ideiglenes megállói ellenőrzőponthoz tartottunk. Egy kicsit belekavarodtunk a kiadott útmutató térkép és a turistatérkép közti különbségekbe. A probléma oka az volt, hogy a kiadott "térképen" feltüntetet piros körút túrista útjelzés egész egyszerűen nem létezik a valóságban :) Így valóban nem nehéz eltévedni annak, aki nem jártas a környéken. Hozzá teszem, mi a helyes úton mentünk :D

 A János-hegyi Erzsébet-kilátó mindig is a szívem csücske volt. Hófehéren ártatlan és kissé zömöken kecses formájával méltán koronázza a Széchenyi-hegyvonulatot. A tetejéről pedig évszaktól függetlenül elénk táruló kilátás még a házak ellenére is örök romantikus látvány!
Sokan talán még észre sem vették, hogy a kilátóból lefelé sétálva a fejünk fölött, a lépcsőfordulókban egy-egy állat szobor rejtőzik: egy béka és egy denevér.


 





Hársfa levél

Minden út Szépjuhásznéhoz vezet :)

 
Szűz Mária szobor a Budaszentlőrinci pálos kolostorromnál.

Megdöbbenésemre vannak, akik nem tisztelik mások vallása által szetnek tartott helyeket, vagy nem elég jól neveltek és képesek például az oltáron könyökölve szendvicset enni! Felháborító! Nehezen tudtam megállni, hogy ne szóljak nekik, de a beszélgetésük szinvonalából kiderült számomra, hogy egyfelől falra hányt borsó lett volna, másrészt még nekem lett volna kellemetlen érzésem, úgy szóltak volna nekem.
Pálos kolostorrom emlékhely
Legnagyobb meglepetésemre 3 és fél óra alatt teljesítettem a 13 km-es túrát, úgy, hogy ebből vagy fél órát az Erzsébet-kilátón töltöttem bámészkodással.
Mivel az első 100 között célba értem, még nekem is jutott a finom paprikáskrumpliból :D
 
Köszönet útitársaimnak Rozáliának és Lacinak a kellemes beszélgetésért,  és a rólam készült fényképekért :)

A fantasztikusan részletes kiadott térkép... és szerintetek merre van észak?
És a kiérdemelt kitűző :)
Még egy negatív dolog: a célban nem volt pecsét! Ezért csak aláírták az igazolólapot, mondván, hogy majd telefonálnak a Budapest Kupa szervezőknek, hogy fogadják el így is... Enyhén komolytalan. És felmerül bennem a kérdés, hogy akkor mivel pecsételtek a Kupafüzetekbe??? Vagy azokat is csak aláírták?

Az színes tintás gyerekpecsételő aranyos ötlet volt :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése