Honvágyam van, most úgy igazán. A tavasz illata... hangjai... a jóidő érkezésének várakotással teli hangulata... az a bensőt is szétvető bizsergés... a folyton meg-megújuló fáradhatatlanság érzései keritettek hatalmukba. Nehéz a szívem. Hiányoznak a régóta jól ismert dolgok, emberek, a hegyek. Elmúlik majd, tudom. Mindig elmúlik idővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése