Tata, a vizek városa

Az Angolkert

Az Angolkertet 1783-ban Böhm Ferenc mérnök építette. A kert kialakításának kedvezett a feltörő források (Kék-forrás, Najád-forrás) vize, a természeti környezet és a Cseke-tó. A tavat az ott működött Kalló-malom tulajdonosáról nevezték el. 1803-ban Kazinczy Ferenc is megtekintette az angolkertet, majd 1831-ben újból visszatért, és gyönyörködött a szép platánsorban. A látogatás emlékére 1964-ben állították fel a Kazinczy padot a Cseke-tó partján. A park a Cseke-tó körül található, de bizonyos mértékben az egész városra kiterjed. 1955-től természetvédelmi terület. Az 1960-as években a források működésének megszűnése után itt fedezték fel az Angyal-forrási-barlangot és a Tükör-forrási-barlangot. Ezek zártak, a nagy közönség számára nem látogathatóak.

 

Charles Moreau francia építész építette 1803-ban. Ehhez a 12. század elején épült, előbb a bencések, majd a domonkos-rendiek által használt Vértesszentkereszti apátság maradványait használta fel. Ezeket az Esterházyak hozatták Tatára. Az egyik fülkében és a kerítés oldalában a Látó-hegyről előkerült domborműves III. századi római-kori sírkövet helyeztek el.

Feketeharkály (Dryocopus martius)

Hím Tőkésréce (Anas platyrhynchos)

A tatai Öreg-tó mesterséges eredetű, az ország legrégebbi halastava.

A helyén, már a Pleisztocén korban is itt húzódó, forrásokkal táplált mocsárvilág terült el. A tó kialakulása összefügg a domborzati viszonyokkal, a tó mai medrében és a környéken működött nagy számú forrás vize a mélyebb részeken összefolyt, és tóvá terebélyesedett. Ekkor még ilyen nyílt vízfelületekkel, nádasokkal és lápokkal váltakozó táj volt a helyén. A tavat az Által-ér táplálja, és régebben források is fakadtak a tóban. Az 1961 őszén az egyik tatabányai akna súlyos vízbetörése után a fokozatosan elapadó tatai források sorsára jutottak a tóban levő források, így ezek működése is megszűnt.

A tudatosan kiépített tó a római korban létesült az Által-éren épített völgyzárógát révén. 1740-es években Mikoviny Sámuel neves vízrendező mérnök tervei alapján közelítőleg mai formáját nyerte el, melyet a helyén elterülő mocsarak lecsapolásával érték el. 1700-as évektől – mint az Esterházy hitbizomány része – halastóként üzemelt egészen 1965-ig. Ezáltal vált Magyarország legrégibb halastavává.

1977-ben megyei jelentőségű természetvédelmi területté nyílvánították.

1989. március 1. óta a ramsari egyezmény védelmét élvezi.

1993-ban egy miniszteri rendelet tiltotta meg a korábban igen nagy zavarást jelentő vízivad vadászatot, végérvényesen a tavon.

2006-ban Tata és holland partnervárosa, Alkmaar önkormányzata megállapodást kötött, az Által-ér Szövetség és az IVN HAL civil környezetvédelmi egyesület a tó és környezetének megtisztítása érdekében. „A program legköltségesebb (…) része az Öreg-tó iszapkotrása.” A korábbi „ötven évben körülbelül egymillió köbméter, műtrágyákkal szennyezett anyag gyűlt fel a tóban. Amíg ezt el nem távolítják, addig nincs jelentős hatása a tóba jutó víz tisztításának.” Később az „Által-eret először egy húszhektáros tavon vezetnék keresztül”, ami 90%-os hatásfokkal, biológiai úton tisztítaná meg a patakot.

2005-ben a tó forrásainak egy része újjáéledt, mára már a vízszint emelkedés 15%-ért felelősek.



A Tatai vár

 A tó látványának leginkább meghatározó és legnagyobb eleme a Tatai vár, mellette található az Esterházy-kastély. A tóvárosi oldalon két lakóház, a Hamary-ház (Tópart u. 6.) – itt született 1826. március 26-án Hamary Dániel, aki a 1848–49-es forradalom és szabadságharc tatai szervezője volt, és Klapka György alatt a komáromi várban szolgált, és az Axmann-ház (Tópart u. 8.) – 1833-ban Axmann Mihály építtette, klasszicista stílusban. 1860-ban itt született Bláthy Ottó, határozza meg. Közvetlenül a vízre épült a Vízi vágóhíd – Fellner Jakab tervei szerint készült 1780 körül. Az épületet vastag nádfedél borítja, amelyet az ebből kialakított „harcsaszájú” pislogónyílások tesznek különlegessé. Napjainkban a mellette kialakított kikötőben horgonyzó vitorlás hajók tulajdonosai használják. Az utóbbi évtizedekben a nádfedelet többször is felgyújtották.

A Feszty-villa – 1885-ben alpesi stílusban épült Feszty Árpád számára. Feleségével, Jókai Rózával gyakran látta vendégül Jókai Mórt, Esterházy Miklóst és Gárdonyi Gézát. A házat öröklő Feszty Margit 1906-ban eladta Ugron Gábor országgyűlési képviselőnek, így az épület az államosításig az Ugron család tulajdona maradt. Kertjében található a Feszty-barlang.

A tó kiemelt fontosságú vízi élőhely, ritka madárfajok a vonulási időszakban tömegesen megtalálhatók a tó környezetében. Rendszeresen 20 000 egyednél is több madár tartózkodik itt. A vetési lúd (Anser fabalis) európai telelő állományának 12%-a tartózkodik itt. A nagy lilik (Anser albifrons) szintén jelentős állománya telel a tavon. A ludak közül még a nyári lúd (Anser anser), a rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus), az apácalúd (Branta leucopsis) és az örvös lúd (Branta bernicla) is megtalálható a területen. A fokozottan védett vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) vonuló egyedeit egyre gyakrabban látni errefelé. Az átvonuló – telelő madártömegek megfigyelését segíti a tó partján 1999-ben felállított 11 méter magas megfigyelőtorony is.

Vörösfenyők

Orion öve csillagkép