Szolídan rövid a reggel. Nem engedi, hogy belemerüljek. Pedig az a kedvenc napszakom; a hajnal előtti sejtelmes éj, melyen érződik a fényre mohón várakozó feszültség. Amiben ott lebeg a 'tudod, hogy úgy is felkel a nap' - gondolata, csak még fekszik a sötétben és lesi a csillagok utolsó szikráit. Minden este várom a hajnalt, mert türelemre tanít, úgy hiszem. És olyankor még csak magam vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése