Lelkembe zárva
Szívem helye
csata után
árválkodó romvár,
melybe lelkem
néha napján
túristaként sétál.
Gaz benőtte
lépcsőromok
labirintusában,
földre zuhant
csillagok sem
hálnak éjszakára.
Áll az oltár,
vár ott némán, s
feltekint az égre,
évszakokon
átívelő
reménytelenségbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése